Ebben a történetben Reni lányának az életét kísérhetjük végig. Itt Reni és Cortez nem házasodtak össze, és Nóri sem a közös gyerekük. Nórit örökbe fogadta Reni. Reninek nincs férje. Olvassátok el és megtudjátok, hogy alakult volna Reni és Cortez éle...
Reggel vörösre kisírt szemekkel ébredtem. Életemben először sírtam majdnem egész éjjel. Most lassabban öltöztem. Bementem a fürdőszobába. Tettem egy kis sminket az arcomra, hogy ne látszódjon annyira a sírás nyoma. Amikor végeztem elmentem a suliba. Éppen a kapun léptem ki, amikor Cortez kiabálni kezdett. - VIGYÁZZ NÓRI!! - kiálltotta nekem, de későn reagáltam és nekem jött. Hatalmas csattanással ütköztünk. Anya szerintem ezt hallotta, mert nem sokára kirohant az ajtón. - Úristen Nóri! - jött odahozzám. - Fáj valamid? - kérdezte aggódva anyu. - Nem, jól vagyok - mondtam. Anya tekintete Cortezre siklott. - Te jól vagy? - kérdezte Cortezt. - Igen jól vagyok - mondta, majd felállt. - Bocsi, jobban kellett volna figyelnem - kértem bocsánatot. - Semmi baj! Az a lényeg, hogy nincs nagyobb baj! - mondta Cortez. Felállt, és tovább ment a budai lejtős utcán. Nagyot sóhajtottam. - Tényleg jól vagy? - kérdezte anyu. - Persze. Szia! - mentem a suliba. Hamar odaértem a sulihoz. Felmutattam a belépőkártyámat, és bementem. Az első óra rajz volt. Bementem a terembe és lehajtottam a fejemet a padra. Valaki megérintette a vállam. Felnéztem az illetőre. Cortez volt az. - Jól vagy? - kérdezte. - Ühüm - mondtam és visszahajtottam a fejemet a padra. Alig aludtam az éjjel. Cortez, még mindig ott állt. - Miért siettél annyira tegnap? -kérdezte a fiú. Nem szállna le rólam?? - Mert - mormogtam a padnak. - Nem értem - hallottam a hangján, hogy mosolyog. - Mert - néztem fel rá. Döbbenten nézett rám. - Mi van? - kérdeztem értetlenül. - Vörös a szemed! - mondta. Mi...? Basszus! Felpattantam a helyemről és kifutottam a mosdóba. Jézusom! Rémesen nézek ki! Megmostam az arcomat. Még jó, hogy van nálam korrektor. Rendbe szedtem magamat. Mostmár jobban néztem ki. Csengetésre visszaértem a terembe. Nem sokkal később a rajz tanár jött be a terembe. - Sziasztok, Vladár Ervin vagyok. Én tanítom a rajzot - mondta. A tanár jó fejnek tűnt, de a rajzot nem szeretem. Még van annyi tehetségem, hogy a hármast elérem. - Remélem mindenki olyan tehetséges, mint a szülei. Vagy tehetségesebb - nézett rám a tanár. Lejjebb csúsztam a székemen. - Remélem hoztatok általános iskolás rajzokat - mondta a tanár. Uppsz... - Tanár úr, én nem hoztam régi rajzokat - mondtam a tanárnak. Gúnyosan nézett rám. - Vajon miért nem lepődöm meg ezen -mondta. Kirázott a hideg. Vajon anyát is szekálta? - Rentai Renáta az édesanyád? -kérdezte Vladár. Nagyot nyeltem. - Igen - mondtam félve. - Remélem te nem fogsz viccet csinálni a tantárgyamból - mondta reménykedve. Vajon mit csinált anya, amiért pikkel rá Vladár? - Nem fogok - mondtam. - Anya sem csinált viccet belőle -mormogtam magam elé. Cortez ezt hallotta, és nevetni kezdett. - Rentai, mit ígért meg az előbb?? -kérdezte. Mostmár értem, hogyan érezhette magát anyu anno. - Elnézést - mondtam halkan. Óra végéig próbáltam meghúzni magamat. Sikerült, mert óra végéig nem szólt hozzám. A következő óra földrajz volt. A szünetben lementünk az udvarra a lányokkal. - Ez nem volt semmi, Nóri - mondta Jacquelin. - Nem szándékos volt - mondtam fáradtan. - Anyukádat is szekálta? - kérdezte Roxi. Vállat vontam. - Lehet. Sőt biztos! - mondtam. Csengettek, mi pedig bementünk a terembe. A tanárnő is befutott. - Jó reggelt! Farkas Evelin a nevem, és én fogom tanítani a földrajzot - mondta kedvesen a tanárnő. Roxi átadott egy cetlit a pad alatt. Kinyitottam és ez állt benne: Szünetben megyünk a büfébe? Azzonnal válszoltam rá. Persze! Adtam vissza. Az óra további részében figyeltem. Hamar elrepült az óra. Szünetben lementünk a büfébe a lányokkal. Jacquelin citromos minyont vett, Roxi kakaós csigát én pedig egy szendvicset. Visszamentünk a terembe. A következő óra irodalom volt. Pontban csengetéskor megjött Kardos. - Remélem olvastátok a Rómeó és Júliát! - kezdte Kardos. Mindenki kérdezősködni kezdett. - Jó. Akkor kezdjük előről. Ki olvasta a Rómeó és Júliát? - kérdezte. Rajtam kívül Roxi, Nimród, Soma, Viktor és Jacquelin olvasta. A fél osztály olvasta. - Aki nem olvasta, annak a figyelmébe ajánlom a könyvet, mert nem sokára házi dolgozatot kell írnotok belőle! -mondta a tanár. - Majd kinyomtatom a netről - mondta Kristóf és Macu. Lepacsiztak egymással. - Nem hinném! Ugyanis aki plagizál annak egyes! - mondta nemes egyszerűséggel a tanár. Kristófék halkan szidták a tanárt. Hamar vége lett az órának. A negyedik és az ötödik óránk tesi volt. Villámsebességel öltöztünk át. Korponay futó versenyt csinált. A-sok a b-sek ellen. Roxi Beával futott, Jacquelin Szonjával én pedig Rebivel futottam. Dominika meg egyedül. Az először Jacquelin és Szonja futottak egymás ellen. Szonja gyorsabb volt. Utána jött Roxi és Bea. Roxi simán leelőzte az a-s lányt. Most jöttünk mi Rebivel. Döntetlen lett. Dominika pedig egész jó időt futott. Vége lett az első tesinek. - Lányok le a kalappal előttetek! -dicsért minket a tanárnő. - Megérdemeltek egy kis pihenőt utána beálltok ti is focizni - mondta Korponay. Na neeem, én nem fogok focizni! Amikor becsengettek, már én voltam a kapus. Ennyit arról, hogy nem focizok! Nyugi Nóri, mély levegő! A másik kapuban az a-s Dominika volt. Ő védte az a-sokét. Én védtem a b-sekét. Amikor a kapu felé repült a labda én kivédtem. Ha jól láttam Dominika mindet beengedte. Megint az a-sok lőtték a labdát. Nem tudtam, hogy bikázzák, ezért elé ugrottam. Kaptam egy szép gyomrost, de kivédtem! Mindenki körémgyűlt. - Kivédtem! - mondtam a földön fekve. Cortez és Milán segítettek felállni. Korponay és Szekeres (fiúk tesi tanára) jöttek oda hozzám. - Jól vagy Nóri? - kérdezte a tanárnő. - Igen jól vagyok - mondtam és felegyenesedtem. A fiúk elengedtek. - Jól védtél Nóri! - dicsértek a fiúk. Még az a-sok is! - Biztos jól vagy? - kérdezte Cortez. - Aha. Reggel sem volt semmi bajom, és most sincs! - bizonygattam. - De reggel nem bőr labdával bikáztalak, csak gyorsan gurultam a gördeszkával - mondta a fiú. - De a járda betonból van! - mondtam mosolyogva. Bementem az öltözőbe és gyorsan átöltöztem. A lányok elismerően néztek rám. - Mi az? - kérdeztem egy kis idő múlva. - Jó kapus vagy! - mondta Rebi. - Ööö... köszi - mondtam. Megvártam a barátnőimet, és a suliboxunk felé vettük az irányt. Kivettük a cuccunkat és kimentünk a szeptemberi napsütésbe. Haza fele a lányokkal beszélgettünk minden féléről. Megérkeztünk a házunkhoz. - Sziasztok! - köszöntem el tőlük. - Megjöttem! - mondtam anyunak. - Szoba! - szólt fentről. Felmentem a szobájába. Éppen a gardróbban tett rendet. - Szia, anyu! - köszöntem. - Szia, hogy telt a napod? - kérdezte takarítás közben. - Jó volt. Neked is szívta a véredet Vladár? - kérdeztem anyutól. - Mit csináltál? - kérdezte mosolyogva. - Semmit, csak megkért, hogy ne csináljak viccet a tantárgyából. Én magam elé mormogtam, hogy biztos te sem csináltál belőle viccet. Ezt meghallotta Cortez, és nevetni kezdett. És engem cseszett le a tanár -mondtam anyunak. Elgondolkodott. - Majd hozzászoksz! - legyintett. Valaki csengetett. Elindultam ajtót nyitni. Kinyitottam és Cortez állt ellőttem az apukájával. - Ööö... szia. Jó napot! - köszöntem. - Szia - köszönt Cortez. Az apja is köszönt. - Szia, anyukád itthon van? - kérdezte az apja. Bólintottam. - Mindjárt szólok neki! Rögtön jövök -szaladtam fel a lépcsőn. - Anyu, itt van Cortez és az apukája -mondtam. Anya kezéből kiesett az egyik doboz. - Ki csoda? - kérdezte döbbenten. - Ákos és az apukája - mondtam újra. Anya lement a nappaliba. Cortezék ott álltak. Anya döbbenten ment le. - Szia, Cortez - köszönt halkan anyu. - Szia, Reni! - köszönt Cortez apukája. - Jó napot! - köszönt Cortez. - Mit keresel itt? - kérdezte anyu ridegen. Most mi van?? - Bocsánatot szerettem volna kérni! -mondta Ákos apukája. - Jó, megtetted. Viszlát! - tolta ki Ákos apukáját az ajtón. Ákos halkan követte. - Reni, hadd magyarázzam el! -könyörgött Ákos apukája. - Végeztem. Szia, Ádám! - és becsukta az ajtót. Ez meg mi volt?? - Anya, ismered Cortez apukáját? -kérdeztem. - Nem! Már nem ismerem! - mondta és visszament a szobába. Kinéztem az ablakon, és még ott álltak. Ha anya nem mondja el az igazat, majd megtudom magamtól! Határoztam el. Kimentem a kapun. - Hé, Cortez! - kiálltottam utánuk. Mindketten visszafordultak. - Ön honnan ismeri az anyukámat? -kérdeztem. - Már az első napon mondtam, hogy hasonlítasz egy ismerősömre. Ő volt az ismerősöm - hangsúlyozta ki a ,,volt" szót. Kösz, kilettem segítve! Visszamentem a házba. Anyu fürdött. Bementem a szobájába, és az asztalon volt egy fénykép. Felvettem, hogy jobban megnézzem. Édes. Istenem!!!
Ups! Gambar ini tidak mengikuti Pedoman Konten kami. Untuk melanjutkan publikasi, hapuslah gambar ini atau unggah gambar lain.
Ez anyu fiatalkorában!! Vajon ki lehet az a srác? Ki kell derítenem! Gyorsan lefotóztam a telefonommal és visszatettem az asztalra, ahol volt. Átmentem a szobámba. Gyorsan bepakoltam, és a földszinti fürdőszobába tusoltam le. Ettem egy almát, és lefeküdtem aludni.
Sziasztok, remélem tetszett ez a rész! Vajon ki lehet a fiú a képen? (A történet szerint, mert személyesen nem ismerem XD) Olvassátok ezután is, és fény derül a ,,titok"ra!
