Rentai Nóra élete a SzJG-ben *BEFEJEZETT*

4.1

(08.29)

*Nóri szemszöge*

Tegnap előtt jöttünk haza New Yorkból. Mindennap találkoztunk Cortezzel. A nagyiját azóta az ominózus nap óta kerültem. Anya szülőin van.
- Nóji! - jött (megtanult járni) be a szobámba Márk.
- Szia, öcsi - ültettem az ölembe.
- Szija - mondta cukin. Valaki kopogott az ajtómon.
- Gyere! - kiáltottam. Cortez jött be.
- Cojteeeez - szállt le rólam, és Cortezhez ment Márk. Cortez nevetve vette fel a földről az öcsémet.
- Szia, pajti - köszönt mosolyogva Cortez.
- Szija!
- Mi a helyzet? - társalgott tovább Cortez Márkkal. Márk csak a fajét rázta.
- Szóval semmi. Érdekes - mondta Cortez, és leült az ágyam szélére. Márk mosolyogva nézte Cortezt.
- Mi van törpebogyó? - kérdeztem Márktól.
- He? - kérdezte kultúráltan Márk. Ezen Cortez elröhögte magát.
- Megjöttem - szólt lentről anya.
- Mindjárt jövök - mondtam a még mindig röhögő Corteznek. Nem vártam meg a válaszát. Lementem.
- Hétfőn évnyitó - mondta anya.
- Oké.
- Haller üzeni, hogy kezdjetek sulit keresni, nehogy az utolsó pillanatban kelljen.
- Rendben - mondtam mosolyogva.
- Márk?
- A szobámban van Cortezzel.
- Jó - mondta, és bement a konyhába. Visszamentem a szobámba.
- Hétfőn lesz az évnyitó - mondtam az ajtó félfának dőlve.
- Rendben.
(...)
Cortez este ment el. Megvacsoráztunk, letusoltam utána lefeküdtem aludni.

(08.30)

*Nóri szemszöge*

Ma vettük meg a füzeteket, és a többi sulis cuccomat. Délután átmentem Cortezhez, mert úgy beszéltük meg, hogy nála alszok.
- Szerinted milyen lesz az utolsó évünk? - kérdeztem Corteztől.
- Fárasztó, agyzsibbasztó, hosszú, balhés - sorolta.
- Értem, szóval az osztályunkhoz méltó - mondtam mosolyogva.
- Röviden igen - puszilt bele a hajamba. Annyira szeretem!
(...)
- Lehet egy kérésem? - kérdezte az ágyban Cortez.
- Persze.
- Légyszí ne rúgj le az ágyról - mondta komolyan, de láttam a szemesarkában a nevető ráncokat.
- Ne aggódj, nem foglak - mondtam mosolyogva. Lassan lehunytam a szemeimet.
- Jó éjt - mondtam csukott szemmel.
- Neked is - ölelt szorosan magához.

(08.31)

*Nóri szemszöge*

Reggel Cortez mellettem feküdt. Mosolyogva öleltem át.
- Még itt vagy - suttogtam mosolyogva neki.
- Itt lakom - mondta rekedtesen.
- Arra értettem, hogy még az ágyon vagy és nem a földön - pontosítottam.
- Azt akarod, hogy a földön legyünk? - nyitotta ki a szemét.
- Mi? Ne... - nem tudtam befejezni, mert magával rántott a földre.
- Au - nyöszörögtem fájdalmasan.
- Bocsi - mondta Cortez.
- Nem akartam a földön feküdni - mondtam.
- Miért nem szóltál korábban? - kérdezte vigyorogva Cortez.
- Próbáltam, de te magaddal rántottál - csaptam a vállára.
- Ne haragudj - mondta, és megcsókolt.
- Jó, nem haragszok - mondtam mosolyogva. Felkeltünk a földről, és bementem a fürdőbe öltözködni. A nap hátra levő részében a városban sétáltunk. Délután a kapunkban elköszöntünk, és bementem a házba. Felmentem a szobámba elpakolni a sulis cuccaimat. Estig a kertben olvastam. Este bementem vacsizni, letusoltam utána lefeküdtem aludni.

.........................Eddig tartott.....................

Sziasztok, remélem tetszett ez a borzasztóan rövid rész! A helyesírási hibákért elnézéseteket kérem!

By: M.