Klarantina [✔] {Javításra vár}

6.

Beljebb lépve a szobájába rögtön a szekrényéhez léptem, és az ajtókat kitárva megkönnyebbültem a tojás látványára.

- Azt hitted, hogy elmondtam a Királynak? – hitetlenkedett. Nem válaszoltam neki, csak leültem törökülésbe, és az ölembe tettem a tojást.

- Van egy lovag, aki számomra túl furcsa.

- Legalább válaszolnál – morgására ránéztem, de ő közelebb jött, és leguggolt mellém, egyenesen a szemeimbe nézett. – Melyik lovag?

- Az aki legelőször érkezett meg – elgondolkodva nézett maga elé, majd mint aki meg világosodott.

- Azt a férfit kerüld el, messzire – értetlenül néztem rá. – Erőszakos egy férfi, aki nem tűri, ha illetlenül viselkednek vele. – Felhúzott szemöldökkel fordultam újra a tojás felé. – Illetlenül viselkedtél vele.

- Mit vádaskodsz már elsőre?! Kezembe nyomta a lova kantárját, és azt mondta nekem, hogy tegyem a lovászfiúi kötelességeimet – bólintott.

- Te pedig válaszoltál neki a csípős nyelveddel – vállat rántva tettem vissza a tojást Lemír ruhájára. – Egyébként, tudod mikor kel ki egy sárkány tojás?

- Nos azt nem tudom, hogy mikor lett világra hozva, tehát nehéz megbecsülni, hogy mikor fog. De általában egy hónap – néztem Lemír felé, aki egyre sápadtabb lett. – Mi az?

- A sárkány már két hónapja nálunk volt – felelte elhaltan. Összefontam kezeimet a mellkasom előtt, és a tojást bámultam.

- Mikor halt meg a lovászfiú?

- Olyan.. - félszemmel ránéztem. – Három hete. – Bólintottam.

- Akkor figyelni kell rá. Bármelyik napon, bármelyik percben ki kelhet – Lemír az arcát dörzsölte, úgy tűnt nagyon gondolkozik valamin.

- Itt kell maradnod vele – mutatott rám.

- Király meg kért, hogy legyek mellette a lovagi tornán – ekkor hallottam életemben először egy őrt úgy szitkozódni, mint egy kocsist. Ledöbbentett.

- Jó, akkor kitalálunk mást. De most nekem is feladatom van, tehát muszáj elmennem – bólintottam, és felálltam a földről majd követtem őt. Egymás mellett sétáltunk ki az őrök szállásáról, de megdöbbenésemre elkísért egészen a lóistállóig.

- Miért kísértél el? – fordultam vele szemben, de túl komor volt, hogy vicceskedjek vele.

- Szeretném, ha nem mennél sehova se egyedül – összeráncoltam a szemöldökeim. – Tudom, hogy nincs itt senki rajtam és a Királyon kívül, akivel jóba vagy. De egy őr mindig itt lesz veled, akibe én is teljes mértékben megbízom.

- Szükséges ez? – kérdeztem halkan. – Tudok magamra vigyázni.

- Azt elhiszem, és nem is kételkedek benne. De a férfi bármire képes, hogy szenvedést okozzon – szavaira nagyot nyeltem. – Lovagi tornán is képes szenvedést okozni az ellenfelének. – Már közbe akartam szólni, amikor a jég zöld szemeivel az enyémekbe nézett. – Ez egy parancs, megértetted? – aprót bólintottam. Bólintott és elsétált a kastélyba.

Mi lesz még itt velem? Először kiderül, hogy egy intelligens sárkányt kellett volna megszelídítenem, de kiderült, hogy tojása van, amit rám bízott. Most meg egy őrült lovag akar megölni? Számomra ez már sok.

Kezemmel a könyökömet markolásztam, és úgy léptem be a lóistállóba, de alig tettem be a lábam ledermedtem. A csendes lovag az ébenfekete lova boksza előtt állt. Lova fejét simogatta, de akkor felém fordította a fejét, amitől nagyot nyeltem. Aranysárga szemek.