Klarantina [✔] {Javításra vár}

20.

On'Cloud Király ajkait érezni a sajátjaimon döbbentő, és sokkoló volt, mégis melegséggel töltött el. De nem lenne szabad ezt tennem. Kezeimet a mellkasára téve eltoltam magamtól, ő pedig készségesen elengedett.

- Ne haragudjon, csak.. - sóhajára felpillantottam rá. - Ne haragudj. - Aprót bólintva elfordultam tőle, és elakartam menni, de elkapta a csuklómat. - Freja, - Félve pillantottam át a vállam felett. - velem töltenéd az estét?

- Hogy? - döbbenten fordultam felé.

- Az estét, megtisztelnél vele? - alsó ajkamba haraptam, és Zarafinra néztem, aki elmosolyodott.

- R-Rendben - motyogtam.

- Este ott leszek a szobádnál - aprót bólintottam. Elengedte a kezemet, így könnyedén eltudtam sietni tőle. Teljesen ledöbbentett a Király mozdulata, és szavai. Már eddig is furcsa érzéseim voltak, ha csak találkozott a tekintetük, és most még erősebb lett. Ha csak meg látom őt jó érzés kerít a hatalmába, erre még meg is csókolt.

- Ah, az első csókom.. - motyogtam arcomat két kezem közé fogva. - Zarafin.. - Nyűglődve fordultam felé, de az ő fején ott volt a vízi sárkány, és halkan szuszogott. - Shark - suttogtam.

- Ez lesz a neve? - aprót bólintottam. - Készülj fel a leszidásra. - Értetlenül néztem rá, majd hallottam az ismert páncél csattogást.

- Freja!

- Hercegnő! - istenért tudnak így egyszerre beszélni!

- Mégis hogyan gondolta, hogy egyedül megy? - sóhajtva néztem Wilkre.

- Velem volt Zarafin és Shark.

- Shark? - pislogva néztek rám, majd egymásra.

- Igen, Shark - bólintottam, és kikerültem Helliket és Wilket. Lemír hogy-hogy nincs velük? Ennyire megbántódott mert kértem hagyjon egyedül? - Wilk.

- Igen? - besietett mellém így feltudtam rá nézni.

- Hol van Lemír?

- Azt hiszem duzzog - felhúzott szemöldökkel néztem rá, de ő kínos mosollyal. - Sose viselte jól, ha a Hercegnő elutasította a jelenlétét, és úgy tűnik ez mostanra se változott.

- Volt amikor elutasítottam őt? - bólintott előre fordítva a fejét.

- Például amikor Qvij miatt összevesztek - említett sárkányra kaptam a tekintetem, aki teljes nyugalomban feküdt egy nagy fa alatt. - Lemír nem akarta, hogy egyedül menjen oda, még akkor se ha Zarafin vele megy. - Vissza néztem Wilkre. - Akkor annyira összevesztek, hogy még másnap is fekete aura keringte körbe.

- És én? - félszemmel rám nézett, és elmosolyodott.

- Maga mindenáron kiakarta békíteni.

- Miért magáztok?! Lemír is a nevemen hív. - Wilk felsóhajtott, amit Hellik is követet.

- Illetlenség a nevén hívni Hercegnő.

- Hellik pedig már kitudta nyögni - Hellik szégyenkezve fordította el a fejét. - Kérlek, legalább ti hívjatok a nevemen. - Felváltva néztem rájuk. Egymásra néztek, majd hatalmas sóhaj csúszott ki az ajkaikon, de bólintottak. - Akkor hadd halljam - megálltam Wilk felé fordulva.

- Mit? - döbbenten nézett rám.

- Mondd ki a nevem - egyet hátrébb lépve nagyot nyelt. - Rajta.

- F-Freja.. - motyogta halk hangon. Hihetetlen.. Amikor először találkoztam vele, akkor goromba volt velem, most meg alig meri kimondani a nevemet.

- Miért voltál goromba? - elfordította rólam a tekintetét, de nem válaszolt.