Klarantina [✔] {Javításra vár}

22.

Lemír

Idegesen sétáltam fel-alá a szobámban. Nem értem, hogy Freja miért ilyen óvatlan! Könyörgöm, épp az ellenség Kastélyába fog menni, méghozzá ahhoz, aki megakarta szerezni. Igaz nem a mostani Király akarta, de kitudja, hogy mit akar. Lehet, hogy vannak papírok a múltról, ami leírja, hogy mit is szerettek volna tőle. 

Idegesen sétáltam ki a szobámból, de alig tettem ki a lábam az ajtómon Freja futott felém, amin kerekre tágultak a szemeim.

- Lemír! - kapkodtam a fejem, hogy mi történt, amikor egyszerűen nekem esett, és átölelte a testem, amitől még levegőt venni is alig mertem. 

- F-Freja? - döbbenten néztem le rá, de a rázkódó vállaitól már elkomorodtam. - Mi történt? - Akadozva ugyan, de átöleltem a vállát, mire jobban bújt hozzám.

- F-Félek.. - hüppögte a mellkasomba. - Zaramin eljött hozzám.

- Bántott?! - fejét rázta.

- Elmondott valamit - felpillantottam, de épp Konor nézett rám, és a szemöldökeit húzogatta. Megrándult az arcom, és Freját óvatosan bevezettem a szobámba, és becsuktam az ajtót. Leültettem az ágyamra, majd egy pohár vizet szerettem volna neki adni, de ő nem engedte el a kezemet. Napok alatt nem láttam még ennyire rémültnek. 

- Mit mondott? - leültem mellé az ágyra, és próbáltam elkapni a tekintetét, de a fehér haja az arcába omlott eltakarva őt. - Freja.. 

- Noiel.. Noiel merényletet tervez ellenem - olyan halkan motyogta a szavait, hogy elsőre fel se fogtam mit mondott, de amint eljutott a tudatomig már forrt a vérem a dühtől. 

- Megölöm azt a banyát! - felugrottam, hogy minél hamarabb mehessek, de vissza rántott.

- Még nem tudhatjuk, hogy biztos-e. De.. Én ezzel a tudattal nem merek egyedül aludni. 

- Meg akarod várni míg elvégzi a merényletet? - fejét ingatta

- Meg akarom figyelni, ahogyan mást is - lassan felemelte a fejét, és egyenesen az enyémekbe nézett. - Tudni akarom, hogy On'Cloud Király is benne van-e. Tudni akarom, hogy a merénylet miatt teszi ezeket velem, vagy valódiak az érzései. - A Királyra csak idegesen fújtam ki a levegőmet, de bólintottam. 

- Azt mondtad, hogy még Zarafin se mutatott felé veszélyt - aprót bólintott. - Vagyis csak azért, mert azokban a percekben nem volt gyilkolási vágya, de másképp pedig lehet.

- Ha ez igaz, akkor az egész Királyság bajban van - aggódva néztem rá, majd óvatosan a kezéért nyúltam. Nem reagált rá semmit, de valahol látható volt a szemeiben a megkönnyebbülés. - Sajnálom, hogy így lerohantalak, de nem tudtam kihez futni. 

- Semmi baj - mosolyogtam rá. - Nyugodtan itt aludhatsz a szobámban.

- Te is?! - úgy megszorította a kezemet, hogy sziszegnem kellett. - M-Mármint.. Ugye itt leszel? - A fejemet ingattam.

- Tudod attól, hogy te vagy a Királynő, én még a testőrségi Kapitány. Felügyelnem kell. 

- Kérlek! 

- Freja, meg fogom kérni, hogy Hellik és Wilk jöjjenek ide, plusz Zajk és Zarafin is itt lesznek - felváltva nézett a szemeimbe, láttam, hogy nagyon vívódik, sőt már felkészültem egy indoklása elutasítására. 

- Rendben.. - motyogta.

- Itt leszek a közelben, és egyébként is körülbelül éjfél körül vissza jövök - aprót bólintott. - Akkor.. Szólok nekik.