Klarantina [✔] {Javításra vár}

29.

Míg Lemír aludt Hellikék mindent elmeséltek arról, ami történt velük. Őszintén nem hittem, hogy Noiel erre a lépésre fog készülni, sőt egyikünk se. De azt valahogy nem értem, hogy miért fél ennyire Lemírtől, amikor nem tud varázsolni, de még nem is ő a célpontja, hanem én. Nem tudok rájönni, hogy miért tette ezt. 

Miért fél Lemírtől? Miért vetett be ellene varázsigét? És miért méreggel akarta megölni? Miért van ennyi kérdés? Miért nem tudok rá választ találni? Egyáltalán miért is harcolok én? Minden azért történik mert a nagybátyám, aki 136 éve halott, akit megölt az apám amiért engem akart magának, de talán inkább jobban félt az erőmtől, mint hogy megpróbálja birtokolni. Valóban engem akart testileg és erővel? Valóban maga mellé akart állítani, hogy az övé legyen a világ? 

És ezt mind Noiel megakarja valósítani, mert sajnálja a nagybátyámat, ezért megakar ölni. Nem maga mellé akar állítani, megölni akar. E miatt is vagyok összezavarodva. Ha a nagybátyám magának akart, akkor miért akart volna megölni? Vagy egyszerűen Noiel abban a hittben van, ha én meghalok, akkor az övé lehet a világ, vagy csak megakar ölni amiért a nagybátyámat megölte az apám. Zavaros, nagyon zavaros. 

✝

- Qvij, Yozak - két sárkány felemelte a fejét rám nézve. - Szeretném, ha elmennétek a Kastélyhoz. - Egymásra néztek. - És ha lehet egyikőtök se támadja meg a másikat - mindketten kifújták a levegőjüket, de a bejárat elől egyszerre szálltak fel. Nagyon remélem, hogy egyikük se fogja megtámadni a másikat.. 

Kisebb szellőre felemeltem a fejem, de a hátam mögött egy ismeretlen sárkány volt. Rejtély számomra, hogy hol lehetnek Kelling király sárkányai, de van egy olyan érzésem, hogy a Kastély alatt van számukra egy bejárat. Egyedül Zarafinék akik a bejárat előtt fekszenek. 

Ég kék wyvern állt mögöttem, tenger kék szemeivel az enyémekbe nézett. De már a szemeiből tudtam, hogy ki is ő. 

- Te vagy Jaran sárkánya - lehajtotta hozzám a fejét, és az orrát a mellkasomhoz illesztette, amin elmosolyodtam. Felemelve a kezem végig simítottam a fején, amitől morgó hangot hallatott. - Nem hittem, hogy találkozni fogok veled. - Szemeivel felpillantott rám, tisztán láttam bennük az értetlenséget. - Nem fontos - ingattam a fejem, mire elemelte a fejét. Intve nekik besétáltam a Kastélyba, majd a hangok felé. Narama, Hellik, Wilk, és Jaran az étkezőben voltak, és láthatólag próbálták kifaggatni Jarant Noielről. 

- Hányszor mondjam még el? - Jaran hangja tele volt méreggel, amiből rá lehet jönni, hogy kezd elege lennie belőlük. - Fogalmam sincs, hogy mit és miért teszi ezeket. 

- A te hú-

- Hellik - amint belevágtam a szavába egész testében lemerevedett. - Azt hiszem nem azért vagyunk itt, hogy kifaggassátok arról, amiről ő sem tud. Vendégek vagyunk. - Bűnbánó szemekkel nézett rám, de Jaran már megkönnyebbülten. - Egyébként is Qvij és Yozak elment a Kastélyhoz - erre még Narama és Wilk is felém kapták a tekintetük. Beljebb lépdelve leültem Jaran mellé, de ahogy eddig az asztalra támaszkodott, úgy egyenesedett ki a mellkasa előtt összefonva a kezeit. 

- Biztos jó ötlet volt ez? - kérdőn néztem Wilkre. - Mármint pont ők ketten. 

- Ha Qvij bántani meri Yozakot megnyúzom - Hellik morgására a szemeimet forgattam.

- Minden rendben lesz, de mivel mindketten erdőből valóak, ők jól tudnak rejtőzködni. Tudni akarom, hogy mi van a Kastéllyal - mind hárman bólintottak. 

- Igaz is - Naramara néztem. - Már rég megakartam kérdezni valakit a sárkányokról, de eddig nem találkoztam úgy senkivel sem. És most itt vagy te. - Értetlenül, de bólintottam. - Hogy van ez a sárkány lovasság?