Klarantina [✔] {Javításra vár}

30.

Lemír még egy nap éjszakáját felébredés nélkül végig aludta, de Seremi végig ott volt vele és figyelte az állapotát. Állítása szerint már rendben lesz, bár ettől még pihennie kell. Sok mérget kapott ami egyedül Sereminek hála, hogy nem terjedt szét túlságosan. De amikor másnap reggel végre nyitogatni kezdte a szemeit teljesen megkönnyebbültem. Fogalmam sincs, hogy mi lett volna velem, ha Lemír meghal, még bele gondolni se merek..

Bár amikor megtudta, hogy indulunk egy új Kastélyhoz, szó szerint elsápadt. Ki is faggattam, hogy mi baja van, de mint kiderült az volt a sokkoló számára, hogy akkor biztosan sok ember oda veszett. És sajnos igaza van. Sokan meghaltak, de ettől még nem lehet azon átsiklani, hogy több az akiket nem találni a romok közt. Vagyis élnek, Noiel mellett, vagy elmenekültek. És ez a bizonytalanság a legrosszabb. Nem tudni, hogy kik vannak még mellettem és kik nem, kik azok akik meghaltak, kik nem. Bár a Királyi család biztosan megmenekült, ebben az egyben teljesen biztos vagyok. On'Cloud Király pedig, nem tudom..

- Freja - elvezettem a tekintetem a kék égről és hátra néztem. Lemír sétált felém, igaz Seremi még a vállainál fogva tartotta. 

- Míg nem indulunk pihenhetnél - csak a fejét ingatta, amin elmosolyodtam. 

- Ha még ennyire se lennék képes, akkor Zajk hátáról is lecsúsznék - említett krákogó hangján nevetett, mire Lemír felé nézett. - Amilyen öreg, olyan mocsok is. 

- Ugyan - mosolyogtam rá. - Össze vagytok kapcsolódva nem hagyná, hogy lees. 

- Képes rá - legyintett. Korlátra támaszkodott, mire Seremi elengedte őt és az én oldalamra lépdelt. - Miért nem avatsz be a titkaidba? - Halk hangjára újra az ég felé emeltem a tekintetem. - Meddig kell várnom, hogy végre megbízz bennem?

- Bízok benned.

- Ezt te sem gondoltad komolyan - szégyenkezve fordítottam el a fejemet. - Mindannyian tisztán érezzük, hogy nem bízol bennünk, rengeteg mindent elhallgatsz előlünk. És ki se merd ejteni a szádon, hogy nincs hozzá közünk. - Miért ismert így ki?!

- Lemír - felemeltem a fejem, de nem néztem rá, pedig ő engem nézett. - Ha elérünk a Kastélyhoz, és meglesz a Királyi család. Mindent elmesélek, ígérem. 

- Ne ígérd - rákaptam a tekintetem. - Nem kell azért elmondanod mert ígérgeted nekünk. - Többesszámra hátra kaptam a fejem. Hellik, Wilk és Narama a bejárati ajtóban álltak. - Elmondod, ha akarod, csak annyit kérek, hogy bízz bennünk. Nem tettünk ebben az életben hűséget, ez való igaz, de téged követünk. Te vagy az akit megakarunk védeni, akár az életünk árán is - aggódva néztem végig rajtuk, majd újra Lemírre, de ő csak előre bámult.

- Na hát én azé- - Narama elfulladó hangjára hátra néztem, és épp a hasát fogva görnyedt be, Wilk meg ártatlanul mosolygott mellette. - Te szemét, ezért még megfizetsz. - Máris érzelem mentes lett és felhúzott szemöldökkel nézett Naramara. 

- Ugyan mit? Nem tettem veled semmit - Narama rángatózó szemöldökkel nézett vele farkas szemet, amin elmosolyodtam. 

- Királynő - mindannyian a hang irányába néztünk, és Jaran sétált felénk mellette az apjával. - Ha jól tudom félútig ugyan arra fogunk menni. Remélem nem bánja, ha együtt megyünk. 

- Nem dehogy - még előbb válaszoltam mielőtt Hellik vagy Lemír elkezdenének tiltakozni, mert képesek rá. - De szeretném őket elvinni. - Grab bólintott. - Bár a páncélt nem tudom, hogy hogyan vinnénk - tanácstalanul néztem Zarafinra.

- Ne aggódjon, majd eltakarjuk - Grabra nézve bólintottam.

- Páncél? - Lemír hitetlenkedve szólalt fel. - Milyen páncél? - Csak legyintettem rá, és besétáltam Jaran mellett, de hallottam, hogy utánam fordul és követ egészen a falba épített ajtóig.