Klarantina [✔] {Javításra vár}

11.

Hol vagyok? Mi ez a hely? Én eddig nem Qvij erdejében voltam? Hiába forgatom a fejem, akkor is a Királyudvarhely van a szemeim előtt. Arra emlékszem, hogy Qvij megsebzett, ami miatt én elájultam, de akkor most hol vagyok? Álmodnék? De mit?

Lassan felemeltem a kezeim, de semmi fekete ábrát nem láttam rajtuk, kivéve a fekete vonalat a csuklóimon. Hajam ugyan olyan fehér, de hosszú. A kezeim felemelve a fülemet tapogattam amik hosszúak voltak, és valami toll korona volt a fejemen. Lassan hátra néztem a vállam felett, és megértettem, hogy miért volt nehéz. Hófehér szárnyak vannak a hátamon, a végük leér a földre.

Újra körbe nézve láttam a boldog szolgákat, sárkányokat kik szabadon voltak. Nem volt istálló amivel fogva tartották őket, csak kint voltak s élvezték a gazdáikkal a játékot.

- Freja - nevető hangra ami az én nevemet mondta oda fordítottam a fejem, de akit láttam, teljesen ledöbbentett. Halvány piros pikkelyek, négy szarv a fején, kettő hátra simult, másik kettő görbülve terült el a fejénél. Tollas sörény, még az arcán is azok voltak, végig a nyakán a szárnykezdéséig. Hat hatalmas tollas szárny, amik a hátára simultak, négy lábán szintén tollak. De én amilyen kicsire emlékszem, ő ahhoz képest hatalmas.. - Freja. - Morgó hangon hozzám dörgölte a fejét, amin elmosolyodtam, de a kezem magától mozdult, és a tollai közé fúrta az ujjait.

Miért nem tudok megszólalni?! A testem miért mozog magától?!

Hirtelen boldog udvarhelyből véres terület lett. Mindenhol sárkányok tetemei, amik alatt az Elf Királyság katonái feküdtek. Lovak patadobogása, harsány nevetés. Dermedten álltam és néztem a Királyt ahogy a sárkányán lovagolva berepül a kastélyhoz. Tűz borított mindent, több szolga teste azóta is égett, némely sikított a fájdalomtól. Égett szőr és bőrszag keringet a levegőben, amitől hányingerem támadt.

Kezemet a szám elé téve bámultam a Királyt, aki felém közelített. Ismerős volt, túl ismerősek voltak a szemei. Kardját és a páncélját vér borította, ahogy lefelé tartotta lehetett látni ahogy csöpög a pengéről.

- Freja! - Zarafin szállt le előttem, én pedig futásnak eredve a hátára ugrottam. Tűzet hányt a Királyra, de ő könnyedén kikerülte, Zarafin mégis ezt használta ki, hogy felrepülhessen a levegőbe. - Édesanyád már vár téged az erdőben. - Édesanyám? Mit keres ott? És ki az a Király? Miért akart megölni? Ki vagyok én?

Zarafin egy ismert erdő felé szállt, amit én csak Qvij erdejének hívok. Miért megyünk oda? Qvij megfog ölni engem, és őt is. Ordításra hátra néztem, de a Király jött felénk a sárkányán, és én féltem. Féltem, ha utolér akkor megfog ölni. Zarafin mégse menekült, leszállt az erdőbe azzal se foglalkozva, hogy a szárnyai néhol fenn akadtak a fákban. Oldalára esve ért földet, amitől a homokba zuhantam, de én ösztönösen futottam egy hely felé.

Dobbanásokból tudtam, hogy Zarafin jön mögöttem, de furcsa volt. Hátra nézve láttam, hogy csak három lábon fut, amitől rosszul éreztem magam.

- Ne törődj velem, csak fuss édesanyádhoz - előre fordítva a fejem futottam tovább, egy ismeretlen hely felé. Több fa vette körbe, aminek a partján egy gyönyörű nő állt. Gyönyörű fehér haja és fehér szemei voltak, fülei szintén hegyesek, hátán hófehér szárnyak, a fején mégis egy ezüst korona volt. Hozzá futva a testem átölelte őt, és éreztem ahogy könnyek folynak végig az arcomon.

- Ide figyelj Freja, Klein téged akar a képességed miatt, de ezt nem fogjuk hagyni - bólintottam. - Én most rád fogok bocsájtani egy varázsigét, ami megvéd téged tőle. Ő elfog téged felejteni, de te is elfogsz minket. - Fejemet rázva fogtam a vállaira, és meg akartam szólalni, de nem tudtam. - Zarafin védeni fog téged, de ez a varázsige csak a tizennyolcadik születésnapodig fog tartani. Amint betöltöd a felnőtt kort te leszel a Klarantina Királyság új Királynéja. Ezt jól jegyezd meg. Te egy Hercegnő vagy, egy Királynő, Klarantina Királynő. Megértetted? - kezeimmel letöröltem a könnyeim, és bólintottam. Elkezdett valamit motyogni, kezeit összetette, és a szárnyai kitárultak. Érezhető volt, ahogy árad belőle az energia, a varázslat, majd ahogy átáramlik a testembe.