Klarantina [✔] {Javításra vár}

19.

Kész megkönnyebbülés volt belemerülni a forró fürdőbe. Igaz az első fürdés másról szólt, hisz csak a vért mostam le a szárnyaimról, de a második.. Felemelő volt.

- És, - idegesen fordultam a fürdő ajtó felé. - te mit is keresel bent?

- Mert testőr vagyok - Lemír szavaira csak keserves sóhaj csúszott ki az ajkaim közül. - Mit akarsz tenni Noiellel? - Félszemmel felé sandítottam, de ő az ajtó felé volt fordulva, még szerencse.

- Még nem tudom - rántottam vállat, közben kezemben tartott vizet bámultam. - Csak kérésre nem fogja vissza adni anyám koronáját. - Lemír hümmögött.

- Vagyis megakarod támadni a Kelling Királyságot?

- Ki mondott ilyet?! - kiabáltam felé fordulva, de ő ugyan olyan egyenes testtartással állt. Szinte láttam, ahogy a szemeit forgatja.. Fejemet rázva fordultam vissza a tenyeremben tartott vízhez, és csak bámultam rá. Nem gondoltam semmire, mégis ahogy Noiel arca ugrott elém önkéntelenül és düh járta át a testem. Ekkor a víz fodrozódni kezdett, majd lassan elkezdett formálódni, és egy kígyó tekeredett a kezemen. Pislogva néztem őt, de még a nyelvét is ki-ki dugta.

Mosolyogva támaszkodtam a fürdő szélére, és óvatosan a padlóra eresztettem őt, mire Lemír felé kúszott. Láttam, ahogy felkúszik a lábán, majd végig a testén, de már látható volt, ahogy Lemír összerázkódott. És ekkor lenézett maga elé..

Nevetve néztem, ahogy kiáltva söpörte le magáról a víz kígyót.

Hangoskodására berobbant a fürdő ajtaja, ami mögött két kardját fogó Hellik és Wilk állt. Pislogva nézték a lihegő Lemírt, aki csípőre tett kezekkel állt maga elé bámulva, majd felém fordította a fejét.

- Csak nem fél a kígyóktól, Kapitány? - vigyorogva támaszkodtam a fürdő szélére, államat a kezeimre téve néztem rá, de az ő arca megrándult.

- Kígyó? - Hellik összeráncolt szemöldökkel nézett felváltva ránk. Kezembe újabb vizet engedtem, és újra a kígyóra koncentráltam.

- És te ettől ijedtél meg? - Wilk hitetlenkedve nézett Lemírre, közben a kezemen tartott kígyóra mutatott. Egy ötlettől vezérelve belecsúsztattam a vízbe, ő pedig ott lebegett, de.. Döbbenten néztem, ahogy egyre nagyobb és nagyobb lett, majd már egy vízi sárkány volt előttem. Még hozzá milyen gyönyörű. Átlátszó volt. Sörény futott végig a hátán, egészen a farkáig, a végén pedig hosszabb bolyhos bunda volt. Négy rövid lába volt, hátra húzódó szarvai, és hosszú bajsza.

- Na, tőle már én is megijednék - hátra néztem Hellikre, de mindhárman elnyílt ajkakkal néztek fel rá. - Ha ki jössz, akkor követ?

- Nem tudom - motyogtam. Nem fordítva neki hátat lassan kimásztam a vízből, szárnyaimat a testem köré tekertem, de a sárkány felém nyújtotta a fejét. Mosolyogva érintettem meg az orrát, mintha a vizet simogatnám, mégis kellemes volt. - Nem hittem, hogy képes vagyok ilyenre. - Teljesen átlátszó volt az alakja, szemei mégis sokkal kékebbek voltak, szinte rikítóan szép kékek.

- Hallgat a szavaidra? - Wilk mellettem állt, és egy törülközőt nyújtott felém. Egy kézzel elvettem tőle, és mellkasomhoz húztam, de a szemeim nem tudtam levenni róla.

- Mit mondjak neki? - kérdeztem halkan.

- Hát.. Jöjjön ki - hátra néztem Hellikre, aki tanácstalanul nézett rám, és vállat rántott. Kösz. Vissza néztem a sárkányra, és még hátrébb lépdeltem, de ő jött utánam. Mellső lábaival a talajon járt víz nyomokat hagyva maga után, majd egyre távolabb érve a víztől már mindkét lábán állt. - Hihetetlen. - Döbbent pislogással néztem, ahogy felemelte a fejét. Vajon..?