Klarantina [✔] {Javításra vár}

36.

Jaran

Amikor oda értem a csatatérre, borzalmas látvány volt. Élőhalottak támadták Freját, és amikor láttam, hogy Lemírék nem tudnak neki segíteni az ismeretlen harcosok miatt, akkor őszintén gyűlöltem a húgomat. Frejának voltak sárkányai, farkasai, de Noiel a varázslatot használva még több ellenfelet idézett meg, ami miatt mi voltunk vesztésre. És mégis amikor láttam, hogy Freja fejjel lefelé lóg növény gyökerek miatt, akkor segíteni akartam neki, de az ismeretlen harcos az utamat állta, ahogy mindegyikünknek. 

Mégis.. Soha életemben nem láttam még Elf Démon keveréket. Lemír-t Noiel próbálta megölni azzal, hogy hátba akarta támadni, még hozzá úgy, hogy Lemír még mozdulni se tudott. De Freja valahogyan kiszabadult a növények fogságából, de amilyen külseje volt, az.. Én még szót se tudtam rá mondani. 

Démonokról mindig is azt hittem, hogy rondák, vérengző bestiák. Ezt Freja megcáfolta bennem. Amikor utoljára láttam őt, hófehér volt a haja, hófehér szemekkel, arany páncéllal, és két ezüst karddal. De amikor megláttam, hogy Noiel felé megy, nem csak én dermedtem meg. Az ismeretlen harcossal végig néztük, ahogy felé tart, de Noiel megijedt tőle. A húgom, aki szintén démoni erőt használt megijedt Frejától, aki e félelme miatt könnyedén megölte. Félelmetes, mégis gyönyörű volt..

Haja vér vörös, egy hófehér tinccsel benne. Feje két oldalán korom fekete szarvai voltak, amik a homloka elé húzódtak, mégis szabadon hagyva a homlokán lévő két szárnyas tetoválást. Bal szeme hófehér volt, jobb szeme vér vörös bennük fekete összeszűkített pupillával. Páncélja sötét szürke volt, de nyílt. Vállai szabadon voltak, fehér tollakkal körbevéve, amik a hátán tartották a palástot. Mellkasa szintén szabadon volt hagyva, de egy aranysárga szem volt beleágyazódva, ami szinte félelmetessé tette, mivel láttam pislogni azt a szemet. A szárnyai fogalmam sincs hogyan, de nem voltak a hátán, eltűntek a szárnyai. Kezein hálós anyag volt, és az alkarján szürke páncél, beterítve az ujjait is. Oldala és a lábai szintén védve voltak. De a kardjai szintén eltűntek. Nem kettő volt, hanem egy nagy. Hosszú izzó arany pengéje, és korom fekete markolata volt, de a kettő között szintén egy szem volt, ami összetartotta őket. De hogy még jobb legyen a teste körül feketés pirosas láng körözött, ahogyan lépdelt kisebb lángcsóvákat hagyott maga mögött.

Noiel e alakot meglátva valódi félelem kerítette hatalmába, és Freja amint a kardot a szívébe döfte a láng átterjedt a testéről Noielére, ami elégette. 

Soha nem hittem, hogy a fény és a sötétség harcában maga a fény is sötétségévé válik..

Freja

Fogalmam sincs, hogy mi történt miután elsírtam magam a vörös kezei közt, de leginkább akkor zavarodtam össze, amikor a szobám plafonját pillantottam meg. Fejem majd szét szakadt, ami miatt csak sziszegve tudtam felülni az ágyamban, de akit megpillantottam magam mellett, attól ledöbbentem. Az ágyam mellett egy széken a vörös ült, és aludt. 

Páncélja még mindig a testén volt, de a sisakja nem, amivel a vörös bunda se a hátán. Furcsa volt, mivel mintha már láttam volna őt. Sötét vörös haj, arca sokkal férfiasabb mint hittem volna. Egyenes áll, telt ajkak, mégis hosszú szempillái voltak. Túl ismerős, de nem tudom honnan, ami idegesített. 

Inkább próbáltam halkan ki kelni az ágyamból, ami nehéznek bizonyult a fej fájásom miatt. 

- Mégis hova készülsz? - hirtelen rekedt hangjára ijedtemben majdnem felsikítottam, de csak mélyeket lélegezve a szívemre tapasztottam a kezem. - Ne haragudj. - Ágyam szélén ülve felé fordítottam a fejem, de ő bocsánatkérően nézett rám.