Klarantina [✔] {Javításra vár}

8.

- M-Mit.. – elmosolyodott, és arrébb állt az ajtótól.

- Nem tartozik rám, hogy mi van a kezeid közt, de jobban teszed, ha sietsz. Alfman Király folyton a zöld sárkány ketrece felé bámul – szemeim kerekre tágultak, és befutottam mellette, de a mosolya teljesen összezavart. Besiettem Seremi bokszához, aki kidugta a fejét. Benyitottam hozzá mire hátrébb lépdelt.

- Kérlek vigyázz rá, még nagyon kicsi – néztem fel rá, és letettem ruhástól. Lefeküdt a kicsi köré, szaglászta majd bólintott. Megkönnyebbülve sétáltam ki a bokszból, becsukva az ajtaját kisiettem a lóistálló ajtaján. De On'Cloud Király még mindig ott állt, mellkasa előtt összefont karokkal. Akár Alfman Király, hatalmas volt. Az a Királyi alkat, és az a Királyi önbizalom sugárzott belőle. Sötét barna rövid haj, barna szemek. Aranykorona a fején, piros palást a hátán.

Rám pillantott, majd biccentett a fejével. Miért? Miért jött ide hozzám? Miért kísér vissza?

- Igaz a hír, hogy földműves családból származol? – rákaptam a tekintetem, de aprót bólintottam. – Alfman Király pedig elhozott mint lovászfiú. – Újra bólintottam. – Miért érzem, hogy más is van a háttérben? – épp egy árnyékosabb rész mellett sétáltunk, de még pislogni se tudtam már a falnak voltam nyomva. Szapora lélegzetvétellel néztem fel a szemeibe, mindkét kezével a fejem mellett támaszkodott. – Lány vagy. – Nagyot nyeltem, és próbáltam magam a falba préselni, de nem sikerült.

- I-Igen lány vagyok. De nem tudom, hogy miről beszél uram.

- Földműves lánya, és mily illemtudóan beszél – elmosolyodott, és közelebb hajolt, de én remegtem a félelemtől. – Nem akarlak bántani.

- Másokat bánt – sóhajtott, és bólintott.

- Így van. Bántottam embereket.

- Nőket és gyerekeket is – suttogtam. Lehunyt szemeit kinyitotta, felváltva nézett a szemeimbe.

- Gyönyörű a szemed – hirtelen bóktól nem tudtam mit reagálni, de éreztem, ahogy forrósodik az arcom.

- Köszönöm – fejem elfordítva bámultam a talajt. Épp On'Cloud Királytól nem vártam egy ilyen bókot, azt főképp nem, hogy kuncogni fog. – Mennem kell.

- Tudom, nekem is – felpillantottam rá, de olyan furcsa érzés kavargott a hasamba, mégse foglalkoztam vele. Amint távolabb lépett elsiettem tőle, és a fiatal sárkányhoz futottam. Lemírt megpillantottam az emelvény másik oldalán, de ő a Királyra biccentett. Lassan odafordítottam a fejem, engem nézett, de én elkaptam róla a fejem. Jobbnak láttam, ha inkább besétálok a sárkány mellé. Éreztem a döbbent szemeket, de én hátat fordítva az egész lovagi tornának ültem a ketrecben.

- Furcsa vagy – ránéztem majd a fejemet ráztam. Kifújta a levegőjét, majd a fejét az ölembe fektette, amin muszáj volt elmosolyodnom.

Éreztem a tekinteteket, de nem érdekeltek. Csalódást okoztam a Királynak, elfog küldeni. Megkért, hogy legyek a sárkány mellett, én mégis elmentem mellőle, de mégse bánom. Fontosabb számomra a kicsi mint a kötelességem. Ha Alfman Király úgy dönt, hogy elküld engem, ám legyen, nem bántam meg.

Egy nagy csattanásra hátra kaptam a fejem, mégse láttam semmit egy zöld szárnytól.

- Jobb, ha nem látod – ránéztem, de ő nem engem nézett, hanem a viadalt. Amilyen csend volt, lehet igaza van abban, hogy inkább ne lássam. Földműves lánya vagyok, több mindent láttam már, de négy nap alatt két sárkány halála sok volt. Így biztos vagyok benne, hogy rosszul lennék egy lovag sérülésétől.