Klarantina [✔] {Javításra vár}

25.

Furcsa volt pont az a ember előtt állni, akinek az őse megakart engem ölni. 

- Klarantina utolsó túlélője, Freja Rajzsik - hangja kellemesen csengett fel, mégis mély férfias tónus. - Üdvözlöm. - Mosolygott rám, és egyik karját kinyújtva a bejárati ajtóra mutatott. 

- Remélem nem veszi sértésnek, ha a kisebb sárkányom jön velem - nyakamhoz nézett, ahol Shark mint a kígyók a nyelvét öltötte sziszegve. 

- Nem. Nyugodtan jöhet magával - bólintottam, és akkor már sokkal bátrabban léptem be mellé. - Remélem Kaina jól bánt magukkal.

- Oh, igen - mosolyogtam rá. - Tisztelettudó, és barátságos volt.

- Ezt örömmel hallom - bólintott. Kezeit a háta mögé rejtette és úgy sétált tovább, de én körbe forgattam a fejem. Hatalmas Kastély volt, ami leginkább földszínű, mégis belül már teljesen mást mutatott magából. Fehérek voltak a falak, több fénykép is fel volt aggatva, legtöbbjük alatt finom illatú virágok díszelegtek. Előttem egy piros szőnyeggel ellátott lépcső volt, hogy pontosítsam több lépcső. Az első szintre két oldalra ágazódott a szint, és falak takarták a folyosót. Újabb szintre ugyan az a lépcső vezetett, ami szintén két irányba ágazódott. 

Gyönyörű kristály csillár fénylett a fejem felett, ami őszintén elbűvölt. Több gyertya is égett rajta, amitől a kristályok csillogtak. 

- Mondja csak Királynő - Király hangjára rákaptam a tekintetem. Nem sok lépéssel állt tőlem távolabb. - Mikor lesz a koronázási ceremóniája?

- Két nap múlva, de még csak a Hercegnői koronámmal lesz - erre felhúzta a szemöldökeit.

- Hercegnői? Hol az igazi? - kérdezte. Biztos vagyok benne, hogy tudja. - Vagyis már tudja, ha találkozott a lányommal. - Egyre csak összezavarodtam a szavaitól. - Nos, együnk, ha már vacsorázni hívtam el - mosolygott. Kétkedve, de követtem őt jobbra, ahol két ajtó volt, és azon belépve a szemem elé tárult egy étkező. Nem volt hosszú asztal, inkább négy fős asztalnak mondanám. Az asztal tele volt étellel. Zöldségekkel, sült hússal, gyümölcsökkel, és boros kancsókkal. Két főre miért ennyi étel? 

- Vár még valakit Királyom? - néztem rá, de ő addigra már az asztalhoz sétált, majd egy szőlő szemet tett a szájába.

- Hm, őszintén várok, de még nem érkezett meg - fordult felém halvány mosollyal. - Valójában nekem van egy fiam is. - Ezen ledöbbentem.

- Nahát, én abban a hittben voltam, hogy csak lánya van - közben közelebb léptem hozzá, majd amint ő is leült, én is. Bár ekkor láttam, hogy valóban három tányér volt. 

- Sokan ebben a hittben vannak - mosolygott kínosan. - De Jaran, hogy is magyarázzam meg. 

- Különc? - mondtam ki azt ami elsőre eszembe jutott. Gyors a szám elé tettem a kezem, de a Király csak elnevette magát. 

- Igen, ő egy elég különc személyiség - máris kérdőn és kíváncsian néztem rá. - Királyi testalkattal rendelkezik, de ő már tizenhat esztendejében kijelentette, hogy nem fogja elfogadni a koronámat.

- Vagyis máshova vitte a szíve - bólintott. 

- Ő valójában egy másik Királyság testőrségébe tartozik, nos inkább ő a Kapitány ott. 

- Hogy-hogy nem itt? - néztem rá, majd óvatosan ittam a borból, de amennyire nem szerettem a hazámban, az a bor isteni volt. Shark szaglászni kezdett, majd kis lábaival a poharam szélére támaszkodott, és elkezdett inni belőle. Nem bírtam ki mosoly nélkül.