Klarantina [✔] {Javításra vár}

13.

Freja

Halk beszédre összeráncoltam a szemöldökeim. Lassan nyitogatni kezdtem a szemeimet, de ami először elém tárult az Zarafin halvány piros szemei. Mosolyogva emeltem fel a kezem, és végig simítottam az orrán, mire morgó hangot hallatott.

- Freja? - hang irányába fordítva a fejem megpillantottam Lemírt, amin kerekre tágultak a szemeim.

- M-Mi..? - Zarafin lábán megtámaszkodva ültem fel, mire Lemír közelebb jött és leguggolt mellém. - Te.. Te mit keresel itt?

- Tudok mindenről - szavaitól dermedve néztem rá, majd Zarafinra.

- Freja - Qvijre kaptam a tekintetem. - Ne haragudj rá, se ránk. De ő volt az, aki kihozott a kastélyból. - Sóhajtva bólintottam. Mit tehettem volna? El kell fogadnom, és ennyi.

- És ezek után mi lesz? - Lemír rám nézett, majd a sárkányokra.

- Mi lenne? - lassan felálltam, de Zarafin a fejével tartott engem. - Újra bemegyek a kastélyba majd a könyvtárba. Meg kell tudnom a Klánom teljes igazságát, és hogy hogyan szabadíthatom fel az erőmet.

- De megint elfogsz ájulni - aggodalmaskodott Lemír, de én a fejemet ráztam.

- Ki fogom bírni, muszáj kibírnom - éreztem, ahogy mindenki aggódva nézett rám, mégse foglalkoztam vele. - Menjünk. - Bólintott, és a korom fekete sárkányhoz sétált. Elnyílt ajkakkal néztem, ahogy az öreg sárkány lefekszik és segít neki felmászni a hátára.

- Összekapcsolódtak - Zarafinra kaptam a tekintetem, aki lefeküdt. Sóhajtva másztam fel a hátára, és a feketével egyszerre rugaszkodtak el a talajtól, majd Királyudvarhely felé repültek.

- De Lemírnek nincsen sárkánya? - suttogtam, mire Zarafin hátra nézett rám, majd Lemírék felé.

- Mivel össze tudtak kapcsolódni kétlem, hogy lenne neki. De Zajk könnyedén összekapcsolódott vele - bólintottam. Lemír felé fordítottam a fejem, de ő elég komor arccal bámult előre, szinte látható volt a fekete aura körülötte. Nem értem, hogy miért aggódik értem, mintha a testőröm lenne.. Végül nem foglalkoztam vele, csak figyeltem, ahogy közeledünk a kastély felé.

- Ne izgasd fel magad, koncentrálj arra amit meg akarsz tenni. Ne gondolj az emlékekre, hagyd figyelmen kívül őket - fekete sárkányra kaptam a tekintetem, aki engem nézett, és bólintott. Mély levegőt véve nyugtattam a lelkemet, ami furcsa mód könnyedén sikerült.

Zarafin és a fekete leereszkedtek a kastély elé. Látható volt, hogy az őrök és a szolgák ledermedtek a fekete látványára, főleg, ahogy megpillantották a hátán Lemírt. Egyikünk se foglalkozott velük, leugrottunk a hátukról, és egyenesen a kastély ajtaja felé sétáltunk.

- Kapitány, hát sikerült sárkányt találnia? - két őr nevetve veregették hátba, amin felhúztam a szemöldökeim.

- Igen, kis korom óta nincsen. Ő az első - válaszolta meg a bennem megfogalmazott kérdést. Bólintottam, és az ajtó felé léptem, amit az egyik őr kinyitott előttem. Már az ajtó nyitódástól emlékek léptek el, de másképp. Lenézve a kezeimre megpillantottam a fekete kör vonalat a csuklóimon, mégis halványan. Lenézve a lábaimra egy hófehér ruhát láttam, szintén halványan. Vagyis most végig úgy fogok menni, mintha akkor tettem volna a lépéseimet?

- Freja? - felkaptam a fejem, és megpillantottam Lemírt. Döbbenten néztem végig rajta, de furcsa külseje volt. Nem volt szárnya, kinézete ugyan olyan volt, mégis egy hófehér kard lógott az oldalán, páncélja hófehér volt, hófehér palást lobogott a hátán. - Minden rendben? Egyre sápadtabb vagy.