Klarantina [✔] {Javításra vár}

40.

Freja

Öt év. Öt év telt el, amióta Lemír hátat fordított nekünk, és elment. És őszintén öt év alatt sikerült túltennem magam rajta, ahogyan már nem álmodok vele, és nem siránkozok azért, mert elment.

Lemír elmenetele után egy évvel a Kastélyt és a Várat levittem a földre, ahol el lett készítve neki egy hely is, hogy le férjen. Maga a két épület köré erősebb vár kaput húztam, ami megvéd, ha ránk támadnának, de ebben kételkedem. Amióta az emberek megtudták, hogy hol is vagyok, hogy hol is élek valamiért eljöttek hozzám. Látták rajtam, hogy megváltoztam, felismerték a mellettem álló halálra ítélt harcosokat, de az emberek nem féltek tőlük, se tőlem. Minduntalan azt hajtogatták, hogy köszönik amiért megmentettem őket a gonosz erőtől, még ha ilyen áldozatot is kellett hoznom. Én nem is tudtam mit mondani nekik, csak örültem, hogy még mindig bíznak bennem, még a démoni erőm ellenére is.

Így történt, hogy egy reggelen kalapácsolásra, és kiabálásokra ébredtem fel. A szobám ablakán kinézve megláttam, hogy bizony az emberek házakat kezdtek építeni, ahogyan a kisebb mezőkön ültetvényes földet. El se tudtam takarni a boldogságomat, amin Nachék csak nevettek, de nem érdekelt. Amilyen gyorsan csak tudtam felöltöztem, és kisiettem az emberek közé, akik boldogan fogadtak engem. Gyerekek játszani akartak velem, a nők kedveskedtek nekem, ahogyan a férfiak tanácsot kértek. Habár a tanácsot inkább már Wilktől és Tewagitól kérték, ahogyan még munkába is állították őket. Mókás volt nézni, ahogy segítenek a férfiaknak a házak építésében, de én addig a gyermekekkel játszottam. 

Igaz Hellik és Nach leszidtak, amiért úgy kiviharoztam a Vár kapuin, és játszottam, mivel nekem vannak kötelességeim.. 

Öt év alatt szép házakat, és ízletes zöldségeket termesztettek, amiért én megjutalmaztam őket. A falucskából város lett, a házukhoz közeli földes területtel, és a Vár kaput kiterjesztettem, hogy ők is védve legyenek, ahogy a termő földjük a vadonélő állatoktól. 

On'Cloud Zaramin az apja helyébe állt, és még ha Király is lett, sűrűn látni nálam, ami a véneknek egyáltalán nem tetszett, de nem foglalkozott velük. Ahogyan két éve Alfman király segítségével megkoronáztak, és már valóban Királynő voltam. 

Kelling Grab egy napon ellátogatott hozzám, és bevallotta, hogy súlyos betegség alakult ki nála, amit meggyógyíthatott volna Seremi, ő mégsem akarta. Érvelése szerint már eleget élt, és már szeretne nyugovóra térni, örökre. Nem hibáztattam, nem erőlködtem, de ettől függetlenül elküldtem vele Loren-t, hogy figyeljen rá az utolsó pillanataiban, majd értesítsen, ha történik valami. 

✝

- Freja - trónteremben voltam, és a nyitott ablak előtt állva élveztem a szellőt, de Cait hangjára hátra néztem a vállam felett. Közelebb lépdelt hozzám, és megállt tőlem három lépésre. - Megtaláltuk. - Előre fordítottam a fejem, és az erdőt néztem. - Újra Alfman király királyi testőre lett - bólintottam.

Trónterem a Kastély belsejében található, szinte maga az épület szíve. Hatalmas mennyezettel megáldott, ahogyan az egész aranyból és sötétkék színből áll. Három kristály csillár csillog fentről. Trónszékhez oszlopok, és lépcső vezet, aminek az alakja kivételes. Háttámlája arany szárnyak, de a karfa és a lába oroszlán fej. Terem végében lévő oszlopok között szépen díszített ablakok foglaltak helyet.

- Rendben, köszönöm - éreztem az aggódó szemeit, de hallottam, ahogy elhagyja a termet. - Miért is akartam tudni, hogy hol van? - Kérdeztem saját magamtól halkan.

- Nem kellett hozzá ok - Anergoth hangjára lehunytam a szemeimet. - Freja.. - Éreztem, hogy mögöttem van, majd két kezével átkarolta a vállam magához húzva. Menedékként bújtam az ölelésébe, fejem a vállának döntöttem, és mélyeket lélegeztem.