Klarantina [✔] {Javításra vár}

7.

Dermedten ültem még mindig a sárkány előtt.

- Mégis hogyan fogtak el? – kérdeztem elhaltan. – Egyáltalán miért nem jön érted? - Lehajtotta a fejét, majd sóhajtva elfeküdt, amiből már rosszat sejtettem.

- Kitagadott – suttogta, de én hitetlenkedve néztem rá. – Meg kellett volna ölnöm egy embert, de én nem tudtam meg tenni, így kitagadott. És míg egyedül bóklásztam elkaptak.

- Értem – sóhajtva dörzsöltem meg az arcomat. – Reménykedj, hogy jó lovaghoz kerülsz. – Aprót bólintott, én pedig magára hagytam őt. De Lemír a döbbenettől nem tudott mozdulni, így a csuklóját megfogva húztam magam után.

- Várj, milyen papáról beszéltetek ti?

- Olyan papáról, akit Qvijnek hívnak – hallottam, ahogy levegő után kap.

- De akkor jö-

- Kitagadta – belépdelt mellém, tisztán éreztem az értetlen szemeit. – Qvij azt kérte tőle, hogy öljön meg egy embert, de ő nem volt rá képes, így kitagadta. – Bólintott. De szerintem észre se vette, hogy még mindig a kezét fogom. Hirtelen rántottam el a kezemet, és nagyot nyelve léptem távolabb tőle, de láttam ahogy ő is nagyot nyelve elfordította a fejét.

✝

- Nos, a terv arra, hogy felváltva figyeljünk rá – csak akkor szólalt meg, amikor újra a szobájában voltunk. Amint az őrök szállására értünk, én csak a fejemet takarva követtem őt, de így is hallottam pár kuncogást.

- Nekem figyelnem kell holnap a sárkányra, vagyis pont ott leszek az emelvényen.

- Én pedig egyszer szerepelni fogok, addig a biztonságra kell figyelnem. De úgy talán megoldható, hogy valaki átveszi a helyem, én pedig valami szöveggel elkérlek. És addig meg tudod nézni a tojást, én pedig vissza tudok menni a helyemre – bólintottam.

- Ez jó lehet, csak ne bukjunk le – sóhajtva bólintott. De arra egyikünk se számított, hogy a kicsi mennyire átírja a számításainkat.

✝

Reggel újabb trombitákra riadtam fel, de rögtön két aranysárga szemet láttam meg. Sokkoltan néztem rá, de ő csak mosolyogva támaszkodott a boksz ajtaján.

- Jó reggelt.

- J-Jó reggelt – dadogtam. Zavartságomon jót nevetett, de én nem tartottam valami viccesnek. Végig nézte, ahogy alszok?!

- Jó kis alvókád van, vagy rég aludtál ennyit – pont bele talált..

- Tehetek valamit magáért? – kérdeztem halkan, de felálltam, és a boksz ajtóig sétáltam.

- Az a hír járja, hogy a Király új lovászfiúja, - szándékosan kihangsúlyozta! – ott lesz a lovagi tornán. – Bólintottam amint engedte, hogy kilépjek a bokszból.

- Így van. A Király kérte, hogy figyeljek a sárkányra – hümmögött, majd mosolyogva sétált a lovához.

- Zafír a neve – mosolyogva néztem, ahogy a lova boldogan ment hozzá. – Kiscsikó kora óta velem van. – Ébenfekete ló, vagyis Zafír felém nézett.

- Azt látom, nagyon szereti magát – Hellik rám nézett felhúzott szemöldökkel. – Vagyis látszik rajta, hogy nagyon szereti magát. – Újra hümmögött, és felém sétált, de én ösztönösen hátráltam tőle.

- Jekovics Freja, a híres sárkányszelídítő – nagyot nyeltem. Nem lehet, hogy ekkora hírem van. Hisz én csak egy földműves lánya vagyok. – Szeretnék kérni tőled valamit. – Halk hangján összeráncoltam a szemöldökeim.