Klarantina [✔] {Javításra vár}

41.

Freja

A szeretkezésünk után Anergoth lefeküdt mellém, majd kiült az ágy szélére. És azóta is úgy ült a lábain támaszkodva maga elé bámult. 

- E-Ennyire.. - rám nézett a válla felett, mire nagyot nyelve felültem az ágyban. Takarót a mellkasomhoz húztam, de elfordítottam róla a fejemet. - Ennyire rossz volt? - Kérdeztem halkan. 

- Freja.. - magára vette a nadrágját, és leült mellém, kezével a hátam mögött támaszkodott. Éreztem, hogy próbálja elkapni a tekintetem, de én csak magam elé néztem. Két ujja közé fogta az állam, és maga felé fordította a fejem, amiért már muszáj volt ránéznem. - Nem veled van a baj. Csodás volt számomra, és remélem neked is. - Lesütöttem a szemeim, és egy aprót bólintottam. - Csak az van bennem, hogy ez nem lett volna helyes. Te engem a családtagodként tekintesz, ahogyan félig Elf vagy. Megszegtem a saját szabályomat. 

- Én mi vagyok neked? - kinyitva a szemeim, az övéibe néztem, de most ő fordította el a fejét. - Miért csak rólam beszélsz? Mi van a te érzéseiddel? 

- Azok nem fontosak. Tudom, hogy őt szereted, tehát.. - kezeit az ölébe ejtette. - Nem fontos. 

- De. Fontosak, számomra fontosak - nem mondott semmit, csak felállt az ágyról és az ingét vette magára. - Ane- - Kopogásra mindketten az ajtó felé néztünk.

- Freja - Nach hangjára a tenyerembe temettem az arcom. Nem is jöhetett volna jobbkor. - Nem érdekel, hogy mit tettetek. - Anergothal egymásra néztünk, majd az ajtó felé. - De van egy kellemetlen vendéged. 

- Kellemetlen? - takarót leengedtem magam elől, mire láttam Anergoth elfordul, de nem tudtam takarni a mosolyom. Ruhámat újra magamra vettem, és megfogtam a kezét magam után húzva. De persze a cipőmet megint elfelejtettem, tehát reménykedek, hogy nem egy Király jött el hozzám. 

Ajtómat kinyitva szembe találtam magam Nach-al, ahogy mellkasa előtt összefont kezekkel nézett rám, majd a mögöttem lévőre, akinek még begombolva sincs az inge. 

- Ha sírni fog, nem érdekel, hogy te vagy a Sátán. Meg döglesz - döbbenten néztem Nach-ra, majd Anergothra, de ő elég komor szemekkel nézett vissza rá. - És jobb, ha megvéded. Lemír van itt. - A névre nekem vad dobogásra kezdett a szívem, mégis éreztem, ahogy halványul Anergoth keze, majd már semmi se volt a kezemben. 

✝

- Nach - csak akkor szólaltam meg, amikor elhagytuk a szobám folyosóját. - Lemír nem azért jött, igaz? - Kérdeztem halkan, de mivel nem válaszolt már tudtam. Mély levegőt vettem, és kifújtam, majd a közömbös arcot felvéve beléptem a trónterembe. Hellik, Wilk és Tewagiék a trónszék előtt álltak, vagy mellette, Lemír egyszerűen a lépcső előtt. 

Mellette sétáltam el, de ő rám se nézett, ami fájt ugyan, de nem érdekelt. Elegem lett, véglegesen. Furcsa melegség járta át a testem, amiből tudtam, hogy Anergoth az. Leültem a székre, és vártam, hogy megszólaljon. 

- Freja - Nach közelebb akart menni hozzá, de Wilk a kezénél fogva vissza rántotta, és kitette elé az egyik kezét. - A segítségedet szeretném kérni.

- Segítségemet? - húztam fel a szemöldökeim. - És miben?

- Alfman királyné beteg - hümmögtem. - Tudom, hogy te és Seremi tudtok betegséget gyógyítani. Kérlek. - Lemír féltérdre ereszkedett. 

- Egyedül azért segítek mert az Alfman királyi család sokat tett értem. Seremi veled tart. 

- Köszönöm - felemelkedett, de nem sétált el, csak nézett rám, ami zavart. - Szeretnék veled négyszemközt beszélni. - Bólintottam. Nach-ot egyedül Wilk tudta elvinni, mivel újfent kiakart akadni azon, amit kér tőlem Lemír, és ahogyan. - Mint mondtam, négyszemközt.