Klarantina [✔] {Javításra vár}

26.

Mély levegővételekkel próbáltam nyugtatni magam, elég nehéz volt.

- Meg tudná ismételni, amit az imént mondott? - kérdeztem halkan remegő kezekkel, amiket ökölbe szorítottam. 

- Az ősöm, Klein Rajzsik a maga nagybátya. 

- Klein R-Rajzsik? - szűrtem a fogaim közt. Szinte tisztán hallottam, hogy mindketten nagyot nyelnek. - Mégis milyen módon hívja ön azt az embert Rajzsiknak? Az az ember az ellenségem! - Kiabáltam felállva a székről és az asztalra csaptam. - Az az ember megakart engem ölni! Megakart szerezni magának, hogy uralhassa a világot! Maga ne hívja azt az embert a rokonomnak! 

- Klein Rajzsik, akkor is az ön nagybátya.

- Akkor maga ki?! - néztem a Királyra. - Maga is a nagybátyám?! Ne beszéljen ilyenekről én nekem! 

- Nézze Királynő. Az, hogy nekem ki az ősöm és ki nem, az nem a vér szerintiségről szól. Arról szól, hogy kapcsolódik hozzá a családfám, de ettől függetlenül én nem vagyok az ön apja testvére. Én csak az egyik generáció vagyok - fogaimat összeszorítva lehajtottam a fejemet, és próbáltam ép elméhez jutni. 

- M-Miért? - sziszegtem.

- Klein volt a kisebbik, ő nem örökölte az Elf vért, ezért ő átlagos ember volt - felnéztem rá. - De a bátyja Edward mindent megörökölt, így történt, hogy egyesült a két Elf Királyság. 

- Két Elf Királyság volt? - bólintott, majd a könyvet újra felém fordította, ahol az én Kastélyomhoz hasonló vár szerepelt, mégis más. Más volt a címerük. Aranyszárnyak. 

- Maga e két Királyság utolsó leszármazottja, ezért örökölt ilyen sok erőt. Az anyai nagyapja, értett az állatok élesztéséhez - összeráncolt szemöldökkel néztem rá. - Ezt a képességet tőle örökölte. Az apai nagyanyja, értett az állatok és a sárkányok nyelvén. E két képesség magában összekapcsolódott, és meglett belőlük az, hogy át is érzi az élőlények érzéseiket. 

- Akkor miért? 

- Önző és irigy volt Klein - mély levegőt vettem, és kifújtam majd újra leültem a székre. - Klein irigyelte azt amit Edward elért, és önző módon ő akarta az összes Királyságot magának. Mivel az Elfek az emberek felett álltak, így mindenki tisztelte őket, és segítették. Klein ezt akarta, mindenáron. - Bólintottam. - Ekkor megtudta, hogy ön megszületett, megtudta, hogy sárkányokat hozott a Királyságba. Várt, várt a kellő alkalomra, majd lecsapott rájuk. De arra nem számított, hogy Edward várta őt, ezért Liliennel már a születése előtt elterveztek mindent. 

- De ha az apai nagyanyám értett a sárkányok nyelvén, miért nem hozott hamarabb? 

- Mert nem fogadtak hűséget. Sárkányok mindig is voltak, de a legelsők akik hűséget is fogadtak, azok a Tollasdémonok voltak - bólintottam. 

- Akkor a lánya mit akar tőlem? - sziszegtem. - Miért akar megölni? Miért vette el az anyám koronáját? Miért?! 

- Menjünk le az alagsori raktárba, és ott mindent meg fog érteni - kétkedve néztem rá, de bólintottam. Mindhárman felálltunk, és a Király átsétált a bejárati szobán egészen egy sárkányt ábrázoló képig. Zarafint a szemem sarkából láttam, ahogy összeszűkített szemekkel nézett engem. Úgy látom kihatott rá a dühöm, el se tudom képzelni mi lehetett a Kastélyban. 

Király a képet levette a falról, és összeráncolt szemöldökkel néztem, ahogy a tenyerét ráhelyezte a falra, amit benyomott. A fal benyomódott, és mint az ajtó kitárult előttünk, majd egy lépcső vezetett lefelé. Szóval titkos ajtó a bejáratnál, logikus. Mindhárman beléptünk, és lesétáltunk a lépcsőn, de furcsa volt, hogy Jaran előre engedett engem. Mégsem éreztem magam veszélyben, de valahol túl gyanús volt nekem ez az egész.