Klarantina [✔] {Javításra vár}

9.

Két Király egymással szemben álltak, én meg még megmozdulni se mertem. Nem értem, hogy hirtelen mi történt, azt főképp nem, hogy honnan is ismerik ők egymást ennyire. Azt még megérteném, hogy a Király fia részt vesz a lovagi tornán így békét kötnek. De köztük valami más van, amit nem tudok megérteni.

- Egyáltalán mit keresel itt? Nem a lovagi tornát kellene nézned? – On'Cloud királyra néztem, majd Alfman királyra.

- A lovászfiúmért jöttem, akinek a sárkányra kell figyelnie – nagyot nyelve léptem a kicsihez, majd a kezeim közé fogva őt Alfman király mellé álltam. Éreztem a tekintetét, de felnézni már nem mertem. – Szeretném, ha a feleséged mellett lennél. – Még én is tisztán kivettem a szavaiból, ahogy megnyomja a feleség szót. Félszemmel néztem rá, de ő addigra elfordult, és elsétált. – Freja – nevemre összerezzentem.

- Igen? – kérdeztem halkan.

- Erről az egészről később fogunk beszélni, szeretném, ha a továbbiakban végig vinnénk a lovagi tornát – aprót bólintottam.

- A kicsit..? – óvatosan felpillantottam rá. Sóhajtott és kezével az orrnyergét masszírozta.

- Legyen nálad. Az kéne még, hogy felgyújtsa a szénát – ezen halványan elmosolyodtam, majd követtem a Királyt, de ő felment az emelvényre, én pedig a zöld sárkány mellé.

Elmosolyodtam amikor mindketten egymást nézték, majd szaglásztak, utána prüszkölve fordultak el.

- Mi ez a szőrcsomag? – megnevezésén elnevettem magam. Éreztem, hogy többen is engem néztek, de nem érdekelt.

- Ne bántsd szegényt – mosolyogtam rá, és felé nyújtottam, de ő a fejét rázta a szemeiben undorral. – Olyan mint te, csak tollas. – Felnézett rám majd újra a kicsire, aki egyre kíváncsibb lett a zöld sárkányt látva.

- Még soha nem találkoztam ilyen sárkánnyal – erre csak felsóhajtottam. – De papa talán tud róla valamit.

- De a papa az messze van, és utál engem – csüggedten ültem le a földre, és a kicsi hátát simogattam, aki kényelmesen összegömbölyödött az ölemben.

- Ahogyan mesélt rólad, valahogy nem hiszem, hogy utálna téged – félszemmel ránéztem, de ő nem engem nézett, hanem a viadalt. Pontosan nem tudom, hogy mi történt előzőleg, de újra hangos az egész, és mindenki lelkesnek tűnik. Őszintén én nem tudom, hogy mit lehet benne élvezni. Megsérülnek, némely sebükből ömlik a vérük, de akármelyik lovag sebet szerez, a közönség sokkal hangosabb lesz, a Király pedig mosolyog. Undorítóak az emberek. Háborút gyűlölik, de ha valaki más megsérül, vagy meghal akkor már boldogok. Ha lenne erőm legszívesebben véget vetnék ennek a hagyománynak.

Végül az egész viadalt Sir. Hellik nyerte meg. Még a két Herceget, és Lemírt is legyőzte. Bár az megnyugtatott, hogy Hellik nem úgy harcolt mint a többi lovag. Többiek a vérre és a győzelemre mentek, de Hellik csak a győzelmet szerette volna. E miatt is nyugodtam meg, hogy ő nyert, legalább jó kezekben lesz a sárkány. De mivel vége lett a lovagi tornának, nekem jelenésem volt a Király előtt. Egyáltalán nem vártam azt, hogy elé vezessenek. Hazugságért még a fejemet is vetetheti, ami valójában nem is érdekelne. De ahogy rám lett bízva a kicsi, már érdekel az életem, hiszen megígértem neki, hogy vigyázok rá.

✝

Nyűglődve néztem Lemírre, aki szánakozva állt előttem két másik őrrel.

- Sajnálom, de a Királyt szolgálom és nem az érzéseimet - ezen összezavarodtam, de végül ráhagytam és a kicsit a kezembe véve mentem előre. Mivel Lemír a királyi testőrség kapitánya, nem szabad belevonnom. Szégyen folt kerülne a jövőjére, ha kiderülne, hogy egy lovászfiúnak segített egy sárkány tojás elrejtésében, méghozzá a Király elől.