Klarantina [✔] {Javításra vár}

21.

- Freja, ezt te sem gondolod komolyan!

- Már miért ne gondolnám? - sziszegtem felnézve Lemír szemeibe. - Meghívott, még ha csapda vagy sem.

- Éppen ezért nem kell menned! - kiabálta lentebb hajolva hozzám. - Mi van, ha megöl?!

- Szóval ilyen könnyű engem megölni?! - megrándult az arca.

- Ne fordítsd ki a szavaimat Freja - sziszegte.

- Pedig ezt mondtad! - csattantam fel. - Ha ennyire aggódsz, akkor gyertek velem.

- Alapból mennénk veled, tehát ezért se értjük, hogy Lemírnek mi baja van - sóhajtott Hellik. Lemír horkantott és elfordult tőlem.

Már lassan félórája kiabált velem, amiért belegyeztem a vacsorába. De hát könyörgöm.. Csak rosszabb lenne, ha nem fogadtam volna el. Bár valóban félek. Félek, hogy az egész egy csapda, és megfog ölni a Király. Azon pedig már meg sem lepődök, hogy tudomást szerzett rólam, hiszen a lánya épp itt van, ahol én is, ahogyan biztos a falusiak is beszélnek a kereskedőknek.

- Freja - kérdőn néztem Wilkre. - Mi volt On'Clouddal?

- Velem akarja tölteni az estét.

- Még ez is - Lemír hitetlenkedve horkantott, és összefonta kezeit a mellkasa előtt.

- Neked mégis mi bajod van?! - mutattam rá, de ő csak félszemmel nézett rám. - Minden Királyra ki vagy akadva! On'Cloud Király egyébként is Alfman Király testvére, és egyikük se akar megölni.

- Honnan tudod?

- Mert még Zarafin se avatkozott közbe amikor megc- - megakadtam, és éreztem egyre vöröslik az arcom.

- Meg? - húzta fel a szemöldökeit.

- Semmi! A lényeg, hogy Zarafin ott volt velünk, amikor beszéltünk - láttam, hogy mondani akar valamit, de végül magában tartotta. Miért nem tudtam kimondani? Nem szégyellem azt, hogy megcsókolt, sőt jó érzéssel töltött el. De akkor Lemír előtt miért nem merem kimondani? Félnék, hogy véletlen megtámadná? Nem, ennyiért egy lovag se támad meg egy Királyt. Nem értem, de nem foglalkozhattok ezzel.

- Kard vívást akarok tanulni - Lemír egyenesen a szemeimbe nézett, majd bólintott. Mindhárman besétáltunk az őrök lakhelyére, ahol van egy terem. Egy terem, ahol a katonák gyakorolnak kardvívást.

Furcsa volt látni, hogy több katonán is fehér páncél volt, és némelyiknek szárnyai, akár Helliknek. De voltak, akik még Alfman Király katonái voltak, de boldogsággal töltött el, amikor láttam, hogy jól kijönnek egymással. Voltak, akik az angyal szárnyakat kész csodálattal nézték.

- Tudnak varázsolni? - néztem a mellettem lépdelő Hellikre.

- Kellene nekik, de ahhoz újra kell tanulniuk mindent.

- De te?

- Én amióta az eszemet tudom gyakorlom a varázslást - egy o-t formáltam az ajkaimmal, mire elmosolyodott. Terembe érve megláttam, hogy pár Elf katona vívott Alfman Király katonáival. Megálltam és egy párbajt néztem.

Egy katonám éppen két ember ellen harcolt. Könnyedén kivédte a támadásaikat, de amikor az egyik szárnyával védte ki a kardot, azon ledöbbentem. Az ő szárnyát néztem, az enyémet, majd újra az övére. Egy karcolás se volt rajta. Nem tudom mióta harcolhattak, de a katonák kard nélkül feküdtek a pórban szapora lélegzetvétellel.

- Nahát.. - motyogtam, mire az Elf katona felénk kapta a tekintetét.

- Királynő! - elmosolyodtam, és intettem neki. Nagyot nyelve tette egy kezét a szívére és meghajolt, amitől zavarban éreztem magam.