Klarantina [✔] {Javításra vár}

24.

Kettő éjszaka telt el azóta, hogy csókolóztam Lemírrel. Nem fogok hazudni, de sokkal jobb volt vele mint On'Cloud Királlyal, amitől rosszul éreztem magam. De azóta se beszéltünk róla. Lemír nem hozza szóba, ahogyan én sem, pedig legszívesebben beszélnék róla. Igaz még mindig az ő szobájában alszok, ahogyan Hellik vagy Wilk minden percben mellettem vannak, de még így is volt olyan pillanat, amikor Zarafinnak és Sharknak kellett megmentenie.

Első meggyilkolásom megtörtént, de Sharknak hála, hogy túléltem. Egy szolga, akit én nem ismertem ételt hozott nekem. Hellik és Wilk nem foglalkoztak vele, mivel fehér ruha volt rajta, de nem volt fehér szeme, ebből tudtam, hogy ő Noiel embere. De hogy ne mutassak gyanakvást mosolyogva fogadtam el. 

Shark szinte rögtön átalakult és kilökte a kezemből az étel kosarat és rátaposott, ahogyan Zarafin a lábával a földhöz szegezte a szolgát. Hellik és Wilk alig tudtak reagálni a szolga már a földbe volt préselve, hála Zarafin lábának. És nem éreztem sajnálatot iránta. Közömbös arccal néztem végig, ahogyan Zarafin elemeli a lábát és feltűnt a test. Vére végig folyt Zarafin talp nyoma körül.

De már nem csak egy volt, hanem kettő. Rá másnapra újabb merényletet próbált elvégezni. Hellik, Wilk és Lemír az első óta sokkal jobban figyeltek rám, lassan mindenhol veszélyt észleltek, bár nem csodálkoztam rajta, mivel a második merényletemet is túléltem, hála Qvijnek. 

Egy mester lövészt fogadott fel, hogy megöljön engem, és őszintén senki se vette volna észre, ha Qvij nincsen. Qvij ismeri az erdőt, ahogyan a fákat is, tehát könnyedén észlelte azt ami nem a fára való. Qvij könnyedén felkapaszkodott a fára és a szájába vette az orvgyilkost, aki próbált menekülni az éles fogak közül, de nem sikerült neki. 

Qvij elém hozta, és nekem kellett döntenem a sorsa felől. 

- Ki bérelt fel? - néztem a férfi szürke szemeibe, de azok közönnyel néztek rám, majd a három testőrre mögöttem, végül sóhajtott. Ruhája végett nem láttam az arcát, de olyan magas lehetett, mint Wilk. Egyedül a hamu szürke szemek voltak láthatóak.

- Kelling Noiel, rengeteg aranyat ígért, ha megöllek vagy legalább megsebesítelek. De arról egy szót se mondott, hogy az erdők sárkánya is melletted áll - végén már szinte felcsattant és szidta Qvijt, aki elég jól tűrte. 

- Mit szeretnél vele tenni? - Qvij hangjára felnéztem rá, majd az orvgyilkosra.

- Hogy hívnak? - orvgyilkos újra rám emelte a szürke szemeit. 

- Narama. Xieng Narama - bólintottam, majd a kastélyom felé fordítottam a tekintetem. Tisztán láttam az ablakban őt, ahogy egyenes háttal ott állt az ablak mögött, és még mindig ott volt fején az anyám koronája. 

- Nos, Narama - éreztem a kérdő szemeit. - Ahogy látom nem vagy te olyan vérre menő orvgyilkos. Inkább jobban teljesítesz a rejtőzködésben, és a tökéletes célba lövésben.

- Honnan..? - kisebb mosollyal néztem rá.

- Egyedül Qvij vett észre téged, mivel rögtön kitudja hallani a fák lombjaiból, ha valami nem oda való - keserves sóhajt hallatott, de Qvij letette a földre. Mókás volt nézni, ahogy törökülésbe ül és összefonja a kezeit a mellkasa előtt. - Van sárkányod? - Pislogott rám, majd a fejét rázta. - Narama, dolgozz nekem.

✝

Három éjszaka. Három éjszaka telt el azóta, hogy Kelling Grab sárkánya feltűnt előttem, és hírt hozott nekem. Félek, de mégis izgatott vagyok, hogy vajon mit is akar tőlem. De közben valaki más is a fejemben van.