Klarantina [✔] {Javításra vár}

23.

Freja

Előző estém egy kész katasztrófa volt. Amikor Zaramin elmondta azt, amitől én annyira kiborultam, rögtön hátráltam tőle, mire szabadkozni kezdett.

~Előző este..~

Egyre csak hátráltam tőle, mire felém kapta a fejét.

- Ahh, ne érts félre, mármint teljesen jogos, ha félre értesz - sóhajtva túrt a hajába, és az ég felé emelte a fejét. - Tudod, - Láttam, ahogy keserű mosoly húzódik a szájára. - mindig is utáltam az anyámat - ezen összeráncoltam a szemöldökeim. - Először talán tíz lehettem, amikor úgy szívből elkezdtem gyűlölni.

- Mit tett veled? - félszemmel rám nézett, majd ekkor olyat tett, amin éreztem vörösödik az arcom. Levette a kardját, majd az egyszerű selyem ingét, és hátat fordított nekem. A háta tele volt forradásokkal. Korbács okozta forradásokkal. 

- Az első öt ütést egy apró hiba miatt kaptam - akadozva vissza öltözött, de az én szemeimbe könnyek szöktek. Egyre jobban eluralkodott rajtam a félelem. - Véletlen leejtettem egy pohár vizet, amitől vizes lett a ruhája alja. Ezután próbáltam kerülni őt, hogy minél kevesebb hibát vétsek, de sose úsztam meg. Ahogy növekedtem úgy sokszorozódtak az ütések számai, míg végül egyszer elájultam tőlük. 

- Hogyan..

- Vigyázz magadra Freja, az anyám be akarja azt fejezni, amit az apja rég őse nem tudott - ekkor tőrt el a mécses. Zokogva térdre estem, de Zaramin a könyökömnél fogva felállított. - Ne maradj egyedül érted? Soha egy percre se légy egyedül! - Hevesen bólogattam a szavaira. - Gyere elkísérlek az ajtóig, onnan pedig fuss ahhoz az emberhez, akiben megbízol, teljes szívedből - amint az ajtón túl voltam rohantam az őrök lakhelyéhez, ahol rögtön Lemírhez futottam..

~vége..~

Másnap éreztem, hogy valaki erősen tart a kezeiben, melegem volt, de nem akartam kiszabadulni a karok közül. Mindenáron ott akartam maradni, érezve, hogy biztonságban vagyok. De sajnos egyszer mindennek vége szakad.. 

Lemír lassan elemelte a kezeit rólam, és próbált halkan ki kelni az ágyból. Vajon mióta van ébren? Nálam is hamarabb ébredt fel?

- Lemír.. - motyogtam, és próbáltam elkapni a kezét, ami furcsa mód rögtön sikerült.

- Te mióta vagy fent? - hitetlenkedő hangjára résnyire nyitottam az egyik szememet, de ami a szemem elé tárult elmosolyodtam. Épp a jobb könyökét szorongattam, míg a bal kezével a szárnyamat fogta, ami a lábain pihent. 

- Egy ideje már - halk rekedt hangom volt, amit nem csodáltam. Rég aludtam ilyen jól mint Lemír mellett. 

- Freja, mennem kell őrködni - könyörgőn néztem fel a szemeibe, de a jáde szemek komoran néztek rám. Sóhajtva engedtem el a kezét, és a szárnyamat lehúztam a lábairól. - Szeretném, ha nem mennél egyedül sehova. Wilk vagy Hellik mindig legyenek melletted, akár az egyik akár a másik.

- Jó - motyogtam. - De Lemír. 

- Hm? - hasamon fekve néztem, ahogy az arcát mosta, hogy éberebb legyen. 

- Zaramin, gyűlöli az anyját - rám kapta a tekintetét. - Nem fogom elmondani, amit megosztott velem a gyerekkoráról, de jogosan utálja Noielt.