Klarantina [✔] {Javításra vár}

34.

Freja

Másnap én sokkal hamarabb ébredtem fel, mint a többiek. Mindenki aludt még, ezért valahogy próbáltam óvatosan leszedni magamról a Főnix farktollait, de amikor magától megmozdult teljesen ledermedtem. Felnéztem rá, és ő jég kék szemeivel nézett engem. Felültem, majd felálltam felé fordulva, de ő meg se mozdult, így inkább kikerülve előre mentem, hogy valamennyire fentebb mehessek. Reménykedtem benne, hogy látni fogok valamit, bármi arra utaló jelet, hogy sokkal közelebb lennénk mint hittük. Vagy egyszerűen hátha látok olyan embert, akit ismerek is.

Míg sétáltam a Főnix jött mögöttem, és őszintén örültem neki, mivel belül remegtem. Féltem. Féltem attól a háborútól, amit épp meg fogok vívni egy olyan emberrel, aki minduntalan a nagybátyámat látja maga előtt. Noiel már-már olyan mintha szerelmes lenne, vagy mintha maga Klein bácsikám szállt volna belé.

Egy nagyobb dombra sétáltunk fel, ahonnan tisztán láttam a napfelkeltét. El is gyönyörködtem volna benne, ha ne láttam volna meg valamit a távolban. Több ezer katona, elején ott volt Noiel egy ló hátán, de valakik még voltak előtte. Fogalmam se volt, hogy kik lehetnek, egyáltalán élő emberek-e, de.. Sokkal többen vannak mint hittem. Mégis kihúzott háttal néztem a menetelüket, ahogyan épp felénk tartanak. Szinte láttam, ahogy Noiel felemeli a fejét, egyenesen a szemeimbe néz, és gúnyosan elvigyorodik.

És ezt mind onnan tudom, hogy egy íjjász megállt, és felém célzott, de akármilyen jó célzó is lehetett a távolság még neki is sok. Gondoltam én. Az el lőtt nyíl egyenesen felém tartott, addig míg a Főnix a szárnyát elém tette. A nyíl jéggé fagyva zuhant le előttem a mélybe.

- Zarafin. Itt vannak, ébressz fel mindenkit! - hallottam az üvöltését, majd kis loccsanásokat. Shark sárkány alakjában közeledett felénk, és megállt mellettem.

- Freja! - nem néztem hátra, minduntalan Noiel-t figyeltem, aki megállított mindenkit. Mégis jobban zavart az öt ismeretlen. Kettejükön zárt páncél volt, akár rajtam. De míg egyikük nőiesebb volt, másikuk tűnt köztük a vezérnek. Másik három egyszerű páncélban voltak, akár Lemírék, de még így is ember számfölényben volt.

- Erősek - Hellik besétált mellém és egy kezét a vállamra tette.

- Ne feledd, hogy nekik nincsenek sárkányaik. Ember fölényben vannak valóban. De ez még nem azt jelenti, hogy veszíthetünk is - kezemet felemelve az arcom elé tettem, és lehunytam a szemeimet. A sisakra gondoltam, és amikor már kinyitottam a szemeim, már a kis résen láttam, de tisztán.

- Nem vagyok jó a szónoklatokban, tehát semmit se várjatok el tőlem. De ha meg mertek halni, akkor még a halálban is megöllek titeket.

- Kecsegtető - kuncogott Hellik. Hátra néztem a vállam felett. Lemír és Wilk bólintottak, ahogy Zajkék is. Jobb oldalra néztem, Zarafin és a Főnix engem néztek, majd bólintottak. Balra néztem, ahol Hellik és Shark volt, előre nézve bólintottak. Lenéztem a mélybe, és bármi szó nélkül leléptem a domb pereméről, majd a szárnyaim kitárva enyhítettem a zuhanásom erején. Hellik ugyan ezt megtette, de Lemír és Wilk már a sárkányok hátán jöttek le.

Amint földet értünk leugrottak a hátukról, majd mellém lépdeltek. Mi négyen mentünk elől, Zarafinék hátul. Ahogy haladtunk előre úgy vettem észre több vörös szemet is, de az első ötnek nem volt olyan. Mintha valóban emberek lennének, ami zavart. Látom, hogy vannak élőhalott katonák, de akkor a többi?