Klarantina [✔] {Javításra vár}

35.

A háború egyre véresebb és rosszabb lett. Emberek hulltak a földre körülöttem, vérükkel befestve a talajt. Sárkányok üvöltve harcoltak Noiel előhívott halott sárkányaival. Egyre többször és erősebb varázsigéket használt, ami meg látszódott a testén. Szemei vér vörösek, összeszűkített fekete pupillával. Bőre kezd feketedni, és ahogy közeledek felé úgy látom meg a növekvő szarvakat a homlokán. Sátán felemészti, és ha nem sikerül időben a szívébe döfnöm a kardomat, akkor vége az egész világnak. 

- Freja! - újabb halott katonát taszítottam el az utamból, de még alig tűnt el elém ugrott a vörös. Szapora lélegzetvétellel néztem rá. 

- Nem értem - láttam, ahogy erősített a kardja markolatán. - Ha ember vagy, akkor te se akarod, hogy vége legyen a világnak. Miért teszitek?! - Nem válaszolt, csak felemelte a kardját, hogy lesújtson rám. - Miért?! - üvöltöttem kivédve a támadását. 

- Segíts.. - összeráncoltam a szemöldökeim. Ugyan az a hang, mégis sokkal gyengébb, mintha nem is ő lenne. - Segíts rajtunk.. - Hátra kaptam a fejem, de ekkor láttam meg, hogy a társai a fejüket fogva hátráltak, majd Noielre pillantottam. Düh volt az arcán, és láttam, hogy mond valamit, amitől a vörös és a társai újra támadni kezdtek. 

- Nem önszántukból harcolnak - Zarafin a farkával a vörös felé suhintott, amire elugrott előlem. - Meg kell ölnöd. - Bólintottam, és újra Noiel felé futottam, de a vörös egyáltalán nem adta fel, ami miatt Zarafin próbálta lefoglalni, amiben már a Főnix is segített. Attól, hogy az öntudatukat irányítja még eltudom képzelni, hogy valóban halálra ítélt gyilkosok. Ha pedig halálra ítélnek valakiket az nem ok nélkül, vagyis igaz amiket mondott róluk, tehát profi harcosok. 

Hála Zarafinéknak egyre közelebb értem Noielhez, de ő csak gúnyosan mosolygott a káosz közepén állva. Szinte forrt a levegő a varázsigéitől. Sárkányokat idéz elő, élőhalott embereket újraéleszti, ahogyan a vöröst és a társait is irányítja.

Mellettem testek voltak a talajon, sárkányok, emberek, farkasok. És ezt mind azért mert Noiel isteníti Klein bácsikámat. 

- Noiel! - amint elég közel értem hozzá felemeltem a jobb kardom, hogy felé suhintsak, de könnyedén elhajolt tőle. - Miért csinálod ezt?! - Csak nevetve hátrált tőlem, én pedig követtem őt, és észre se vettem mire is készül..

- Hogy miért? - Noiel félre döntötte a fejét. - Természetesen azért, hogy véghez vigyem azt, amit Klein Rajzsik nem tudott! - Már felé futottam volna, amikor valami elkapta a bokámat, és felrántott a levegőbe. Hirtelen fogalmam se volt, hogy mi az, de már a másik lábamat és a két kezemet is lefogta. Növény. Próbáltam rángatni a kezem, hogy hátha ki tudnám szabadítani legalább csak az egyik karomat, de akárhogy rángattam úgy lett erősebb a szorítás. Már-már annyira erősen, hogy elernyedt a kezem, és mindkét kardom a talajba fúródott. 

- Freja! - hallottam Lemír kiáltását, ami miatt feléjük fordítottam a fejem. Lemír ugyan azzal az ellenféllel küzdött, de már több sebből vérzett, ahogyan a baloldalán szinte ömlött a vére, de ő talpon volt, és védte magát az ellenségtől. Hellik és Wilk szintén harcoltak, de Helliknek az egyik szárnya hiányzott. Jaran szintén a vörös egyik társával küzdött, mégis minduntalan felém próbáltak igyekezni, ami miatt könnyebben megsebezték őket. Zarafin és a Főnix még mindig a vörössel küzdöttek, akinek egy karja jéggé volt fagyva, de nem is foglalkozott vele. Qvij a talajon volt elterülve és több katona is a hátán volt, kardjaikkal szurkálták a testét. Zajk a levegőben harcolt egy sárkánnyal, aki sokkal nagyobb volt nála. De Yozak mindenkit otthagyva az apja segítségére sietett, mindhiába. Egy vér vörös sárkány, akinek korom fekete szárnyai voltak megtámadta, ami miatt a talajon végezte. Borzalmas látvány volt. Végül mi voltunk számfölényben, de mégis Noiel állt győzelemre a folytonos újraélesztésekkel.