Klarantina [✔] {Javításra vár}

38.

Anergoth-al a beszélgetésünk után csendben voltunk, mindketten az eget néztük, de én egyre többször ásítoztam, amit nem értettem.

- Pihenned kellene. 

- Furcsa, hogy maga a Sátán aggódik értem.

- Nos, mivel benned élek ez természetes. 

- És az is, hogy Nach a gazdádnak hívott engem? - felé fordítottam a fejem, de ő nem nézett rám.

- Mivel az vagy - döbbenten néztem rá. - Nem tűröm meg az embereket amikor eszméletlen vagy, és én magam kértem meg Lorenéket, hogy senkit se engedjenek be a Kastélyba. Ahogyan ezek után se nézem jó szemmel, hogy emberek vannak körülötted.

- De Lemír és Wilk nem akarnak bántani engem.

- Biztos vagy te ebben? - felém fordította a fejét, de ami kérdést feltett, én nem tudtam rá válaszolni. - Freja, félig Démon vagy. Én vagyok az erőd, maga a Sátán. Szerinted ezt az emberek jó szemmel néznék? Szerinted ne akarnának megtámadni? 

- Ők a barátaim, ahogyan Zarafin is azt mondta, hogy senki se haragszik.. 

- Akkor hol vannak? Zajk biztosan elmondta az embernek, hogy felébredtél. Ő mégse jön el hozzád, ahogy még az Elf sem. 

- Ezt kikérem magamnak - Anergothal hátra néztünk, ahol is Hellik sétált felénk kisebb mosollyal. - Amint szólt Yozak én a szobádba mentem, de csak később mondta el, hogy itt vagy. Remélem nem zavarok. - Én a fejemet ráztam, de Anergoth nem válaszolt. - Soha nem hittem, hogy így néz ki a Sátán. Nagy vörös valaminek képzeltelek.

- Démon vagyok, és nem ördög.

- Egy és ugyan az. 

- Nem - Anergoth kemény hangon válaszolt, ami miatt a kezére tettem a kezem, de ő "hmpf" hangot hallatva elfordította a fejét. Mint egy gyerek..

- Hogy vagy? - Hellik leült mellém, de bal szárnyát a hátam mögé tette, amin muszáj volt elmosolyodnom. 

- Én kérdezhetném. A szárnyad.. 

- Ne aggódj. Seremi nagyszerű gyógyító - aprót bólintottam előre fordítva a fejem, de félszemmel Anergoth kezére néztem. Megfordította a kezét, és összefűzte az ujjainkat, hüvelykujjával a kézfejemet cirógatta, ami megnyugtatott. - Freja, valóban jól vagy? 

- Igen, csak még fáradt vagyok - bólintottam rá nézve.

- Természetes, hogy fáradt - Hellik felhúzott szemöldökkel hajolt előrébb Anergothra nézve. Miért érzem azt, hogy rivalizálnak?! - Elfogadott engem mint erőt, sőt még rögtön használt is. Kimerült.

- Valóban pihenned kellene, sápadt vagy - Hellik egyik kezével végig simított az arcomon, de erre Anergoth felállt, és mivel fogta a kezemet engem is felhúzott. 

- Ha megbocsátasz - olyan hirtelen történt minden, hogy én csak pislogtam. Anergoth a kezébe vett engem, és a Vár felé sétált. 

- Mi bajod van? - felnéztem rá, de a szemei megvillantak, amiből tudtam, hogy dühös, csak azt nem értettem, hogy miért. Átnéztem a válla felett, de Hellik a kezét nézte, majd felénk fordította a fejét. Szemeiben szomorúság volt, amitől fájt a szívem. - Anergoth, ő Elf és nem ember. 

- Tudom. Tisztába vagyok vele én is - szinte sziszegte a szavait. - Nem akarom, hogy hozzád érjenek, ennyi. - Kétkedve néztem rá, de bólintottam. Ahogy beléptünk a Vár ajtaján Nachék felénk kapták a fejüket, majd kerekre nőtt szemekkel néztek Anergothra, de ő senkivel se foglalkozott csak átsétált az egész helyen, én meg takargattam a vörös fejemet.