Klarantina [✔] {Javításra vár}

33.

Jaran

Két hét telt el amióta találkoztam a Királynővel, vagyis Frejával. Miután visszatértem rögtön Hick királyhoz mentem, hogy beszámoljak neki mindenről. Őszintén soha nem hittem, hogy találkozni fogok vele, hisz több napnyira él tőlünk, bár.. Ha valóban a nagyszülei Kastélyába ment, akkor annyira mégsem. Én is tudom, hogy merre lehet, de hogy hogyan néz ki, fogalmam sincs. 

✝

Vissza tértem után kettő hét és három nap utáni reggelén Jak-hoz igyekeztem, aki a lovász fiú elmondása szerint furcsán viselkedik. De mire a sárkányokhoz értem már minden sárkány meg volt bolondulva, és ezt szó szerint értem. Minduntalan ordítottak, a karámjuk ajtajának ütötték a farkukat, vagy a fejükkel mentek neki. Egyszerűen nem tudtunk rájönni, hogy mi bajuk lett, hisz előző este még teljesen nyugodtak voltak. 

Jakhoz siettem, aki egyfolytában a farkával csapdosta az ajtaját, mégis a szemeiben láttam, hogy öntudatánál van. Tisztába van vele, hogy mit tesz és miért, de egyszerűen nem jövök rá. Karámja ajtaja előtt álltam, és amint találkozott a tekintetünk megállt, majd fülsüketítően ordított, ami őszintén megijesztett. 

- Mi folyik itt?! - Hick király hangjára oda kaptam a fejem, és épp a saját sárkánya karámja előtt állt. 

- Nem tudjuk - lovászfiú hisztérikusan kiabált a fejét fogva. - Reggel amikor bejöttem akkor még semmi bajuk nem volt! 

- Nyugodj le - fogtam a vállára. - Ha kiengedjük őket, akkor talán megnyugszanak.

- Vagy nem - Hick király szavára bólintottam. 

- Kezembe veszem Jak szerszámjait, és kinyitom a karámját - bólintott, és a lovászfiút a könyökénél fogva elhúzta tőlem. Jak szerszámjaihoz siettem, majd vissza a karámja elé, de ugyan úgy kiakart törni a karámjából. Mély levegőt vettem, és a karámajtóhoz sétáltam, majd azt kinyitva elálltam az útjából. Jak szinte rögtön kiviharzott egyenesen az épület bejáratához, de ott meg is torpant rám nézve. Nézett a szemeimbe majd az égre, és újra rám. Nem is gondolkozva kifutottam az épületből, és felnéztem az égre. 

- K-Királyom.. - hallottam, hogy közelebb jön és mellém áll. A kék ég tele volt sárkányokkal, akik egy irányba repültek. 

- Minden katonának! - hirtelen kiabálására döbbenten néztem rá. - Sárkányokat felszerszámozni, és kövessék a sárkányokat! 

- Mi? De hát.. - Jak fújtatott az állkapcsával csattogott. 

- Elkezdődött. A háború elkezdődött - még hallottam a szavai csengését a fülemben, de már Jakhoz futottam, és felszerszámoztam őt, majd amint minden katona indulásra készen volt a Király parancsára vártunk. - Jaran. Ti a levegőből segítsétek őt, addig mi a talajon fogunk. - Bólintottam, és Jakkal felszálltunk az égre követve a vadon élő sárkányokat. 

Soha nem hittem, hogy ilyen látványban lesz részem. Soha nem láttam még ennyi vadon élő sárkányt, hisz több ezren is lehettek. Azt főképp nem, hogy egy háború miatt ennyi sárkány össze gyűlik és segíteni fogják őt, már ha valóban az ő oldalán állnak. Bár ha nem az övén lennének, akkor már minket is megtámadtak volna. 

Az égből lenéztem a talajra, amikor egy erdő felett mentünk el. Abban a hittben voltam, hogy a lovasok már alattunk vannak, de teljesen mások követtek minket. Nem tudtam eldönteni, hogy milyen lényeket is látok, de mivel négy lábon futottak biztosan farkasok.. Mégis kik lehetnek még mellette?