A bujdosó (Loki ff.)✔️ ~2018~

5.

Tessa

       A lépcsőn leérve jutott eszembe, hogy bekapcsolva felejtettem a hifit. És a szobában hagytam a telefonomat. Na mindegy, akkor felkelek ébresztő nélkül. Remélem nincs rajta beállítva semmi... És azt is remélem, hogy az istent nem zavarja a halk zene.
      Anyáéknál egy darabig csak feküdtem az ágyon, és gondolkodtam.
      Először is, ki kéne találni Lokinak valami fedősztorit. Azt csak nem mondhatom, hogy "Anya, apa, ő itt Loki. Asgardból érkezett, ő a hazugság és a csínytevés istene. Határozatlan ideig nálunk marad." Lehet hugi álneve beválna. Tom. Na de milyen Tom? Hiddleston nem lehet, hát olyan ember már van, és elég híres is. Jobban belegondolva, Molly-nak igaza volt. Tényleg hasonlítanak. Ha levágnánk a haját, szépen megigazítanánk, és lenne olyan... Egy-két napos borostája, még úgy is nézne ki, mint ő.
      Na de vissza a sztorihoz. Legyen mondjuk Tom. Tom... Silberen. És mondjuk lehetne minesotai.
       Nekem a Silberen nem tetszik. Nem lehetne inkább Tom Laufeyson?
      Te jó ég, muszáj a frászt hoznod rám? Meg amúgy is, mit keresel a gondolataimban? Szállj ki a fejemből! Vagy ha már ennyire unatkozol, és ezt csinálod, igazán segíthetnél kitalálni a fedősztorid. Elvégre a hazugság istene vagy. Bizonyíts.
      Megnéztem volna most az arcodat - hagyta figyelmen kívül a megdorgálásomat.
      Gonosz vagy. Akkor Laufeyson. Ha annyira ragaszkodsz hozzá, legyen ez. Minesota állam jó lesz?
      Mivel nem tudom mi az, igen.
      Egy állam északon. Onnan jöttél. Épp úton voltál mondjuk Floridába, amikor a benzinkútnál valaki elkezdett veled kötekedni, verekedtetek, előkerült egy kés, leszúrt, kiütött, és itt a környéken kidobott.
      Jól van. Mondd csak, neked a hazugságot tanították? - mintha egy kis elismerés is csengett volna a hangjában.
      Nem, de tettem szert egy kis rutinra benne. Bár nem szívesen elmékszek vissza azokra az időkre.
      Miért?
      Mert fiatal voltam, és bolond. De ha nem haragszol meg, ezt nem veled fogom megbeszélni. Semmi közöd a múltamhoz, és úgy az egész magánéletemhez.
      Nem beszélhetsz így velem. Én számodra egy isten vagyok. Te meg csak egy ostoba midgardi.
      Igen, egy ostoba midgardi, aki történetesen megmentette az életedet. Szívesen.
      Semmi szükségem nem volt segítségre.
      Aha, el is fogom hinni. Ne legyél már ennyire makacs. Te is jól tudod, ha nem találok rád, és foltozlak be, plafon egy nap, és meghalsz.
      Miből gondolod ezeket? Talán gyógyító vagy?
      Mi orvosoknak hívjuk őket. És nem. Még nem. De orvostanhallgatóként felesküdtem az emberi élet megmentésére. Ha egy szikrányi esélyt is látok a beteg túlélésére, addig küzdök, amíg nem sikerül. Ugyanígy voltam nálad is. Bár nagyon sok vért vesztettél, kellő ellátással, és pihenéssel lásd, hamar talpra álltál.
      Hogy őszinte legyek, még mindig nagyon gyengének érzem magam.
      Meglepő lenne, ha nem így lenne. Bár ezt egy istentől kicsit furcsállom.
      Mi is ugyanolyanok vagyunk, mint ti. Megszületünk, és egyszer meghalunk. Csak az élettartam más. Olyan... Plusz-mínusz ötezer év.
      Hm. Milyen jó nektek. Bár én nem igazán élnék ötezer évig. Akkor a fedősztorid marad? Jó így, vagy módosítsunk?
      Jó lesz így. És ha nem akarod, hogy  szórakozásból vájkáljak a fejedben, nem árt valami védelmet építened köré.
      Taníts mester - küldtem neki gondolatom erős gúnnyal a hangomban. - Amúgy bekapcsolva felejtettem a hifit. Nem zavar a zene?
      Nem, egész kellemes. Nem hittem, hogy vannak midgardiak, akik ennyire jó zenei érzékkel rendelkeznek.
      Ja, és ha esetlegesen a telefonom megszólalna, ne vágd a földhöz, hanem tedd a képernyőn a karikára az ujjad, és húzd el balra, a "Leállít" felirat felé.
      Öm... Rendben.
      Na, jó éjt. Holnap kicserélem a kötésedet.
      Aludj zavartalanul.
      Már ha hagyni fogod...
      Ezt hallotam.
      Szívem szerint fejbevágnálak egy  serpenyővel! Most már aztán tünés!
      Vidán kuncogást hallottam még a fejemben, végül elcsendesedett a hívatlan látogatóm. Végre! Mégis mit képzel magáról? Na rendben, hogy isten, de ez akkor is pofátlan.
      Fáradtan fordultam a másik oldalamra, és egyből el is nyomott az álom.

Loki

      Csendben feküdtem az ágyon. Sötétség borult rám, csak az ablakon szűrődött be az éjszaka enyhe fénye. A zene halkan szólt a háttérben. Így, hogy Tessa elment aludni, egyedül maradtam a gondolataimmal.
      Akkor Tom Laufeyson. Minesota. És késelés. De mi az a benzinkút?
      El akartam pusztítani ezt a világot, helyette most itt bujdosok egy gyógyítónál. A sors iróniája...
      Vajon tudhat New York-ról? Lényegében egy gyilkost rejteget. Ostoba midgardi. Ha megtudja, ki vagyok valójában, biztosan azonnal kidob. Pedig még egy darabig maradtam volna itt. Ez az ágy egész kényelmes. Jobb mint a földön ott a fa alatt.
       De jobb tisztán játszani. Holnap mindent elmondok magamról. Legyenek tisztában azzal, kivel állnak szemben. Talán, ha szerencsém van, még rettegni is fognak tőlem, és minden parancsomat teljesítik, csak hogy ne bántsam őket.
      Gondolataimból valamiféle kaparászás zökkentett ki. Az ajtó felől jött. Kinyitottam, mire becsörtetett rajta a kutya, és mit sem törődve velem, felugrott az ágyra, és kényelembe helyezte magát a plédbarikád másik felén.
      - A gazdád lent van - léptem a kutyához, hogy letessékeljem, de amint nyúltam felé, felmordult. - Oké, jó kutya. Nem nyúlok hozzád, csak ne harapd át a torkomat, miközben alszom.
      Sajnos nem jött álom a szememre. Nagy nehezen megtaláltam a fejem fölötti lámpa kapcsolóját, feloltottam, és a kötést kezdtem el vizsgálni magamon.
      Miután ezt meguntam (nagyon nem volt mit nézni rajta, egy szép fásliréteg a derekamon), a könyvespolchoz léptem, és tanulmányoztam a rajta levő midgardi műveket.
      Egy kutya négy élete, Egy kutya négy útja, Tüskék és rózsák udvara, Lenyűgöző teremtmények... Hm, ez nem is hangzik rosszul.
      Levettem a polcról, és feltűnt, hogy ez nem olyan könyv, mint amit Asgardban szoktam látni. A hátulján volt egy rövid kedvcsináló az olvasáshoz.
      "Volt egy átok.
      Volt egy lány.
      És a végén ott volt egy sírgödör." 
      Már ez a kis részlet belőle eléggé felkeltette az érdeklődésemet, így visszasétáltam az ágyhoz, leültem, felnyitottam, és olvasni kezdtem.
      Körülbelül egy óra múlva kezdett elnehezedni a szemem, így kerestem valamit, amivel kijelöltem, hol tartok.
      A kutyára néztem. Csendesen aludt mellettem, bár azért egy picit féltem tőle. Hát követtem példáját. Elfeküdtem, lekapcsoltam a lámpát, és pár percen belül elnyomott az álom.