A bujdosó (Loki ff.)✔️ ~2018~

24. avagy Sherlocknatural Tessával

Tessa

- Na, tudatalattim, tedd a dolgod- csaptam össze a kezeimet, elengedve az irányítást az álmaim fölött, majd a tó, és az erdős táj egy csapásra megváltozott, és egy szobában találtam magam.
Fala virágmintás volt, rajta egy felgrafitizett, sárga vigyori fejjel, benne pár lövéssel, a két ablak közötti falon egy állatkoponya foglalt helyet, rajta egy fülessel. A fal alatt barna kanapé, másik oldalon egy kandalló, párkányán könyvek, és egy koponya, azzal szemben két fotel, egy bőrkárpitos fekete, a másik meg textil, és piros.
Azonnal felismertem a szobát, és a helységet, és madarat lehetett volna velem fogatni, olyan boldog voltam. De azért a konyhába mentem, megbizonyosodni, tényleg hol vagyok, így kapásból a hűtőhöz léptem, és kinyitottam. Igen, jó helyen vagyok. Nem mindenki tárol a hűtőjében egy levágott fejet, és néhány ujjat.
- Nahát, kisasszony. Ön egy újabb kliens? - hallottam meg a hátam mögül Mrs. Hudson hangját.
- Nem tudom- vontam vállat- Az vagyok?
- Ne tőlem kérdezze- legyintett- Jöjjön, kedvesem, kér teát?
- Természetesen, elfogadom, köszönöm - mondtam illedelmesen, majd követtem őt a földszintre.
Nagyban teáztunk és beszélgettünk Mrs. Hudsonnel, amikor kicsapódott a bejárati ajtó és nagy robajjal csörtetett fel két ember az emeletre.
- Mrs. Hudson, hozzon egy teát! - hallottam fentről egy férfi hangját.
- Már nem egyszer elmondtam Sherlock, nem a bejárónője vagyok, hanem a főbérlője- dorgálta kedvesen, de azért elkezdte készíteni a teát, és rakott mellé egy kevés kekszet is a tálcára.
- Esetleg felvigyem? - kérdeztem hízelgően. Találkozni akarok velük!
- Ó, köszönöm, drágám- adta kezembe a tálcát, én pedig szó nélkül felmentem az emeletre.
- Tea a mesterdetektívnek, és a katonaorvosnak- léptem be hozzájuk, mire mind a ketten meglepett tekintettel néztek rám.
- Maga meg kicsoda? - kérdezte Watson. Már épp válaszolni akartam, miközben letettem a teát az asztalra, amikor Sherlock letorkolt, és válaszolt helyettem.
- Ön bizonyára nem kliens, a klienseim általában másmilyen ábrázattal érkeznek. Még csak nem is londoni. Amerikai, a bőrszínéből ítélve kansasi. Van egy kutyája, ezt a nadrágszárán levő kutyaszőr is igazolja, talán dán dog, továbbá a tartásából ítélve lovagol, és nagy köbcentis motorokat is vezet, igaz? És ha nem csal a szimatom, orvostanhallgató.
- Hű- bólintottam elismerően- Az orvostanhallgatóra miből jött rá?
- A finom kézmozdulatokból. Könnyen összetéveszthető a zenészekével, de kegyednek különösen finomak, ugyanis mindkettőben igen jártas. Netán ön is hegedül?
- Hegedültem. Na jó... Nagy ritkán előszedem, és játszok rajta valamit, de amúgy inkább zongorázok.
- Zongora, hát persze! Hogy nem jöttem rá? - fordult Watsonhoz- Foglaljon helyet, kérem- pillantott rám ismét- Kér teát?
- Legyen- egyeztem bele, bár az előbb ittam meg Mrs. Hudsonnel egy bögrével
- Egek, micsoda modortalan vagyok, be sem mutatkoztam. Én Sherlock Holmes vagyok, ő pedig a barátom, és kollégám, Dr. John Watson.
- Tessa Spark vagyok, örvendek- mosolyogtam a férfiakra.
A csésze teával a kezemben leültem a kanapéra, és amíg Sherlock elvonult, Watsonnal beszélgettem.
- Mikor végzi az orvosit?
- Elvileg, ha minden jól megy, öm... Milyen dátumot írunk?
- Szeptember 26.
- Akkor az idei tanévben, vagyis jövő június- válaszoltam- Jelenleg nővérként dolgozom a szakmában, úgymond most végzem a technikumot- rajzoltam ujjaimmal idézőjeleket a levegőbe- aztán utána vagy sebész szeretnék lenni, vagy halottkém. Még nem tudom, melyikből teszem a mesterépzést. De volt szerencsém már egy szülést is levezetni- büszkélkedtem.
- Hogy-hogy halottkém?
- Hát... Szeretek boncolni, a halottaknak meg már teljesen mindegy, mit csinálnak velük. Holtabbak már nem lesznek... - pillantottam zavaromban az ajtó irányába, amin akkor lépett be Sherlock egy lazább öltözetben, és a kék köntösében. Teljesen hidegen hagyta az, hogy a kanapén ülök, rávetette magát, fejét az én ölemne hajtotta, és így feküdt.
- Jól hallottam, szeret boncolni? - csillant fel a férfi szeme.
- Igen.
- Benézett már a hűtőbe? - vigyorgott rám.
- Miért, mi van ott? - kérdezte Watson, majd felállt, és átsétált a hűnőhöz- Sherlock, az ég szerelmére! - kiáltott fel a konyhából, mire a tanácsadó detektív felkuncogott, aljas vigyorral az arcán- Egy fej van a hűtőben- jött vissza hitetlenkedve- Egy levágott fej! Könyörgöm, Sherlock, belehalna, ha egyszer normális ember módjára viselkedne?
- Nyugodjon le, Watson. Jelenleg az emberi nyálat vizsgálom.
- Fantasztikus. Muszáj itt?
- Szabad? - szóltam közbe a férfiak vitájába a hegedűre mutatva, ami a kanapénak volt támasztva .
- Csak tessék- legyintett rá a tulaja- Lássuk, van-e olyan jó, mint amilyennek a mozdulatai lefestik.
Felvettem a hangszert, pár pillanatig gondolkodtam, majd játszani kezdtem. Annyiban befolyásoltam az álmot, hogy magának, a számnak a más hangszerekkel való aláfestését a rádió bekapcsolásával oldottam meg. Azért ha már ezt játszom, legyen stílusos.
- Bekapcsolt a rádió- mondta Watson, és már állt volna fel, de leintettem.
- Ne kapcsolja ki.
Egy lágy dallammal kezdtem, finom felvezetéssel, ami a végére már igen erőteljes lett, és dinamikus. Egyik kedvenc filmem, a High strung zenéje.