A bujdosó (Loki ff.)✔️ ~2018~

13.

Tessa

       Miután Lokit kiküldtem a szobából, folytattam a sírást. Telefoncsörgés zökkentett ki a valóságba. Lola keresett, a volt szobatársam.
       - Szia, Lola! - eröltettem meg a hangomat, bár még így is remegett.
       - Szia! Baj van? Sírtál? - záporoztak a kérdései.
       - Jól vagyok. Örömkönnyek- hazudtam- Jensen hazajött.
       - De jó, már azt hittem, valami baj történt. Igazából csak gondoltam dumálhatnánk kicsit, régen beszéltünk.
        - Igen- mondtam- Képzeld, tegnap életet mentettem- mondtam, majd elmeséltem neki Loki történetét. Persze a fantasy részeket kihagytam belőle.
        - Te pedig képzeld el, egy hét múlva utazom Európába- újságolta vidáman.
       - Na, hogy-hogy? Suli?
       - Ja. Norvégiába megyek. Van onnan mágnesed?
       - Nincs, szóval tessék hozni! - parancsoltam rá- És mennyi időre mész?
       - Fél év. Várom már nagyon, tök izgulok.
       - Nyugi, nem kell izgulni. Klasz lesz.
       Még körülbelül egy órán át beszéltünk, majd elköszöntünk egymástól. Lolának köszönhetően kellőképp lenyugodtam, átvettem a pizsamámat, majd folytattam az Asylumot. Már nem volt belőle sok, és visszatérhettem a Köd és harag udvarára (mert félbehagytam egy kis borzongásért. És milyen jól tettem, esméletlenül jó ez a könyv!).
       Az órára néztem, ami nyolcat mutatott. Kinéztem az ablakon, a nap már kezdett lemenni. És én ma még nem is ettem semmit a reggelin kívül. Na meg a popcornon kívül. De most nem fogok kimenni innen. Nem akarok vele találkozni.
       A gondolataimból kopogás rángatott ki.

Loki

      - Ez a palacsinta isteni! - dicsértem meg Temp alkotását. Ez a Nutella égi találmány.
       - Örülök, hogy ízlik. Egyél, amennyi jól esik- tette sülni a következőt- Tessa nem jön le?
       - Nem hiszem- mondtam bizonytalanul.
       - Nem sikerült vele megbeszélni a dolgot?
       Némán bólintottam.
       Az az ostoba midgardi könyv az oka mindennek! A Lenyűgöző teremtmények. Amióta azt olvasom, elpuhultam, és kezdem átvenni a gyerek jellemvonásait. Soha nem érdekeltek az emberek. Főleg nem az érzéseik. Erre tessék. Kinyitok egy ilyen szarságot, eljutok a feléig, és csak azt veszem észre magamon, hogy bánt, amit Tessával tettem. Örömöt kellene éreznem emiatt, mégse megy.
       Na meg Molly. A legártatlanabb lény itt a házban. Kicsi, naiv, mindenkiben a szépet látja. Még bennem is. Pedig bennem semmi szép nincs. Loptam, hazudtam, gyilkoltam. Nem tízeket, százakat. Minden érzést kiöltem magamból, mindenkit eltaszítottam magamtól. Anyámtól is haraggal a szívemben váltam el... Bár ne így cselekedtem volna.
        "Most már nem vagy egyedül. Itt vagyunk neked mi." - jutottak eszembe a szavai, és az arca, ahogy mosolyogva megfogta a kezem. Rá néztem, mire ő csak fültől fülig érő vigyorral jutalmazott meg. Fogain Nutella díszelgett.
       A mellettem ülő Johnathan ezen felnevetett. Kis idő után megkérdezte:
       - Min haragudott meg rád Tessa?
       Neki is elmondtam ugyanazt, amit Tempnek, mire az apa arca elkomorult, és sötétté vált.
       - Hát igen, Jake Crowley... - mondta halkan, de én meghallottam. Mindenesetre nem firtattam, legyen abban a hitben, hogy semmit nem hallottam.
       Szóval Jake Crowley.
       - Tom, te már hanyadik palacsintát tolod be? - zökkentett ki Molly a gondolataimból.
       - Nem tudom. A harmadik után már nem számoltam.
       - Azért hagyj valamennyit a leánynak is- szólt az apa viccelődve.
       - Jaj már, szívem! Van elég anyag, hadd egyen. Meg kell erősödnie- dorgálta meg Temp kedvesen- Tom, te pedig Tessa miatt ne aggódj. Megbékél majd. Nem haragtartó típus. Csak meg kell nyugodnia.
       - Rendben- feleltem, közben pár palacsintát tettem a tányéromra, majd álltam fel az asztaltól- Viszek Tessának is, hátha megéhezett.
      - Veled megyek- pattant fel Molly is, majd együtt mentünk az emeletre.
       - Figyelj csak- súgtam Molly-nak, felvéve az ő alakját. A szája elé kapta a kezét a döbbenettől, hogy ne sikítson fel- Menj a szobádba. Megpróbálok megint beszélni a nővéreddel. Mindjárt megyek én is, és elmesélek neked egy asgardi mesét.
       Neki több se kellett, beviharzott a szobájába, én pedig halkan kopogtam az ajtón.