A bujdosó (Loki ff.)✔️ ~2018~

3.

Tessa

Anya és apa készülődtek, lassan indultak itthonról. Amíg ténykedtek a konyhában, elmeséltem nekik, hogy történt minden. Csak ámultak, hogy ez mégis hogyan lehetséges.
- Megnézhetem a bácsit? Azt ígérted, ha végeztél, megnézhetem - jött oda hozzám Molly.
- Persze, gyere, felviszlek - kaptam az ölembe a kis gyönyörűséget. Hosszú, hullámos, szőke haja a derekát verdeste, porcelánnak kinéző bőre, és arca, égszínkék szemei ragyogtak a boldogságtól, hogy láthatja a váratlan vendégünket.
Felmentünk az emeletre, be a szobámba. Molly-t letettem az ágy mellé, ő pedig szemügyre vette a férfit.
- Neked való bácsi. Összeilletek - pillantott rám komoly tekintettel, mire halkan elnevettem magam.
- Ugyan, prücsök, ne beszélj butaságot. Pár napig itt marad, amíg fel nem épül, aztán majd meglátjuk, mi lesz vele.
- Pedig szerintem passzol hozzád. Hogy hívják?
- Nem tudom. Még nem mutatkozott be.
- Akkor legyen a neve Tom - vigyorgott húgom.
- Most komolyan elkereszteled? - húztam fel egyik szemöldököm. - És miért pont Tom?
- Mert hasonlít arra a színészre - volt vállat.
- Hm. Most hogy így mondod... - gondolkodtam el én is.
- Milyen hideg a bőre - fogta meg a kezét. - Ah, de jó! - borult rá az arcával.
- Na jó, kicsim, hagyjuk pihenni. Gyere, mit szólnál egy esti Just Dance-hez? - kezdtem el kivezetni, a szombámban pedig lekapcsoltam a villanyt.
- Ne, inkább olvass nekem!
- Gyerekek, elmentünk! Vigyázzatok magatokra, ha van valami, hívjatok - szólt fel anya a földszintről. Versenyt futva rohantunk le a lépcsőn, és hogy lássa Molly, milyen kedves vagyok, hagytam nyerni.
- Dörgőnek és Lokinak kell adjak enni, vagy elrendezte őket valaki? - kérdeztem.
- Elrendeztem őket, amíg műtöttél - mondta apa mosolyogva.
- Szupi. Akkor sziasztok.
Miután elköszöntünk, bűnöztünk kicsit, és megettünk egy zacskó nasit. Mert hát vigyáznunk kellett az alakunkra.
- Na jól van hugica, nyomás fürdeni! - küldtem Mollyt tisztálkodni.
- Nem akarok! - kezdett duzzogni.
- Akkor nem fogok neked olvasni. Olvasok a vendégünknek. Biztosan értékelni fogja - vetettem oda hanyagul.
- Nem! - tiltakozott a kis szőkeség.
- Akkor nyomás. Nem mondom még egyszer! - néztem rá szigorúan.
- De...
- Büdösen és izzadtan akarod, hogy megismerjen a bácsi, ha felkel? Mit gondolsz, milyen véleménnyel lesz rólad?
Na ez hatott. Fogta magát, elment lefürdeni, őt pedig követtem én. Utána kinyitottam az ajtón a kutyabejárót, hogy Lokinak ha kedve tartja, bejöhessen. Mikor egyedül vagyunk itthon, így sokkal nagyobb biztonságban éreztem magam.
- Na, mit szeretnél, hogy olvassak? - ültem le Molly ágyára.
- Tolkient! - örvendett. Csak pislogtam.
- Te! Egy kicsit erős olvasmány egy hat évesnek, nem gondolod? - néztem rá hitetlenkedve.
- Akkor Harry Pottert! - jött a következő javaslat. Na ez azért egy fokkal jobb volt, bár az is kemény olvasmány.
- És mit szólnál ahhoz, ha mondjuk én találnék ki egy mesét? - álltam elő egy ötlettel én is.
- Tolkien, vagy Harry - kötötte az ebet a karóhoz. Végül Tolkien mellett döntöttem.
Átmentem a szobámba, és levettem a polcról A hobbitot. Nem tudom, tizenhat éves fejjel nem tudtam kiolvasni, és a háromnegyedénél abbahagytam. Nicsak! Bakker! Ezt a könyvjelzőm kerestem már... Mióta? Hét éve. Te jó ég..
Mikor visszamentem Molly szobájába, ismét leültem az ágyra, majd kényelembe helyeztük magukat. Én elkezdtem olvasni a regényt. Nem telt bele sok idő, Molly elaludt. Összecsuktam a könyvet, az asztalra tettem, végül visszamentem a szobámba.
A hifit bekapcsolva felejtettem, de nem is volt baj. Kellemes volt ez így. Továbbra is a relaxálós albumomat játszotta, és pont az egyik kedvencemet.

Ismétlőre állítottam a lejátszást, majd a hifihez tartozó távirányítót magamhoz vettem, ha megunnám a számot, el tudjam tekerni.
Felkapcsoltam az ágyam fölötti olvssólámpát, és a fényt az én oldalam felé irányítottam a férfiról. Mivel földön nem akartam aludni, anyáék szobájában pedig szintén nem (ha netán történne valami az idegennel, és felébredne, ne kóboroljon a lakásban, mint valami szellem), két pokrócot csavartam össze, elbarikádolva magamat a vendégtől. Ő ebből semmit sem érzékelve, békésen szuszogott. Kerestem neki egy vékony plédet, és betakargattam.
Gondoltam folytatom a Köd és harag udvarának olvasását, de túl fáradt voltam hozzá, így miután megcsináltam az ágyamat, bevackoltam magam a takaró alá, és elaludtam.

Loki

- Tessa - hallottam egy kislány síró hangját. Jaj ne, csak ezt ne! Ne kezdjen el bőgni! - Tessa, kelj fel...
- Molly, mi a baj? - suttogta ő bágyadtan.
- Rosszat álmodtam - majd ahogy az ágy mozgásából ítéltem, felmászott rá a kislány.
- Jó, semmi baj - nyugtatgatta. - Csak csúnya álom volt. Nem a valóság.
Az oldalamra fordultam. Egyáltalán nem volt ehhez kedvem. Éreztem, hogy egy takaró van rajtam. Hm. Kedves gesztus.
- Énekelsz nekem? - kérdezte a Molly nevezetű.
- Igen, de ne itt - egyezett bele Tessa.
- De itt. Nem akarok visszamenni.
- Hugi, nem vagyunk egyedül - hangzott a válasz. Ezzel egyet értek. És nem vagyok kíváncsi a hangodra se. Szóval nem kéne kornyikálni.
- Úgyis mélyen alszik - erősködött a gyerek.
- Na jó, nem bánom - egyezett bele. Csodálatos...
Egy számomra ismeretlen midgardi dalt kezdett el énekelni. Lassú volt, csendes, finom, szinte már melódia. Vagy talán az is volt. Ha nem lettem volna ébren, szerintem erre fel se keltem volna.

Kellemeset csalódtam, és ha fogalmazhatok így, nagyon is meglepődtem. A lány hangja tiszta volt, akár egy sziréné. Gyönyörű.
Már épp kezdtem volna visszaaludni, amikor csukott szememen is átvilágított valami erős fény. Ezzel még nem is lett volna baj. Betudtam volna esetleg lámpafénynek. De miután a fény kialudt, mennydörgés hallatszott, és egy villám csapott a földbe.
Szemeim felpattantak, és a másodperc töredék része alatt felültem az ágyban. A hirtelen mozdulattól felszisszentem a hasamba nyilalló fájdalom miatt. A két lány mellettem ült az ágyon, meglepett, és ijedt pillantásokat váltva hol egymással, hol velem.
- Loki, tudom, hogy itt vagy, látott téged Heimdall! Inkább gyere elő! - szűrődött be kintről a hang, mire vendéglátóim kutyája hangos ugatásba kezdett. - Öcsém, ne szórakozz! Loki.. Odin szakállára, menj innen! - kiáltott fel a bátyám. Biztos a kutya miatt.
A nővér rám nézett, felállt, majd ennyit szólt:
- Elrejtelek Narniában!