A bujdosó (Loki ff.)✔️ ~2018~

30.

Tessa

Miután Molly kiszaladt Loki után, anyáékat pedig kiküldtem, hadd tudjak vele négyszemközt beszélni, egyenlőre egyedül maradtam a gondolataimmal. Eszembe jutott a legutóbbi álmom.
Thanos. Ízlelgettem a nevet. És magát, a lényt is. Vajon valódi, vagy csak az agyam szüleménye? Ismeri Lokit, és a Tesserachtot. Bár az agyam is képes hasonló dolgokat kreálni. Végtelen kövek...? Ugyan, kérlek. Bár... Sose lehet tudni. Majd erre is rákérdezek.
Körülbelül tíz perc elteltével kopogás szakította félbe a gondolataim. Meg se várva a válaszomat, az ajtó kinyílt, és Loki dugta be rajta a fejét, mire felültem.
- Szabad? - kérdezte.
- Gyere- válaszoltam, majd kezemmel magam mellett meglapogattam az ágyat, hogy üljön oda.
Ő bátortalanul bejött, halkan becsukta maga után az ajtót, és leült az ágyra. Szóra akarta volna nyitni a száját, de én belé fojtottam.
- Ne mondj semmit. Most én hadd beszéljek- kezdtem- Először is szeretném neked megköszönni, hogy kockáztattad az életedet miattam. Nem hittem volna, hogy képes lennél ilyenre. Azok után... Hogy úgy otthagytál mindünket. És ahogy velem bántál.
- Tessa, sajnálom- pillantott rám esdeklően - Hibát követtem el, tudom. És el nem tudom mondani neked, mennyire bánt a dolog.
- Fátylat rá, oké? - mosolygtam rá kedvesen- Felejtsük el. De ha kérhetem... Ne csináld ezt még egyszer. Különben keresztapát csinálok belőled- fenyegettem meg.
- Keresztapát? - vonta fel a szemöldökét furcsállva.
- Kiheréllek- pontosítottam.
- Ó- csak ennyit tudott mondani.
- Igen. És akkor, jöjjön a feketeleves- kezdtem bele- Volt egy álmom- erre a kijelentésemre kicsit összerezzent- Egy furcsa lény volt benne. Nagy, izmos, kopasz, és lila. Thanosnak nevezte magát. Azt mondta, egy hatalmas titán. Téged keresett és a Tesserachtot. Lehet hogy ezt az egészet csak az agyam kreálta, nem tudom. Ezért gondoltam, megkérdezlek, mit tudsz róla.
Loki arca teljesen megfeszült. Ezek szerint valós személyről van szó.
- Viszont egész kellemesen elcsevegtem vele- folytattam- Azt mondta, a jó ügy érdekében cselekszik, és hogy csak azt akarja, hogy az univerzumban ne legyen nélkülözés, és éhezés. Csak eléggé érdekes módszerrel szeretné ezt megvalósítani. Mesélt nekem a Végtelen kövekről, és a kesztyűről, ami egyesíti az erejüket.
- Viszont ez lehetetlen a számára. A Végtelen Kesztyű Asgardban van, az Elme kő Vízió homlokában, a Tesseracht nálam, a többi követ pedig még magam sem tudom, hol vannak.
- Akkor remélhetőleg a világvégét nem fogom megélni- dőltem hátra megkönnyebbülve- És velem ezek után mi lesz? Örökké fogok élni? Vagy addig, ameddig egy isten? Mi igaz abból, amit a mitológiai mondák állítanak?
- Elég nagy hatalommal rendelkeztek, ti elfek. Ahány elf, annyi adottság. Valakinek több adatott, valakinek kevesebb. Valaki csak gyógyításra képes, vagy csak alakváltásra, valaki mindkettőre, vagy akár több mindenre is. Nálad is majd ki kell tapasztalni, milyen képességeid vannak. Az álmok terén szépen teljesítesz, képes vagy tudatosan álmodni.
- Loki, erre egy egyszerű ember is képes, ha kellőképp foglalkozik vele.
- Az egy dolog, viszont te képes voltál egy nagy hatalmú titánt kilökni az álmodból. Erre egy ember nem képes.
- Egy pillanat- állítottam meg- Azt akarod mondani, hogy kilöktem? Mikor? És te erről honnan tudsz?
Loki ezután elmesélte azt az álmot, amit a kómámban álmodtam, majd elő is hívta az emlékeim közül a képességével.
- Mi együtt voltunk? Vagyis vagyunk? - lepődtem meg.
- Nem mindent tudsz még irányítani- nézett rám komolyan- Amikor elveszted az irányítást, bárki tud téged manipulálni.
- Akkor ezek szerint te is manipuláltál... - sütöttem le a szemem csalódottan- Kihasználtad, hogy gyenge vagyok, és álmomban az ujjad köré csavartál. Gratulálok, remélem büszke vagy...
- Sajnálom... - súgta bűnbánóan- Ugye ez a Sherlock nevű ürge nem létezik? - szűrte a fogai közül, mikor az emlékképeim közt látta, hogy megcsókolt.
- Nyugi, csak egy kitalált szereplő. A pasas csak egy színész, aki őt eljátsza- válaszoltam komoran- Rendben- tértem vissza az eredeti témához, nagyot sóhajtva- Szóval fényelf. Van mágiám, nagy valószínűséggel valami elmés, vagy legalábbis álmokkal kapcsolatos. És akkor azt mondod, Eir a legfőbb gyógyító majd kivizsgál, és megállapítja, milyen képességeim lehetnek még?
- Ha minden igaz, akkor igen. Csak előbb ahhoz meg kell, hogy gyógyulj- mosolygott lágyan Loki, majd mutatóujjával játékosan megpöckölte az orrom. Mi lelte őt most meg?
- Valamit titkolsz előlem- néztem rá összehúzott szemekkel- Tudom, hogy vaj van a füled mögött- erre a kijelentésemre egy pillanatra átfutott valami az arcán, de nem tudtam megállapítani micsoda. Talán rémület?
- Nem tudom miről beszélsz- értetlenkedett- Semmit nem titkolok.
- Rendben. Hiszek neked- bólintottam- És Asgardban mi lesz? Odin megbüntet minket? Molly-t is vinnem kell magammal?
- Nem tudom- vallotta be- Ezt Thorral kellene megbeszélned. Fogalmam sincs, mik a szándékai, Odinnal egyetemben. Hogy a ti midgardi szavaitokkal éljek, én biztosan jól megszívom majd. Sok borsot törtem már az orruk alá.
- Hjaaaj, te. Szörnyű vagy. Örülhetsz, hogy félnyomorék vagyok, mert most isten biza megtépném azt a fekete loboncodat.
- Köszönöm a bókot- állt fel, és hajolt meg méltóságteljesen.
- Csak szólok, Loki- vettem komolyra a szót- Nagyon sokáig kell küzdened azért, hogy visszanyerjed a bizalmamat. Az egy dolog, hogy most megmentetted az életemet. De az nem jogosított fel téged arra, hogy manipulálj is.
- Tudom, Tessa- nézett rám az isten ugyanolyan komoly tekintettel vissza, de a hangjából kihallottam a fájdalmat- Most mennem kell. Ha tudlak, meglátogatlak. Addig is gyógyulgass- biccentett felém, majd az ajtó irányába ment, és kisétált a szobából.
Sóhajtva pillantottam ki a nyitott ablakon, mire károgva repült oda egy holló.
- Üdv, Onid- biccentettem felé- Hamarosan találkozunk.