A bujdosó (Loki ff.)✔️ ~2018~

15.

Tessa

Lokit egyedül hagyva, visszamentem a szobámba, és bevackoltam magam a saját oldalamra. Az ajtónak háttal feküdtem, az ágy ablakhoz közelebbi oldalára.
Még tompán hallottam, amikor az isten bejött, és letelepedett mellém a plédbarikád túloldalára. Nagyot sóhajtott.
- Tessa, alszol?
- Majdnem- nyögtem oda.
- Akkor mindegy.
- Mondjad csak- öleltem magamhoz a párnámat, hasra fekve- Hallgatlak.
- Neked mi a legnagyobb álmod?- kérdezte egy kis hezitálás után.
Meglepett a kérdése. A legnagyobb álmom? Hát...Van néhány...
- A legnagyobb? - fordultam a hátamra, szemeimet még mindig csukva tartva- Nem kapcsolnád le a villanyt? - kérdeztem, mert zavart a fénye.
- Érdekes álom- jegyezte meg, majd a fény kialudt- Tessék, teljesítettem. Akkor mi a második legnagyobb, ha már az első ez volt?
- Dilis- kuncogtam- Nagy álmom, hogy beutazhassam a világot- mondtam ki őszintén. Valahogy neki nem megy a hazugság. Vagy ha hazudok is, úgyis tudja, hogy nem igaz, amit mondok, szóval fölösleges energiapocsékolás- És készítenék az útjaim során videóanyagokat, amiket összevágnék, és hazaküldenék a családomnak.
- Miért nem viszed magaddal őket is?- tudakolta.
- Mert csak nyűg lennének- feleltem- A magam módján akarom felfedezni az országokat, és a kultúrájukat, nem akarok senki kedvéért lemondani valamiről, vagy épp olyat csinálni, ami engem nem érdekel.
- Vagyis nem akarsz alkalmazkodni- egyszerűsítette le a mondanivalómat.
- Lényegében igen. A magam ura lehetnék, és szabad. Csak a helyzet az, hogy ez baromi drága mulatság. Mert semmi nincs ingyen- sóhajtottam- Szóval ez továbbra is csak egy álom marad- fordítottam Loki irányába a fejem, és nyitottam ki a szemem- Tőled nem kérdezem meg, mi a legnagyobb álmod, mert úgyis tudom.
- Éspedig?- kérdezte, picit elmosolyodva. Bár sötét volt, az éjszaka fényében halványan láttam sápadt arcát.
- Felszabadítani a Földet a szabadság alól- idéztem korábbi szavait- Uralkodni fölöttük, mint istenük- folytattam- És gondolom kinyírni a Bosszúállókat- kucogott, de választ nem kaptam, így visszafordultam az ablak felé, és újra lehunytam a szemeim.
- És ha az álmodra azt mondanám, hogy megvalósítható? - kérdezte kis idő múlva, mikor már majdnem elnyomott az álom.
- Minden megvalósítható... - ásítottam a mondat közepén- ha sok pénzed van hozzá- mondtam egyszerűen.
- Hogy nektek, midgardiaknak mennyi problémátok van- hitetlenkedett.
- Na mert nektek, isteneknek, nincs egy se, mi?- dörmögtem az orrom alá- Nem beszélhehetnénk ezt meg reggel, tiszta fejjel? - sóhajtottam- Nem tudom, mennyire hallod, de alig bírom magam ébren tartani.
- Akkor aludj jól, Tessa- mondta, majd csöndbe burkolózott. Abban a pillanatban amint némaság lett, és csak a tücskök és kabócák dalát lehetett hallani a nyitott ablakon keresztül, az álomvilág azonnal magával is ragadott.

Loki

Az álma általam megvalósítható lenne. A Tesserachttal bárhova elvihetném, ahová csak szeretné. De úgy tűnik, ő megfeledkezett erről. Meg amúgy is, úgyse hinné el, hogy kezdek megváltozni.
Pedig így van. Érzem, hogy változok. Nem akarok, mégis megtörténik. Szép lassan.
Boldoggá akarom tenni Tessát. Látni akarom a mosolyát. Hallani a nevetését. Azt akarom, hogy ismét magához öleljen, és a hajamat simogassa.
Mi történik velem? És ami még inkább érdekel... Miért? - kérdeztem magamtól, végül álomra hajtottam a fejem.

Egy körülbelül tíz méter magas sziklaszirten ültem, egy fa alatt. Este volt, az ég felhőtlen, a csillagok ragyogtak.
- Az asgardi égbolt még mindig mérföldekkel szebb - jegyeztem meg.
- Akkor ide se hozlak ki többet- mondta Tessa kicsit durcás hanghordozásban- Sőt, ki se engedlek a szobámból. Vagy bezárlak a pincébe. Barátkozz a pókokkal.
- Ugyan már, csak vicceltem- böktem meg a könyökömmel.
Nem szólt semmit, közelebb húzódott hozzám, és a vállamra hajtotta a fejét. Tisztán éreztem az illatát, azt a mézédes akácvirágos aromát. Nem tudtam betelni vele. Fejemet az övének hajtottam, és mélyen magamba szívtam.
Az autó a közelünkben volt, belőle halk zene szólt.
- Mit is mondtál? Milyen időszak van most nálatok?
- Augusztus közepe, a hullócsillagzápor. Miért?
- Csak érdekelt.
- Szépek, nem? - érdeklődött kis idő elteltével.
- De.
- Azt tartják, ha egy lehullik, és te azt látod, akkor kívánhatsz tőle valamit, és az biztosan teljesülni fog. Csak el ne áruld, mert akkor nem fog.
- Érdekes elmélet.
- Nos, én egyszer azt kívántam, hogy sikerüljön az összes vizsgám. A csillag fogta magát, és visszafordult- kuncogott.
- Ez butaság.
- Igen, valóban az. Nézd! - mutatott az ég felé, amit épp akkor szelt keresztül egy hullócsillag- Hunyd be a szemed, és kívánj valamit!
Kérésének eleget is tettem.
- De akkor te is- mondtam mosollyal az arcomon.
Tovább ültünk csendbe burkolózva, de ez a csend nem volt se nyomasztó, se kellemetlen, se kínos. Meghittnek éreztem.
- Mit kívántál? - kérdezte óvatosan a lány.
- Nem azt mondtad, hogy nem szabad elmondani?
- De... Csak érdekelt- vont vállat.
Szívemet elöntötte a melegség, Tessa kezét a kezembe fogtam, ujjainkat összekulcsoltam.
- Júj, de hideg a kezed! - rezzent össze, mire elnevettem magam.
- Hihetetlen, mennyit változtál- néztem ismét az eget- Ha csak belegondolok abba, hogy nemrég még rettegve pillantottál rám, mert viccből rád ijesztettem a tóparton... Most meg csak úgy idedőlsz a vállamra és nézed az eget...
- Sok mindent átéltünk azóta, Loki- mondta Tessa sejtelmesen.
- Igen, például majdnem meghaltál- húzódtam el tőle, hogy a szemeibe nézhessek- Ha láttad volna Molly-t, és mindenkit, mennyire aggódott... Hogy én is aggódtam... - erre a kijelentésemre meghatódott pillantással jutalmazott meg, de nem szólt közbe, csak megsimította az arcom- A gyógyítóitok nem akartak neked esélyt adni. Ha nem szököm vissza Asgardba, lehet már nem élnél- szorítottam meg a kezét kicsit erősebben, de nem fájdalmasan.
- Miért tetted? - komolyodott ez a tekintete- Kockáztattad az életed az életemért. Miért?
- Hát mert... Ezt nehéz lenne elmagyarázni- kaptam el a pillantásom máshova zavaromban.
- Kiegyenlítésből?
- Mi? - értetlenkedtem.
- Kiegyenlítésből? Csak mert én is megmentettem a tiéd? Valld be, hogy így volt. Ne próbálj hazudni- sütötte le a szemeit, és akarta kihúzni kacsóját a fogásomból, de nem engedtem neki.
- Nem ezért tettem- mondtam, majd megfogtam az állát, és magam felé fordítottam a fejét- Azért tettem, mert... Mert...
- Mert? - vonta fel a szemöldökét.
Nem bírtam megszólalni. A csillagos éjszakában semmi mást nem láttam, csak a ragyogó szemeit. Hüvelykujjammal végigsimítottam telt ajkán, majd az arcát kezdtem el cirógatni.
Soha ezelőtt nem éreztem ilyet. Azt akartam, hogy ez a pillanat örökké tartson.
Közelebb hajoltam hozzá, homlokaink összeértek. Hezitáltam...