A bujdosó (Loki ff.)✔️ ~2018~

16.

Tessa

      Miután a zenét elrendeztem, felmentem a szobámba a telefonomért, és zsebre tettem.
      Lent végül csatlakoztam a többiekhez, akik már vígan sütögettek. Loki és Jared elmélyülten beszélgettek egy-egy sör társaságában, az egyik árnyékot adó fa alatt, anya a sülő húsokat figyelte és forgatta, apa gyújtóst aprított a grill alá, Jensen és Molly pedig a kutyával játszottak.
      Mikor a vérebem megpillantott, boldogan rohant oda hozzám, majdnem felborírva engem.
      - Jól van, Loki, csillapodj! - dögönyöztem meg a fekete dán dogot- Itt van a gazdi- vakargattam meg fartőnél, mire elégedetten felnyögött, és kapálózni kezdett az egyik hátsó lábával.
      Gondoltam, ha már kint vagyok, meglátogatom hőn szeretett csődörömet is, így a karámjához masíroztam. Loki követett oda is. Mármint a kutya.
      - Szia Dörgő- köszöntem a fekete ménemnek- Mizujs?- kezdtem el vele csevegni. Ő rám pillantott a legelészésből, majd odajött hozzám, és a homlokomnak nyomta az övét.
      - A bolond szarvasról keresztelted el a lovadat? - hallottam mögülem Loki hangját.
      - Nem- feleltem- Ez eddig még fel se tűnt- nevettem, miközben a lovam pofáját vakargattam.
       - Gyönyörű példány- kaptam dicséretet tőle- Asgardban nekem is van egy fekete lovam. Csak ő kanca.
       - Biztosan csodaszép lehet ő is- néztem szembe az istennel, aki közben mellém lépett, hogy megsimogathassa Dörgőt- Fel akarsz rá ülni? - kérdeztem.
       - Szabad? - lepődött meg.
       - Persze, gyere- indultam meg az istálló felé, ahonnét a karám kapuja nyílik. Loki bent megvárt, amíg én kimentem Dörgőért, és behoztam felnyergelni.
       Miután mindent elrendeztem a lovamon, kétszer is leellenőriztem a csatokat, hevedereket, és szíjakat, hogy biztosan fixen van-e minden.
       Loki, amint látta, hogy elkészültem, már fel is pattant a lóra, és indulásra bírta. Kivezette az istállóból, enyenesen a grillező társasághoz, akik mikor meglátták, meglepett, és csodálkozó kiáltásokat hallattak.
       Az istenség igazán jól festett lóháton. Ahogy elindult felém vissza, egy laza stílusú (így felső nélkül), ám vérbeli herceget láttam magam előtt. Már csak maga a kisugárzása is fenséges volt, magával ragadó. Úgy éreztem magam a látványtól, mint egy nő a pornépből. Méltatlannak tartottam magam arra, hogy egyáltalán ránézzek. Elképzeltem őt hercegi öltözetében, ahogy fekete kancájának hátán vonul Asgard utcáin, tekintélyt parancsolóan.
       - Minden rendben? - zökkentett ki a gondolataim közül, mikor visszaért hozzám.
       - Persze, csak elgondolkodtam- feleltem- Hogyha szeretnél tenni vele egy sétát, menjetek nyugodtan, tudod merre van a tó- mosolyogtam rá kicsit eröltetetten. Éreztem, ismét hatalmába kerített a bizonytalanság, és a félelem. Elvégre ő egy herceg. Nagy hatalommal rendelkezik, vagyis bármit megtehet velem. Bármit... Akár azt is... Mégha én ellenkeznék is.
       - Akkor gyere velem- mondta, és felém nyújtotta a kezét.
       - Nem is tudom... - bizonytalankodtam tovább.
       - Menjetek csak nyugodtan- jött oda hozzánk apa, hogy vigyen ki még pár gyújtósnak való fát- Dörgő miatt meg ne aggódj. Tudod, hogy erős állat, elbír kettőtöket. Hisz pehelykönnyű vagy.
       - Köszi apa- jegyeztem meg kicsit cinikusan, majd Loki szemeibe néztem. Szerintem apa összeesküdött ellenem. Tudja jól, hogy bizalmatlan vagyok más férfiakkal.
       - Ne félj, vigyázok rád- engedett el az isten egy mosolyt, még mindig felém nyújtva a kezét. Beleegyezően sóhajtottam, majd megfogtam. Ő a lábát kiakasztotta a kengyelből, hogy én léphessek bele, és szálljak föl.
       Loki hátrébb csúszott, ezzel jelezve, hogy előtte foglaljak helyet a nyeregben. Így is tettem. Egy kicsit kellemetlenül éreztem magam, hogy ott volt mögöttem. Meztelen felsőtesttel.
      - Vedd ki a lábad a kengyelből, hogy tegyem én oda- szólt át a vállam fölött.
      - Ó, bocsánat- tettem eleget a kérésének. - Mindjárt jövünk! - kiáltottam a többieknek, mire ők csak intettek mosolyogva.
       - Jaj, várj, várjatok! - szaladt oda hozzánk anya, elővéve a telefonját- Hadd csináljak rólatok egy képet- és már fel is tartotta a készüléket- Mosolyogjatok!
       - Temp, erre igazán semmi szükség- hallottam az istenség hangját mögülem.
       - Dehogynem. Fogd a gyeplőt, és karold át egy kicsit Tessát- jött anyától az utasítás. Hát ezt nem hiszem el! Mindeki ellenem van? Loki halkan sóhajtott, de végül megtette azt, amit anya kért tőle.
      Összerezzentem hűvös kezének érintésére. Ő ezt észrevehette, mert alig hallhatóan a fülembe súgott egy bocsánatot. Egy kicsit furcsán néztem magam elé, félig felvont szemöldökkel, de aztán megvontam a vállam. Biztos megszúrta a nap a kis buksiját.
       Összeszedtem magam, és egy boldog mosolyt villantottam a kamerába. Pár pillanat után a farzsebemben megrezzent a telefonom. Elővettem, és megnéztem az üzenetet. Anya elküldte a képet. Megmutattam Lokinak is, aki csak bólintott rá.
       Mindketten ugyanúgy mosolygunk, mint a legelső közös képünkön, a sisakokban. Én egy hatalmas vigyorral, Loki pedig egy szolid kis mosollyal.
        - Szépek vagytok együtt - lépett oda hozzánk Jared is, kezében egy üveg sörrel.
        - Ne igyál többet, öcsi, mert már félrebeszélsz- nevettem rá.
       - Én is egyetértek vele- csatlakozott be apa, anya pedig csak helyeslően bólogatott.
        - Na mindjárt jövünk- intettem lemondóan, Loki pedig megsarkantyúzta Dörgőt, és elindultunk a tó irányába.