A bujdosó (Loki ff.)✔️ ~2018~

17.

Tessa

       Jensen öleléssel köszöntött, Jared csak intett, majd maga mellé invitált. Kizárásos alapon csak mellette volt szabad hely, így ott foglaltam helyet. Amíg mi lovat sétáltattunk, addig a kinti teraszon megterítettek, és elkészítették a kaját.
        - Jó soká elvoltatok- mondta anya- Molly már nélkületek akarta volna elkezdeni az ebédet.
        - Bocsánat - mondta Loki- Csak kicsit megfuttattam a lovat.
       - Semmi baj, nem azért mondtam- mosolygott anya- Jaj, fiam, ne szerénylkedj, szedjél magadnak, amennyit akarsz! - szólt rá anya Lokira, mikor meglátta, hogy csak két szelet sült húst tett magának a tányérra, egy kis zöldségsaláta kíséretében.
        - Köszönöm, majd ha szeretnék még enni, inkább szedek magamnak. Itthagyni meg nem szeretném.
       - Ne fosszad már meg szegény Lokit a jutalomfalatoktól- viccelődött vele Jensen, mire a kutya a neve hallatára felkapta a fejét- Neki is kell néha a változatosság.
        - Majd megkapja a mócsingokat- böktem oda, én is szedve magamnak az ételből.
        - Jaj! Majd elfelejtettem! - állt fel apa hirtelen az asztaltól, és ment a lakásba. Mikor kijött, kezében egy üveg volt- Jensen épségben való hazatérésére inni kell. Tessa, hozz ki kérlek whisky-s poharakat, és egy kis jeget.
        - Máris- álltam fel, és hat üvegpohárral tértem vissza, második fordulóban pedig hoztam a jeget. Addig apa Molly kivételével mindenkinek töltött.
        - Jensenre, hogy most is itt van velünk. Egészség! - állt fel, majd mindenki koccintott mindenkivel, és a férfiak egyszerre meghúzták a pohár tartalmát.
        A farzsebemben a telefonom elkezdte énekelni Kansas- Carry on my wayward son-t. Elővettem bocsánatot kérve a többiektől, és felvettem. Daisy keresett, a másik szobatársam.
       - Szia csajszi, mi a helyzet, hogy vagy? - kérdeztem a telefonba szólva, tudván, hogy már nagyon a helyzet szélén van. A kérdés után beleittam a whisky-mbe, de mikor meghallottam, ki beszél a túloldalról, és hogy tiszta ideg, vissza is köptem a pohárba. A fiúk elég csúnyán néztek rám.
       - Szia, Tessa, Jeremy vagyok. Az a helyzet, hogy... Ó te jó ég- és ekkor egy kiáltást hallottam a háttérből.
        - Jeremy, hívtátok a mentőt? - tettem fel az első kérdésem. Igyekeztem higgadt maradni, de tekintve, hogy a barátnőmről volt szó, kicsit nehezen ment.
       - Nem. Épp útban vagyunk a kórház fele, Daisy kérte, hogy inkább menjünk be korábban, és néhány perce folyt el a magzatvísz. Félúton vagyunk, Daisy-nek pedig beindultak a fájásai.
       - Oké, oké- nyugtatgattam a férfit a túloldalon, rám pedig mindenki kikerekedett szemekkel nézett. Naná, hisz nem tudták, miről van szó- Ha félúton vagytok, és tartjátok a gyorsabb tempót, tizenöt perc és bent vagytok. Betelefonálok most kolegámnak, hogy figyeljenek titeket. Rendben?
        - Rendben.
        - Siessetek.
        - Tessa, gyere be! - kiáltott Daisy a túloldalról.
       - Jeremy, húsz perc és bent vagyok- pattantam fel a székemről. Anya suttogva megkérdezte, hogy "Mi történt?", mire fentartottam az ujjamat.
        - De hiszen egy óra autóútra laksz a kórháztól.
        - Motorral megyek. Azzal húsz perc- mire anya lesápadt a kijelentésemre. Hát igen, nem szereti, hogy motorozok, és "vészhelyzetekben" száguldozok. De most tényleg vészhelyzet van.
         - Oké. Akkor ott tali. Jól van kicsim, jön Tessa- azzal lerakta.
        - Mi történt Tessa, miért keresett Jeremy? - jött a kérdés Jensentől.
        Szembe fordultam velük, és elkiáltottam magam.
        - Szülünk!! - azzal felrohantam a szobámba, kivettem a motoros ruhámat a szekrényemből, és a nadrágot konkrétan ugrálva vettem föl. Oké. Térdvédő, fent, karvédő megvan,  kesztyű, kabát oké, sisak... Ja, igen, szekrény felső polc. Levettem onnan, lerohantam a földszintre, majd a motor slusszkulcsát leakasztottam a tartóról, és a cipőkhöz siettem. De nem volt ott.
       - Ki rakta el a surranóm? - kiálltottam ki, de sokáig nem szerencsétlenkedtem, kimentem- Hol a surranóm, és ki tette el? - kérdeztem már szinte hisztérikusan. Apa látta rajtam, hogy kicsit ideges vagyok, így útba igazított, hogy kivitte a motorhoz. Zokniban átcaplattam a füvön és betonon, felnyitottam a garázs ajtaját, és a motor mellett megtaláltam a keresett tárgyat. Gyorsan felkaptam, majd a lakásba visszarohantam a sisakomért, meg a slusszkulcsért. Az acél a csizmám orrám csak úgy csattogott a kövön. Imádom a hangját.
        Indulás előtt még gyorsan beszóltam Milly-nek a portára, hogy érkezik egy kismama, figyeljék, ezután hátamra kaptam a szerszámos táskámat, majd beindítottam a gépsárkányt, és kiálltam vele a garázsból.
        - Anya! - szóltam neki, mire odajött hozzám- Ittál?
        - Nem. Bemegyünk mind.
        - És Tomot itt hagyod egyedül? - értetlenkedtem.
       - Dehogy, jön velünk- mondta- Majd Molly valamelyik fiú ölébe ül, esetleg apádéba. Majd ő eldönti. Nemsokára megyünk utánad.
        - Rendben, akkor a szekrényemben van egy kis kutyaplüss. Hozd el légyszi.
        - Meglesz. Óvatosan vezess. Széles utat- nézett  mélyen a szemembe, majd utamra engedett. Én felcsatoltam a sisakot a fejemre, de Loki jött oda hozzám.
        - Úgy nézel ki benne, mint valami harcos.
        - Ezt most dicséretnek szántad? - mosolyodtam el, bár ezt nem láthatta. Feltoltam a plexit, hogy a szemembe tudjon nézni ő is.
        - Olyasmi. Tetszik.
        - Örülök. Most viszont ha nem haragszol, mennék. A kórházban találkozunk- veregettem vállba, majd lecsuktam a szemvédőt, és az ég felé néztem- Tata, vigyázz rám onnan fentről- suttogtam egy fohászt, majd erőteljesen  felbőgettem a Ninját, és rajtoltam.