A bujdosó (Loki ff.)✔️ ~2018~

29.

Tessa

Elszabadult a pokol. Loki bevallotta, hogy Loki, erre megjelent Thor, anyáék haragudtak ránk, mert végig hazudtunk Lokiról, és mindenki kiabált mindenkivel. Csoda, hogy erre nem jött be senki.
- KUSS MÁR!! - kiáltottam el magam idegesen. Az EKG csipogása szapora volt. Eléggé zabos voltam abban a pillanatban- Thor! - kezdtem vele- Nem megyek sehova! Nézz rám! Szerinted így tudok bárhova is menni? A klotyóig nem jutok el segítség nélkül, és ezt a szart kell mindenhova magammal vinnem. - mutattam az infúziómra- Meg amúgy is, mi. a. büdös. francot keresel itt? - tagoltam a mondatot szavanként- Loki! Komolyan, erre most volt szükség? Nem ért volna rá addig, amíg végre hazamehetek? Értékelem az őszinteségedet, főleg, hogy a hazugság istene vagy, de könyörgöm! Ennek szerintem nem most volt itt az ideje. Anya, te meg ne mind háborogj már, hanem nyugodj meg! Apa, te is! Sajnálom, hogy hazudtunk, de tényleg csak miattatok tettük. Meg persze magunk miatt is.
- Oké, akkor kezdjük elölről, szépen, kultúráltan- szólalt meg apa.
- Támogatom- feleltem.
- Tehát. A félholt ember, akin segítettünk, Loki volt, az isten- jelentette ki, mire bólintottam- És miután elmentünk dolgozni, beállított Thor, mert Heimdall látta, hogy nálunk van- ismét bólintottam- De sikerült átvágni, mert addigra Loki elrejtette magát a szeme elől, és kapóra jött, hogy a kutyánkat szintén Lokinak hívják- bólintás- Majd Loki kiadta magát Tomnak, ezzel próbálva megvédeni minket.
- Igen- felelt Loki- Nem véletlenül hagytalak ott titeket pár nap múlva. Vagyis... Részben- vakarta meg zavartan a tarkóját- A helyzet az, hogy nagyon megkedveltelek mindannyiótokat. Viszont a jövőre, és a terveimre való tekintettel nem maradhattam, nem kötődhettem senkihez. Így elhatároztam, hogy eltaszítalak benneteket magamtól, hogy nyugodtan tudjak a terveimmel foglalkozni. Eleinte kicsit nehézkesen ment- itt sokatmondóan rám nézett- de végül sikerült. Viszont mikor történt a baleset... - sötétült el a tekintete- Éreztem, hogy valami nincs rendben. Így biztosra akartam menni. Ezért ide jöttem, hogy lássam, Tessa jól van-e. De akkor már elkéstem- szépített picit a történeten.
- És a hegyes füleket hogyan magyarázod? - kérdezte anya.
- Tessa nem ember- vette át a szót Thor- Azért jöttem, mert Heimdall ezt is látta. Furcsa volt neki, hogy egy emberből hirtelen fényelf lesz. Az okát nem tudom. Loki? Felvilágosítanál minket?- fonta össze karjait a mellkasa előtt.
- Eir segítségét kértem.
- A leghatalmasabb gyógyítóét?
- Igen, Thor, az övét- nézett rá szúrós szemekkel- Eir a szert kifejezetten emberi szervezethez igazította. Normál esetben ilyen nem történt volna. De a szer nem úgy fejtette ki a hatását, ahogy azt elvártuk volna. Tessában van egy kevés fényelf vér, ami egészen idáig lappangott benne. A szer hatására ez feltört belőle, és felerősödött. A csorbát mindenesetre sikerült kiküszöbölni, így két hét múlva Tessának semmi baja nem lesz. Azután elviszem őt Eirhez, hogy megvizsgálja.
- Majd én eldöntöm, hova fogod vinni- szállt szembe vele Thor.
- A gyógyító kérte tőlem, nem önszántamból viszem.
- Hé, fiúk, beleszólhatnék? Elvégre rólam van szó - kapcsolódtam be a kiújuló vitájukba, megelőzve a bajt- Loki, bár nem kérdeztél, elmegyek majd veled. Érdekelne, mi a fene van velem. Vagy hogy egyáltalám ez hogyan lehetséges. Thor, miután tiszteletemet tettem Eirnél, ha szeretnéd, Asgardba is boldogan elmegyek, és ülök börtönbe a tetteimért, de egyenlőre hadd pihenjem ki magamból a balesetet. Rendben?
- Rendben. Addig is Lokit magammal viszem. Atyánk méltó büntetést szab ki rá- mondta, majd megragadta a karját, hogy magával húzza.
- Nem! - ugrott kettejük közé Molly, és ölelte át Lokit- Loki itt marad.
- Kicsim, szerintem ennek most nincs itt az ideje- szólt rá anya- Hazudott nekünk, ráadásul még New York-ot is félig-meddig elpusztította.
- Azt mondtad, ha boldoggá teszem a lányodat, márpedig tudod, hogy megteszem, akár azt is megtehetem- mondta Loki szomorúan.
- Akkor még nem tudtam, hogy ki is vagy valójában, és hogy már régen megtetted- válaszolt anya csalódottan- Bíztunk benned. Mindannyian.
- Hát rendben- sütötte le Loki a szemeit- Ha így állunk, jobb ha megyek.
- Loki, maradj- ölelte őt Molly még szorosabban- Hát nem látjátok, hogy szenved? - kiabált ránk. Pontosabban anyára, Thorra, és talán apára- Csak azért ment el a leghatalmasabb gyógyítóhoz, hogy megmentse a nővéremet! Csak azért szökött vissza Asgardba! Ha nem teszi meg, a nővérem most halott lenne! - sírta el magát a végére.
- Honnan tudod, hogy Asgardban is voltam? - pillantott rá Loki meglepetten.
- Nem tudtam- szipogott- De ezek szerint akkor beletrafáltam- törölte meg az arcát- Nem tehetitek ezt Lokival, hiszen már az ohanánkba tartozik- mondta ezt ismét mindenkinek.
- Ohana? - kérdezte a két istenség. Én csak mosolyogtam, majd magamhoz hívtam Mollyt, és az ágyra ültettem.
- Ohana, azt jelenti család. És a családból senkit nem hagyunk magára- töröltem le könnyektől áztatott arcát, és simogattam a haját, közben anya és apa is odalépett hozzánk, és elismerő pillantást vetettek Hugira.
- És nem felejtünk- fűzte még hozzá.
- Komolyan visszajöttél Asgarba? - hitetlenkedett Thor.
- Igen. És hogy ne bukjak le, még egy gyógyítót is magammal hoztam. Cserébe nem köpött be.
- Talán tudok enyhítést kérni Atyánktól a büntetéseden. Meglepő, amit tettél, de becsülöm. Megmentettél valakit. És ez szép dolog, testvér.
- Odin ég mindig csak a te apád, és nem vagyok a testvéred.
- Fiúk, elég- szóltam rájuk finoman- Inkább gyertek ide mindketten egy nagy Ohana-ölelésre. Bár nekem csak fél kézzel megy, az is valami.
A fiúk nem mertek hozzánk jönni, így csak egymásra pillantottak, majd vissza ránk. Mi négyen szorosan átöleltük egymást. Miután elváltunk, Molly Thorhoz lépett, és esdeklőn nézett fel rá.
- Kérlek, ne vidd magaddal Lokit. Szükségem van rá.
Thor letérdelt elé, megsimogatta az arcát, majd elmosolyodott.
- Rendben van. Együtt megyünk Asgardba, miután a nővéred felépült- azzal felállt- Egyenlőre megúsztad- fordult Lokihoz, majd távozott. Ő nagyot sóhajtva dőlt neki a falnak, majd hajába túrt, közben a földre csúszott. Francba, hogy fel van lógatva a fél lábam.
- Jól vagy? - kérdeztem tőle lágyan, mire felnézett rám. Molly odament hozzá, és átölelte a vállát.
- Sajnálom, hogy olyan goromba voltam veled- gugolt le mellé anya is, és simította meg a vállát- Csak... Ez egy kicsit sok volt mindannyiunknak. Remélem ezt megérted.
- Persze, Temp. Sajnálom az egészet. Jobb, ha most megyek- állt fel hirtelen, majd az ajtó felé indult.
- Loki, várj! - szóltam utána, de már kint volt az ajtón- Valaki szaladjon már utána!

Loki

Minél hamarabb el akartam hagyni a kórház épületét. De sajnos akadályba ütköztem.
- Á, Tom, szia- lépett hozzám Henry.
- Mit akarsz? - szóltam hozzá hűvösen.
- Csak gondoltam megkérdem, jól vagy-e. Eléggé olyan ábrázatod van, mint aki most élte át szellemileg a második világháborút.
- Jól vagyok, ne aggódj értem- vetettem oda- Csak egy kis friss levegőre van szükségem.
- Rendben. Ha bármiben tudok segíteni, szólj, oké? - mosolygott rám, mire csak bólintottam.
- Várj! - hallottam meg mögülem Molly hangját- Tessa szeretne veled beszélni.
- És mégis miről? - vetettem oda.
- Fogalmam sincs. De négyszemközt szeretne. Kérlek, gyere vissza- nézett rám könyörgőn. Henry is csak bíztatóan rám mosolygott.
- Kaphatnék öt percet, hogy kiszellőztethessem kicsit a fejem?
- Persze. Veled megyek- vidult fel a kislány, és már meg is indult az ajtó felé.
Mikor kiléptünk, a nyári szellő nyaldosta az arcunkat. Molly nagyot szippantott a levegőből, majd azzal a lendülettel ki is fújta.
- Fúj. Szennyezett levegő- jegyezte meg az orra alatt.
Én hasonlóan cselekedtem, majd a lépcsőre ültem. Azon agyaltam, vajon megéri-e visszamennem? Mi fog várni, ha bemegyek Tessához? Fejmosást kapok-e, vagy valami mást? Most komolyan félek egy halandó lánytól? Vagyis... Már nem halandótól. De hiszen nincs félnivalóm tőle. Te idióta, te...
- Min agyalsz ennyire? - érintette meg Molly a vállam, mire összerezzentem.
- Semmi különösön- tettem úgy, mintha minden rendben lenne.
- Tessa szeret téged. Henryt is bírja, de nem úgy, mint téged. Ha egy kicsit küzdenél érte, több esélyed lenne. Próbáld meg, rendben? Én is csípem Henryt, de téged jobban- ölelte át a nyakamat, majd otthagyott.
A szavai elgondolkodtattak. Megígértem Tessának az álmában, hogy küzdeni fogok érte, ha nem fog emlékezni semmire. Akkor mégis mire várok?
Azonnal felpattantam, és szinte futva mentem be a kórterembe, ahol Tessa a gépek közt várt rám.