Tessa Spark egy huszonnégy éves, átlagos, egyetemista lány. Orvostanhallgató. A családjával él egy kis faluban, Kansas államban. Van egy gyönyörű kishúga, Molly. Egy fekete csődöre, Dörgő, és persze imádott kutyája, a dán dog Loki.
Egy nap mikor ki...
- Meg volt olyan is, amikor megálmodtam azt, hogy az exemet kikosarazzák- tértem át az álmaimra. Loki minden figyelmét nekem szentelte, csak úgy szívta magába a szavaim. Nem tudom, mit tartott ezekben olyan érdekesnek, de az arcára volt írva, és rendes hallottam, ahogy a fogaskerekek kattognak a fejében. - Elmesélnéd, kérlek? - kérdezte- Persze, csak ha nem érzékeny téma. - Nem, ő nem. Vele a mai napig jóban vagyok. Volt egy, egy éves mosolyszünet a szakítás után, de aztán beszélgettünk kicsit, és szimpla barátok maradtunk. Bobby nem kényes. Jake a kényes. - Értem. Akkor Jake-ről nem kérdezek. Szóval? - Az volt az álmom, hogy Bobby keservesen sírt ott a patak fölötti híd alatt. Meg is tudom mutatni, ha megyünk haza. Először csak a motorját láttam a hídon, majd meghallottam a sírását. Lemásztam hozzá, és megkérdeztem tőle, mi a baj, miért sír, de nem mondott semmit, csak hozzám vágta a motoros kesztyűjét, és a sisakját, majd felült a motorra, és elment. - Bocsánat, hogy szavadba vágok, de mi az a motor? - tette fel a kezét. - Várj, megmutatom- nyúltam a zsebembe a telefonomért, és kerestem egy képet a Kawasaki Ninjámról
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
- Ez a motor- tartottam felé az eszközt- Ha szeretnéd, elvihetlek vele egy körre, ugyanis ez a csodajárgány az enyém. Ezzel járok be dolgozni a közeli városba a kórházba. Miután megcsináltam a motoros jogsit, első dolgom volt venni egy ilyet. Gondolkodtam még egy enduroban is, de ahhoz most nincs elég pénzem, használtat meg nem akarok venni- vázoltam fel, teljesen elkanyarodva a témától. - Ahham- vágott kissé furcsa arcot- Jogsi? - Egy igazolvány ahhoz, hogy vezethetsz ilyen gépet. - Enduro? - Terepmotor. Kifejezetten földutakra. Annak is vannak különféle típusai, de abba most nem mennék bele- vontam meg a vállamat egy mosoly kíséretében. - Értem. Az álomhoz visszatérve, tudod Asgardban az álmoknak nagy jelentősége van- mondta Loki- Ám neked nem világosan adják a tudtodra a dolgokat. - Igen, tapasztalom- dörzsöltem meg a homlokomat egy nagyobb sóhajjal- Na mindegy, amikor volt ez az álmom, szegény fiút akkor dobta ki a csaj. Holott rá egy hétre költöztek volna össze. A lány meg közölte a sráccal, hogy amúgy van pasija. - Szegény- rázta meg a fejét az isten egy kis kárörömmel. - Nos igen. Mollyt is megálmodtam. Pontosan ugyanúgy nézett ki akkor az álmomban, mint ahogy kinéz most. De rá tényleg nem számítottam. Főleg, hogy az álom végén mindkettőnket lelőttek- vakargattam meg a tarkómat. - Ez hogy volt? - Téged komolyan ennyire érdekel? - kérdeztem kissé hitetlen mosollyal. - Ha nem érdekelne, nem kérdezném. - Jogos. Úgy volt, hogy épp a kivégzésünkre vártunk. A volt sulim előtt térdeltem, a kishúgomat pedig szorosan átöleltem, és mondtam neki, hogy nem lesz semmi baj. Mögöttünk három pocakos pasas állt, öltönyben, az egyiknek még cilinder is volt a fején. Na ő tartott egy pisztolyt a tarkómnak. Már vártam, mikor húzza meg a ravaszt, amikor lövéseket hallottam, de nem haltam meg. Mikor hátrafordultam, a három férfi holtan volt elfeküdve a földön, és egy katonatiszt jött felénk egy pokróccal és betakart minket, meg átölelt, hogy már biztonságban vagyunk. - Utalás esetleg Jensenre? - logikázgatott. - Meglehet- mondtam- Aztán hirtelen képszakadás volt, és egy nagy réten voltunk, a távolban épp egy vonat suhant el. Mondtam a kishúgomnak, hogy nem kell félni, mert nem az ellenség van rajta. Amint ezt kimondtam, eldördült két lövés. Ahogy oldalra néztem, láttam, ahogy a kishúgom holtan esik össze, rá pár másodpercre pedig csak azt látom, hogy homályosodik a kép, és borul velem a világ. És itt felkeltem- fejeztem be a történetet. - Ez felettébb különös- agyalt Loki megállás nélkül- Asgardban az álmok jó része megtörténik a valóságban. Teszem azt, megálmodod, hogy én egy hét múlva meghalok, akkor az nagy valószínűséggel úgy is lesz. De nálad a kettő váltakozik. Az exednél burkolt volt, és célozgatott arra, hogy mi történt vele, a húgodnál pedig konkrétan kifejezte, hogy hogy fog kinézni. Bár a végét, hogy mindketten meghaltok, nem értem. Még a katonát, mint Jensent igen. Hisz... Azt mondtad, ott volt veled mindig, és mindenben támogatott, megvédett. Ezt az álmod is tudtodra adta. De hogy megöljenek... - Loki, hagyjuk. Ezek az álmok már lassan hét éve történtek. A Molly-s nyolc- gondolkodtam el kicsit- Inkább folytassuk az oktatásomat, rendben? - mosolyogtam rá vidáman- Amúgy... - Igen? - Érdekes szemed van. - Érdekes szemem? - csodálkozott- És ez miben nyilvánul meg? - Napfényben egészen kék, akár az ég. De itt az árnyékban a zöld árnyalataiban pompázik. Más szavakkal... Nagyon szép- jöttem kicsit zavarba a kijelentésemen. Felkuncogott, de az ő arcán is zavartságot véltem felfedezni. - Tudod... - kereste a megfelelő szavakat- Nos... Még senki nem mondott nekem ilyesmit. Ez kedves tőled- legyintettem. - Nálam ez természetes.
