A bujdosó (Loki ff.)✔️ ~2018~

12.

Tessa

       Halk kopogás rángatott vissza az elhagyatott elmegyógyintézetből a valóságba. Egy kicsit össze is rezzentem, mert épp egy nagyon izgalmas és ijesztő résznél tartottam. Pár másodperc után Loki nyitott be. Nem tudom a kettő közül melyik lenne a rosszabb. Asylum, vagy Loki? Inkább Asylum...
      - Tessa, beszélnünk kell- tért a lényegre, amikor bezárta maga után az ajtót.
       - Mit akarsz? - csuktam be a könyvet.
       - Beszélni- válaszolt úgy, mintha nem lett volna számomra elsőre is egyértelmű.
       - Azta, nem mondod! - tettem a szám elé a kezem, csodálkozást színlelve- Elsőre is leesett.
       - Most meg miért vagy ilyen támadó? Szeretnéd, hogy én is így viselkedjek? - lépett oda fölém, és kezét a fejem mellé csapta, az ágy háttámlájára. A szívem nagyot ugrott.
      - Tünés- suttogtam a szemibe nézve.
      - Miért félsz tőlem? - kérdezte ugyanezzel a hangerővel. Biztosan látta a szememben a rettegést.
       - Az nem a te dolgod.
       - Tessa, bízz bennem.
       - Már megtettem. És kihasználtátad.
       - Semmit nem használtam ki! - csapott ismét idegesen a fejem mellé a kezével, mire teljesen összehúztam magam magzatpózba, kezeimet a fejemre szorítottam, és szorosan behunytam a szemem- Te kezdtél el indokolatlanul rémüldözni, elrohanni! Ott hagytál!- emelte fel a hangját még jobban. Teljesen be volt feszülve. Pár pillanat után eltorzult az arca, és a hasához emelte lassan a kezét- Még Molly sem rémült meg úgy ahogyan most te teszed. Mi van veled? Mi történt veled? Azóta viselkedsz ilyen furcsán, mióta Jensen itt volt.
       - Hagyd abba...- mondtam remegő hangon, a könnyeimmel küszködve- Ne bánts... Kérlek...
       Pár pillanatig szótlan volt.
       - Tessa, én nem akarlak bántani- mondta lágyan, és ült le az ágyra- Meg sem fordult ilyesmi a fejemben- még mindig nem néztem rá. Továbbra is összehúztam magam, olyan kicsire, amennyire csak tudtam. A kezeimmel átkaroltam a térdeimet- Tessa- simította meg a felkarom, mire félrehúzódtam. Egyrészről azért, mert borzasztóan hideg volt az én felhevült testemhez képest, másfelől, nem aksrtam, hogy megérintsen.
       - Ne érj hozzám- mondtam, de nem hallgatott rám, mindkét karom megfogta. Kirázott a hideg- Azt mondtam, ne érj hozzám! - kiáltottam rá, lelkökve kezeit az enyémről, szemeimből patakokban folyt a könny.
       Loki arcára színtiszta döbbenet ült ki, nem értette mi a helyzet. Lesütöttem a szemeimet, és pityeregni kezdtem.
       - Ne ijessz így rám. Ne csinálj többet ilyet. Megrémisztesz.
       - Tessa, nézz rám- utasított, de nem tettem semmit- Tessa- nyúlt két ujjával az állam alá, és emelte meg a fejem. Kénytelen voltam a szemébe nézni- Nem tudom ki, vagy mi bántott téged, de látom nem akarod elmondani. Viszont afelől biztosíthatlak, hogy én soha egy ujjal sem fogok hozzád érni, ártó szádékkal. Bízz bennem, még akkor is, ha a hazugság istene vagyok.
       A szívem zakatolt a közelségétől, nem tudtam mire vélni ezt. Összezavarodtam, és ellöktem magamtól, majd felálltam, és az ajtó felé indultam, de elkapta a kezemet.
       - Ne érj hozzám- ismételtem magamat.
       - Sajnálom- fordított Loki magával szembe- Nem akartam ehhez a módszerhez fordultni, de nem hagysz nekem más választást- majd kezét a homlokomhoz éritette.

Loki

       Muszáj volt ezt a lépést megtennem. Máshogy nem tudom megnyugtatni. Mindent, vagy semmit alapon cselekedtem. Vagy mindent elrontok, ennél jobban, vagy helyrehozom. De félinformációkkal semmire nem megyek. És idegesített a tudatlanság.
      Mindent Tessa szemszögéből láttam, és éltem át, pontosan úgy, ahogy vele megtörtént.

      Üzenetet kaptam a barátomtól, hogy nagy baj történt, siessek hozzá. Biológia előkészítőről csak öt órakor szabadultam, és nem a kollégiumba, hanem hozzá siettem.
       Felszaladtam a tömblakás negyedik emeletére, ahol lakott a fiú. Azt írta, nem lesz itthon senki rajta kívül, így nyugodtan tudunk beszélgetni.
       Mikor benyitottam, csend fogadott.
      - Jake! - szólítottam a nevén- Jake, itt vagyok, hol vagy?
      Tovább mentem a házban, be a fiú szobájába. Mikor benyitottam hozzá, ő az ágyán ült, vörös szemekkel, és egy kiürült üveg díszelgett az asztalon.
       - Basszus, Jake, az összes vodkát megittad? - pillantottam rá hitetlenül- Mégis mi a franc történt?
       - Apám csalja anyámat- kezdte sorolni- Anyám pedig apámat. Itthon hidegháború van, mert egyiknek sem tetszik, amit a másik csinál- üres tekintettel nézett rám- Mikor írtam, volt köztük egy kis összezördülés.
       - És inni kell? - rivalltam rá
       - Azt hittem, nem dogsz jönni.
       - Mondtam, hogy amint vege az előkészítőnek, jövök.
       - Bocs.
       - Jake, megmondtam, ha gebasz van, gyere a koliba. Szólsz, kérek jelentkezési lapot, kitöltöd, következő napra már jöhettél is volna. Miért kell piálni? Nagyon jól tudod, hogy utálom, ha valaki iszik. Remélem ezen kívül mást nem ittál...
        - De, két doboz sört.
        - Fantasztikus- jegyeztem meg epésen- És mit akarsz most? Mit csináljak? Dugjalak hideg víz alá? Jó, gyere. Ez még nem ks olyan rossz ötlet- léptem oda hozzá, hogy felhúzzam, de ő magához rántott, és szorosan átölelt. Egy kicsit talán túl szorosan.
        - Maradj - feküdtünk el az ágyon. Rengeteg érzés kavargott bennem. Sajnálat, harag, szánalom, együttérzés, és még sok minden más. Elkezdtem simogatni a mellkasát.
       - Ne aggódj, minden rendben lesz- mondtam, ezzel együtt magamat is nyugtatgatva.
       A fiú gondolt egyet, fölém magasodott, arcunk pár centire volt egymástól. Éreztem leheletén az alkohol bűzét. Elfintorodtam, de őt nem érdekelte. Ajkait az enyémhez érintette, és finoman csókolni kezdett. Én az érzéstől megmámorosodva visszacsókoltam, annak ellenére, hogy undorító, vodka íze volt.
       A hajába túrtam, és közelebb húztam magamhoz. Ő ezen felbuzdulva hevesebben kezdett csókolni, egyre többet követelve belőlem. Nyelve felfedezőútra indult a számban, közben elkezdett fogdosni.
       Elhúzódtam a csókból, és a kezeit is félretoltam, hogy ne taperoljon.
       - Ne ellenkezz- vetette oda, olyan tekintettel, amit még sosem tapasztaltam tőle. Követelőző volt, és ellentmondást nem tűrő.
       - Jake, nem vagy magadnál- mondtam kissé rémülten- Mit akarsz?
       - Amire már első pillanattól kezdve vágytam, amióta megismertelek- felelt, és kezdte el a nyakamat csókolgatni. Én próbáltam elhúzódni, de erősen lefogott.
       - Jake, fejezd be, azonnal engedj el! - követeltem izegve-mozogva.
       - Kussolsz! - üvöltött rám egy pofon kíséretében.
       - Még mit nem! - reagáltam hasonlóképpen, és lelöktem magamról, mire ő a földre esett. Pillanatok leforgása alatt felállt, előttem termett, és az ágyra lökött. Próbáltam ellenkezni, de erősebb volt nálam. Sokallta erősebb. Nem tudom, az alkoholtól hogy lehetett ilyen gyors, bármennyire próbálkoztam az ellenállással, azon kaptam magam, hogy a két kezem az ágy két sarkához volt bilincselve. Honnan a bánatból szerzett ez bilincseket?
       - Jake, mit művelsz? - kérdeztem kétségbeesetten, egyre rémültebben.
       - Ha te nem adod oda önként, ennyi idő után, akkor én veszem el tőled- mondta ködös tekintettel, majd elkezdte rólam lerángatni a nadrágomat.
       - Jake, az Isten szerelmére, hagyd abba! - kiáltottam könnyes szemekkel- Nem teheted!
       A bugyimért nyúlt, amikor hirtelen felindulásból orrba térdeltem. Erre a reakciómra egy hatalmas pofon volt a válasz, amibe beleszédültem. Ezalatt a pár pillanat alatt, amíg kába voltam, megszabadított az alsóneműmtől.
       - Jake, elég... - mondtam, de ezt már jóval halkabban, és bizonytalanabbul, mint szerettem volna. A fiú eközben megszabadult az alsó ruházatától, és égbe meredő szerszámmal állt előttem- Jake...
       - Ne aggódj, cicám, nem fog fájni- becézgetett, ahogy fölém hajolt, és ismét finoman csókolgatni kezdte a nyakamat. Megpróbáltam rúgkapálni a lábaimmal, de a sajátjaival lefogta őket. Tehetetlen voltam. A kezeim lekötözve, a lábaim lefogva.
       Kezeivel megint felfedezőútra indult, benyúlt a pólóm alá, kikapcsolva a melltartómat, valamennyire szabaddá téve a melleim.
       Zokogtam. Elöntött a szégyenérzet, és a teljes tehetetlenség.
       A fiú egyik kezével a mellemet markolászta, a másikkal a hasamat simogatta, majd egyre lejjebb vándorolt.
       - Jake, ne! - kiáltottam fel ismét, amikor odatévedt a keze- Nem akarom!
       - Sssshhh- hallgattatott el egy csókkal, amit már nem viszonoztam.
       Egyre csak simogatott odalent, amikor egy ujjával benyúlt.
        Fájt.
       Keservesen felzokogtam, de tudtam, semmit nem érek el vele.
       - Tudom, hogy kívánsz- suttogta Jake a fülembe- Érzem- húzta ki belőlem az ujját, és simogatott tovább.
        - Kíván téged a Halál! - fröcsögtem.
       - Na, ne mondj ilyet- érintett meg lent férfiasságával, majd simogatott tovább azzal.
        - Jake... Kérlek ne... Fejezd be.. Engedj el... - könyörögtem, de semmi haszna nem volt.
       Éles fájdalom nyilallt belém odalent, minek hatására fájdalmas sikoly hagyta el a számat.
       - Lazulj el, és nem fog fájni- csókolta Jake a nyakam. Semmit nem reagáltam, csak zokogtam. Néhány másodperc múlva mozgást éreztem. Jake volt az. Bennem.
       Eleinte kicsiket lökött, amik ugyanúgy fájdalmasak voltak, de fokozatosan egyre nagyobbakat, és erősebbeket.
        - Ezaz, nyögj, élvezd!
       - Nem élvezem- válaszoltam zihálva a sírástól, és a fájdalomtól egyszerre.
        Lökött még pár nagyon erőteljeset, majd éreztem valami furcsát a bensőmben. Jake lassult, végül megállt, és kihúzta magát belőlem.
       - Végre- nyögte, majd mellém feküdt, de a lábam között ismét elkezdett simogatni, néha be-benyúlva. Én továbbra is ki voltam kötözve.
       - Engedj el... - követeltem remegő hangon. Ő nem szólt semmit, eloldozta a kezeimet. Amint azok szabaddá váltak, ököllel bevertem neki egyet. A vér kiserkent az orrából, de engem nem érdekelt, bevertem neki még egyet. Ettől kissé elkábult, azalatt a pár pillanat alatt felöltöztem.
       - Végeztünk, soha többé nem akarlak látni! Holnap első dolgom lesz feljelenteni téged! Lecsukatlak te rohadék! - vágtam a fejéhez ezeket utoljára, majd kirohantam az ajtón, le az utcára.
       Az első dolgom volt keresni egy éjjel-nappali patikát. Nagy hévvel becsörtettem, és odamentem az eladóhoz.
       - Egy doboz fogamzásgátlót kérnék- mondtam köszönés nélkül.
       - Milyen legyen? Magasabb ösztrogén, vagy magasabb progeszteron- tartalmú? - pillantott rám.
        - Öm... Progeszteronos- mondtam végül.
       - És milyen erősségű legyen?
       - Ami harminc dolcsiból kijön- feleltem.
       Elém rakott egy dobozt, elkérte az árát, és már mentem is vissza a koleszba.
       Az ajtóban a nevelőtanárom üdvözölt.
       - Hol jártál, Tessa? Már fél nyolc- mutatott a kezén lévő karórára.
       - Elnézést kérek, osztálytársamhoz ugrottam át kiselőadás ügyben. Bocsánat, hogy elfelejtettem szólni- szabadkoztam, majd mentem fel az emeletre.
        Amint beléptem a szobaajtón, köszöntem a többieknek, elővettem a dobozt, gondosan elolvastam a használati utasítást, majd bevettem egy szem tablettát.

       Elvettem a kezemet Tessa homlokától. Ő könnyek közt térdre rogyott, és kitört belőle a zokogás.
       Mit tettem... Én nem ezt akartam.
       - Tessa, én...- kezdtem volna bele a mondandómba, miközben elé térdeltem, de egy hatalmas pofon megállított benne- Na jó, ezt megérdemeltem- fordultam vissza felé, mire a másik irányból, visszakézből kaptam még egy csattanósat- És talán ezt is- sóhajtottam- De ezt már nem- állítottam meg a kezét, mielőtt kaptam volna még egyet.
       - Takarodjál ki a szobámból, és az egész életemből! - rivallt rám- Kotródj! Nem akarlak látni! Bárcsak hagytalak volna ott a fa alatt meghalni! - fröcsögte könnyektől égő szemekkel, remegő hangon- Mégis mi a francot képzelsz magadról? - állt fel, és ült az ágyára- Azt hiszed, bármit megtehetsz, mert te vagy a hazugság és a csínytevések istene? Hát hadd világosítsalak fel. Nem!
       - Tessa, kérlek, hallgass meg- próbálkoztam újra.
        - Teszek rád, húzzál kifelé! - vágott hozzám egy párnát- Nem vagyok kíváncsi a mondandódra, nincs szükségem a sajnálatodra! Hagyj magamra.
       Nem szóltam semmit, lehorgasztott fejjel, a párnával a kezemben kisétáltam a szobából.
        Soha, ezelőtt nem éreztem ilyet. Talán egyszer. Amikor anyám meghalt... Bűntudat.
        - Francba! - bokszoltam bele a falba, mire Molly dugta ki a fejét a szobájából.
        - Rosszat sejtek- jött ki végül- Gyere, menjünk vacsorázni. Aztán mesélsz nekem esti mesét? - nézett rám csillogó szemekkel.
       - Sosem hittem volna, hogy ennyire el tudok rontani valamit, ami ennyire egyszerű- sopánkodtam a kislánynak- De mindegy is, ne foglalkozzunk ezzel. Majd lenyugszik a nővéred. És igen, mesélek neked esti mesét. Áll még az ajánlatod, hogy nálad aludjak?
        - Persze. Lehet neked le fog lógni a lábad az ágyról, és kicsit szűkösen leszünk, de ha összehúzzuk magunkat kicsit, és nem haragszol, ha néha hozzád bújok, akkor nem lesz baj.
       - Ez legyen a legkissebb baj- mosolyogtam rá- Mi a vacsora?
        - Nutellás palacsinta- vette el tőlem a párnát, amit örömködve a szobájába vitt, és az ágyra dobott, majd kézen fogott, és lehúzott maga után a földszintre.