A bujdosó (Loki ff.)✔️ ~2018~

19.

Tessa

       A napok ugyanúgy teltek, mint előtte. Minden visszaállt a normális kerékvágásba.
       A kórházban megtanítottam első nap Daisy-nek, hogyan kell egy kisbabát gondozni. Pelenkázni, büfiztetni, és egyéb más apróságokra, végül délután hazaengedték őket.
        Miután elmentek, jóformán egyedül maradtam. Ügyeltem a rám kiosztott betegekre, segítettem a többi kolegámnak, akiket kellett, azokat gondozásba vettem, és körülbelül ennyi. Nem épp izgalmas meló, amit csinálok, de szeretem.
       Hétköznap dolgoztam reggeltől délutánig, miután hazaértem, különböző elfoglaltságokat kerestem magamnak, hogy lekössem magam. Hol Molly-val játszottam, hol Dörgővel sétáltam, hol Lokival (a kutyámmal) szórakoztam.
        Ám másnap este, miután Loki elment, egy valamit tudtam, hogy ő tett. Jake.
        Vacsora közben a híradó szólt a háttérben, amikor hallottuk, hogy a Kansas city-i fogházban egy rab meghalt, valószínűleg különös kegyetlenség által. Öngyilkosságra utaló jeleket még csak nem is mutatott a rab, a cellájában semmilyen éles fegyvert nem találtak, viszont a torkát, a halottkém szerint egy késsel, vagy egy tőrrel vágták át. Loki pengéi. A rendőrség azt nyilatkozta, hogy senki sem ment be, se ki abban az időszakban, amikor a gyilkosság történt. És a biztonsági felvételek sem mutatnak semmit, és senkit. A Tesseracht-tal észrevétlenül be tud jutni bárhova. Semmiféle bizonyíték nem maradt, se egy ujjlenyomat, vagy hajszál, vagy bármi, amin elindulhatnának a nyomozások.
        Három hét múlva szabadult volna. És biztosan megkeresett volna, amint szabadlábra helyezik.
        Köszönöm Loki.
        Nem szép dolog, hogy hálás vagyok neki azért, amiért megölte őt. De mégis... Örömmel tölt el, hogy egy disznó alakkal kevesebb él itt a földön.
         A családom csak elképedve nézett egymásra, sejtelmük sem volt, mégis mi történhetett, ugyanúgy, mint másoknak sem. Egyedül én tudthattam. És talán Heimdall.

        Már egy hét eltelt azóta, hogy Loki elment. Semmi életjelet nem adott magáról. Vártam rá. Hogy miért, nem tudom. Reménykedtem, hogy talán visszajön. Hiába tudom, hogy ez nem fog bekövetkezni. Ott élt bennem mégis a remény.
        Hol lehetsz, te kerge marha?
        Épp Dörgővel lovagoltunk ki a Csillagdombra, így vasárnap délután, amikor egy hatalmas fénycsóva jelent meg előttünk. Lovam annyira megijedt, hogy felágaskodott, és majdnem leestem a hátáról, ha nem vigyázok kellőképp.
        Mikor a fény eltűnt, egy ismerős arc jelent meg előttem.
        - Szia, Tessa- mosolygott rám Thor.
        - Szia, Thor- viszonoztam a mosolyát- Öcsédet megleltétek? - érdeklődtem.
        - Az egy héttel ezelőtti börtöni incidens biztosan ő volt.  De azóta semmi nyom. Mindenesetre egy darabig itt lehetett a közelben. És eszembe jutott, hogy te errefelé laksz, így gondoltam beköszönök, megkérdezem, hogy vagy.
       - Köszi, ez kedves tőled. Nem is tudtam, hogy emlékszel rám. Azt hittem, egy ilyen egyszerű embert, mint engem, pillanatok alatt elfelejt egy magadfajta isten- szálltam le Dörgőről- Megvagyok. Múlthéten vezettem le barátnőm szülését- újságoltam- Amúgy nincs semmi különös.
       - Szomorúnak tűnsz- fürkészte az arcomat oldalről.
       - Jaj, semmi érdekfeszítő - szabadkoztam, egy hajtincset tűrve a fülem mögé- Nem akarlak ilyesmikkel fárasztani. Unalmas, halandó dolgok.
       - Mondjad csak. Szívesen meghallgatom- simította meg a vállamat.
       - Ez kedves tőled, de igazán semmi szükség erre.
       - Pasi van a dologban? - vonta fel egyik szemöldökét, továbbra is eröltetve a dolgot- Figyelj, sokkal könnyebb, ha beszélsz róla.
       - Lebuktam- sóhajtottam, megadva magamat- Igen, pasiügy. Tudod, másnap, mikor találkoztunk, megismertem egy srácot. Eleinte furcsán viselkedett, de aztán egyre jobban feloldódott, közvetlenebb lett, megnyílt nekem, és azalatt a pár nap alatt... Nagyon megkedveltem. Létezik szerelem első látásra? - néztem rá szomorkásan
        - Igen, létezik- bólogatott- Én is ugyanígy ismerkedtem meg Jane-nel.
        - Hogy ismerted meg?
        - Elütött egy autóval- mondta nemes egyszerűséggel, mire nekem kikerekedtek a szemeim- Kétszer is- mosolygott-Akivel azóta szakítottunk. Midgardiként nem vihettem Asgardba, és én, mint leendő király, nem lehettem egy halandóval, az egész örökségemet hátrahagyva, mind a kilenc világot. Nincs ki örökölje atyánktól a trónt.
       - És az öcséd?
       - Loki őrült. Csak romba taszítaná a birodalmakat, és háborúkat szítana. Holott a békét fenn kellene tartani.
        - Mindent értek- bólogattam. A velem történtek után én is ezen a vélemémyen voltam. Őrült.
        - Na, de térjünk vissza hozzád. Megkedvelted a fiút, és?
        - És nagyon fájt, amikor elment. Nem is az fáj, hogy elment, hanem az, ahogy. Olyan bunkón viselkedett velem... Ostobának nevezett, és úgy beszélt velem, ahogy még egy kutyával sem szoktak- szipogtam kicsit- Pedig semmi rosszat nem tettem vele. Épp ellenkezőleg! Sebesült volt, és elláttam a sérüléseit. És még a házamat is megosztottam vele, az ágyamat, mert nem volt hová mennie. Megbíztam benne. Hosszú idő után először, egy idegen emberben. És hátba szúrt. Fogalmam sincs, mi kattanhatott be nála.
        - Mintha csak öcsémről beszélnél. Ő is, egyik pillanatról a másikra teljesen megőrült.
        - Őt Tomnak hívták- védtem, csak nem tudom, miért.
        - Értem.
        - A te öcséd mitől kattant meg? - érdeklődtem.
        - Nem épp úgy derültek ki róla dolgok, ahogy azt tervezte atyánk. De ez részben az én hibám is volt... Loki sok mindent félreértelmezett, és ezért próbálja atyánkat mindenáron megölni. És engem is, de ez a viaskodásunk már kölyökkorunk óta tart. Mondjuk akkor még nem akart megölni. Csak hát a csínytevés már akkor is a vérében volt-kuncogott- Bosszúból most pedig magának akarja Asgard trónját. Ha jól értelmezem a tetteit. Nem tudom, pontosan mi járhat a fejében. De tegyen bármilyen ostobaságot, bármilyen rossz cselekedetet... Mindig az öcsém marad. Ha vérszerinti, ha nem. Együtt nőttünk fel. És én szeretem őt.
         - Ez aranyos- mosolyogtam- Igazi testvér vagy. Tisztellek ezért. Hogy képes vagy minden szörnyű tette után megbocsátani neki.
        - Tudom, hogy a szíve mélyén jó ember. Ismerem. Tény, mindig a csínytevésen járt az esze, de egy nagyon jólelkű személy.
        - Ha hallaná ezeket, biztosan jobb belátásra térne- mondtam, mire Thor felkacagott.
       - Ő nem olyan. Nem egyszer próbált anyánk is szót érteni vele. De semmi haszna nem volt. Velem is elhitette, hogy most már megváltozott, és tessék. Ellopta a Tesseracht-ot, és most fogalmunk sincs, hol lehet, mert a mágiájával elrejti magát Heimdall szemei elől.
        - Sunyi- néztem magam elé mosolyogva.
        Még egy darabig beszélgettünk, majd egy öleléssel elköszönt, amit hasonlóképp viszonoztam, és ő  visszament Asgardba. De megígérte, hogy meglátogat még.