A bujdosó (Loki ff.)✔️ ~2018~

7.

Tessa

Mindent előkészítettem, amire esetlegesen szükségem volt. Érzéstelenítő, fertőtlenítő, vizes törölköző, és még az egyéb apróságok.
Amikor Loki benyitott a szobába, kikerekedtek a szemei.
- Te most meg akarsz engem ölni? Mi ez a sok.. Izé?
- Ne aggódj, bízz bennem - mondtam nyugtatásképp. - Gyere, ülj ide! - mutattam az ágyra. Ő vonakodva eleget tett a kérésemnek, és levarázsolta magáról a pólót.
Letekertem róla a fáslit, és leszedtem a sebekről a betéteket. A kence megtette a hatását, gyönyörűen összehúzta a sebeket, szépen forradtak össze.
- Feküdj el, kérlek! - utasítottam kedvesen, majd elővettem az érzéstelenítőt.
- Mire készülsz?
- Kapsz egy kis helyi érzéstelenítőt, és kiveszem a varratokat. Nyugodj meg, nem fog fájni. Hunyd be a szemed, és tereld el a gondolataid. Esetleg kapcsoljak zenét?
- Igen. Talán azzal kicsit jobb lesz.
A hifihez léltem, bekapcsoltam, és a DJ Antoine albumomat tettem be.

- A tegnapi zenék jobbak voltak- jegyezte meg Loki.
- Ismerkedj a pop-kultúránkkal is - vontam vállat.
Amíg vártam, hogy hasson az érzéstelenítő, beszélgettünk kicsit. És hát... Huginak megint igaza volt. Tényleg olyan felsőteste van mint Jensennek. Jensen talán egy kicsit kidolgozottabb, de Loki sem utolsó. Nagyon remélem, most nincs a fejemben.
- Ugye tudod, hogy tegnap többször rám hoztad a frászt? - kérdeztem.
- Mivel?
- Olyan hideg a tested, mint egy halottnak - érintettem meg a karját. - Ha nem látnám, hogy mozog a mellkasod, és nem érezném a pulzusod, azt mondanám halott is vagy.
- Igen, mert én más vagyok, mint ti.
- Tudom, persze. Isten vagy, és... - ekkor Loki teste elkezdett vészesen kékülni. Szemei vörösen izzottak- Te szent ég! Ez meg.. Ez meg... Mi a szar!?!
- Nyugodj már meg! - szólt rám kicsit ingerülten. - Mondtam, más vagyok, mint ti. Én nem egyszerű isten vagyok. Hanem jégóriás. Egy jottun. Ezért ilyen hideg a testem.
- Hű! - hüledeztem tovább. - Hát ez... Ez oltári! Bocsánat, csak... Hű! Egy kicsit most sokkolódtam. Mondjuk... Órásnak nem mondanálak. Ahhoz egy kicsit alacsony vagy - vakartam meg a tarkóm zavaromban. Loki közben visszanyerte emberi színét, sápadt arcán mosoly csillant.
- Részletkérdés - mondta. - Vicces vagy, mikor így viselkedsz. Minden ember ilyen? - kuncogott.
- Nem tudom. Nem hiszem. Minden ember más. De én igen, én ilyen vagyok. Na jó, szerintem már eleget vártam - mondtam, majd hozzáláttam a varratok kiszedéséhez. - Érzel bármit is? Fájdalmat, vagy valamit?
- Különösebben nem. Semmit - kaptam választ, úgyhogy folytattam a munkát. Már a felével végeztem, amikor megkérdezte. - Amúgy húgod mit értett sakkozás alatt?
- Sakkozás? - vontam fel egyik szemöldököm.
- Azt mondta, hogy ne csináljak veled semmi rosszat, és hogy ne eröltesselek sakkozásra - megállt a kezem a munkában.
- Honnan a fenéből tud ez a lány ilyeneket? Hiszen csak hat éves! - hüledeztem. - Neki még abban a hitben kéne lennie, hogy a gyereket a gólya hozza. Jó, tény, ennyi idősen mint ő, már én is tudtam, hogy mennek a dolgok, de.. De bakker! Ah, biztosan belenézett a tankönyveimbe...
- Na jó. Vegyél egy mély levegőt, fejezd be ezt, és utána megbeszéljük, rendben?
- Rendben - mondtam. Bár erről nem igazán szerettem volna vele beszélni.
Negyed órán belül befejeztem mindent, Lokit visszacsomagoltam a fásliba.
- Oké, holnap pedig kicserélem megint a kötésed. Ha egy óra múlva esetleg elkezdenél fájni, ne lepődj meg, csak elmúlik az érzéstelenítő hatása - álltam fel, és pakoltam össze a cuccokat. Szerencsétlenségemre Loki nem felejtette el, amiről korábban beszéltünk.
- Szóval hogy van ez a sakkozás dolog a gólyával? Mert most már végképp nem értek semmit.
- Ó, te jó ég... Na jó, elmagyarázom. Szóval.. Azt ugye tudod, hogyan lesz a gyerek? - tettem fel a költői kérdést.
- Ennyire ostobának ne nézz, rendben? - sandított rám az ágyon ülve.
- Bocsánat, ezt nem hagyhattam ki - kuncogtam el magam. - Szóval nálunk embereknél, a kisgyerekeknek nyilván nem mondjuk el, mi meg hogy van, csak akkor, amikor eljön az ideje. Vagy elérkezettnek látjuk. És azt a mesét szoktuk nekik beadni, hogy a kisbabákat a gólya hozza, nem pedig anyuci tolja ki, keserves fájdalmak közepedte.
- Jó, ezt így most már értem. De mi köze ennek a sakkhoz? Egyáltalán mi az a sakk?
- A sakk egy unalmas logikai vagy stratégiai játék, amit két ember játszhat - erre a kijelentésemre Loki még értetlenebb fejet vágott, mint eddig. Nehéz volt megállnom, hogy ne fetrengjek visítva a földön a nevetéstől. - Viszont ha egy férfi és egy nő összekerül, és szépen fogalmazva, megtörténik a dolog kettejük között, de nem szeretnék nyíltan kimondani senkinek, kitalálnak rá különböző szófordulatokat, aminek semmi köze nincs az adott dologhoz, de a közeli barátok tudják, miről van szó. Mint például a sakkozás. Érted?
- Bonyolultak vagytok ti midgardiak. Ostobák, és bonyolultak. És csak hogy tudd. Nem áll szándékomban sakkozni veled - vette a könyvet a kezébe, és nyitotta ki a zsepinél, miközben ismét magára varázsolta a pólóját.
- Szuper, ez megnyugtató. De azért a plédbarikádot a biztonság kedvéért ott tartanám kettőnk között. Biztos ami biztos - mondtam, mire Loki csak egy vállrándítással felelt.
- Akkor miért nem alszol máshol?
- Mert nincs hol. Húgomnál nincs ágy, csak a sajátja, apáéknál, meg nálam ilyen két személyes van. Vendégszobánk pedig nincs. A földön pedig nem szeretnék aludni, ha nem nagy probléma.
- Értelek.
- Hifit kikapcsoljam? - mutattam irányába.
- Igen.
Sóhajtottam egyet, kikapcsoltam DJ Antoine-t, majd lementem a naplaliba.

Loki

Egy fél óra elteltével kezdtem érezni a hasamnál egy tompa fájdalmat, így egy gyógyító varázslattal csillapítottam azt, amit még... Friggától tanultam. Bár lényegében az összes varázslatot és trükköt neki köszönhettem. Ő tanított meg mindenre, amit tudok. Kivéve a fekete mágiát.
Tovább olvastam a regényt, de mikor kezdett fáradni a szemem, abbahagytam, és az ablak felé néztem.
Felálltam, és odasétáltam. Egy sima ablak, és egy üvegajtó (meg valami hálós micsoda) nyílt a hátsó udvarra. Közvetlen előtte egy kis terasz. Egyelőre nem mentem ki, a szobát kezdtem jobban szemügyre venni.
A falaknak barack színe volt. Az ablak előtt egy asztal helyezkedett el, rajta mindenféle íróeszköz, pár számomra ismeretlen tárgy, és néhány keretbe foglalt kép. Az egyiken Tessa egy katonai egyenruhába öltözött fiú mellett állt, arca boldogan mosolygott, de a szemében szomorúságot láttam. A kezembe vettem, és megfordítottam, hátha van rajta valami. A sejtésem beigazolódott. "Nagyon sok szeretettel az én drága, bolondos kis Hugicámnak. Ne szomorkodj, nem megyek el örökre. Jensen Bátyus"
Letettem, majd a másik képet kezdtem el vizsgálni. Ezen a szüleivel ült a kanapén, egy kisbabával a kezében. Biztosan ő volt Molly. Bár nem voltak túl idősek a szülők?
Mennyi idősek a szüleid Tessa?
Apa ötvenhárom, anya negyvenhét. Miért?
Csak hirtelen eszembe jutott Mollyról. Nem túl fiatal ilyen idős szülőkhöz?
Késői gyerek. Igazából véletlenül jött össze.
Értem. Köszönöm.
Nincs mit.
A harmadik képen több kép volt egyszerre. Az egyiken egy lánnyal grimaszoltak tállal - ezeket meg mi lelte? - a fejükön, a másodikon egy felöltöztetett ruhafogassal pózolt (tényeg úgy lett rajta elrendezve a ruha, mintha ember lenne), a harmadikon Tessa gyönyörű fehér ruhában állt összeölelkezve az első képen levővel, a negyediken pedig még két másik lánnyal állt karöltve. Gondoltam ennek is biztosan lesz valami a hátulján, így felvettem. Nem tévedtem. "Néha a barátság olyan erős, hogy akár több életen is átível. Remélem mi is találkozunk. Sose felejtsd el a harmincnyolcas szobát." Szerencsés lány. Család, barátok...
Az asztal mellett két tartóban két gitár volt, mellettük egy fekete doboz, amiből valami madzagok jöttek ki. A fal mellett, az ágyig egy hosszabb, alacsony polc húzódott, telepakolva mindenféle regénnyel, tetején a hifivel. Tessa aztán szeret olvasni.
Az ágy másik felén még volt egy kis polc, olyasmi, mint a könyves, csak azon nem könyvek, hanem mindenféle díszek voltak. Szobrok, néhány oklevél, és két kép. North Kansas City High School, 12.C. Az iskola, ahova járt.
Volt még egy beépített szekrény, aminek ajtaja tele volt ragasztva mindenféle gyerekrajzokkal (biztos Molly készítette őket), és néhány Molly-val készült közös kép. Végül az ajtó, az ággyal szemben pedig a fekete óriástéglás könyvespolc helyezkedett el.
Az üvegajtóhoz léptem, és kimentem a teraszra. A kilátás innen fentről pazar volt. Az udvar mögött egy kisebb kert húzódott, mellette egy nagyobb karám, egy fekete lóval. Attól nem messze volt az istálló, az mellett pedig egy kisebb ház, amiből egy kis út vezetett ki. Gondolom a ház túloldalára. A kert mögött végtelennek tűnő mező, és erdő terült el. A távolban pedig egy hosszú domb húzódott.
A nap magasan járt az égen, a madarak csiripeltek, a szellő lágyan fújdogált. Egy sikítás szakított ki a gondolataimból.
Tessa!