A bujdosó (Loki ff.)✔️ ~2018~

4.

Tessa

      - Hogy hol? - nézett rám értetlenül.
      - Majd akkor meglátod - hagytam rá. - Molly, kísérd gyorsan a szobádba! - utasítottam húgomat, én pedig kirohantam az emeleti teraszta. - Loki! Engedd el! Loki! - intéztem a kutyámhoz a szavaim, de nem figyelt rám. - Egy pillanat! - kiáltottam ezt már az idegennek.
      Gyorsan visszamentem a szobámba, de már nem volt ott senki. A férfi ruháit a szekrényembe hajítottam, átcsörtettem Molly szobájába, és szerencsére ott voltak mindketten.
      - Rendben van, mássz be ide! - nyitottam ki húgom beépített szekrényének ajtaját.
      - Azt mondtad, valami Narniában rejtesz el, nem egy szekrényben - hüledezett a férfi.
      - Ez Narnia - világosította fel Molly.
      - Mindig is tudtam, hogy a midgardiak bolondok, de nem hittem volna, hogy ennyire... - morogta, de csak bemászott, én pedig ráhajtottam az ajtót.
      - Úgy! Maradj csendben, Molly, te pedig színlelj alvást, ha esetleg feljönne ez a fazon, ide ne jöjjünk be.
      - Rendben! - vágódott hugi az ágyba, és húzta magára a takarót, majd fogott tettetett horkolásba.
       - Ó, te jó ég... - hallottam még a szekrény szellemét.
       Három lépésből a földszinten voltam, további egy pillanat eltelte után az udvaron rángattam le Lokit a jövevényről.
       - Bocsánat, a kutyám... Nos igen. A kutyám már csak ilyen - próbáltam magyarázkodni, miközben felsegítettem a földről. -Jól van, uram? Loki! Az Isten áldjon meg, ne rágcsáld már azt a pörölyt! - utasítottam a kutyát, de nem figyelt rám. Ő azzal volt elfoglalva, hogy felemelje, és elvigye, de nem járt sikerrel. - Loki! Ne mondjam még egyszer! - néztem rá csúnyán, csípőre tett kézzel, mire vonakodva bár, de elsunnyogott. - Szóval - néztem ismét a férfira. - Miben segíthetek az éjszaka kellős közepén?
      - A nevem Thor. Odin fia vagyok - mutatkozott be. Vállig érő hosszú szőke hajában fonatok voltak, rövid szakáll keretezte arcát. Rajta is olyan furcsa maskara volt, mint a másikon, csak neki nem fekete és zöld, hanem ezüst-kék páncél, és piros köpeny alkotta az öltözetét. Plusz a pöröly a földön.
       - Örvendek. Én Tessa vagyok. Johnatan lánya - mutatkoztam be hasonlóképpen. - Egy pillanat. Thor? Mármint a mennydörgés és villámok istene Thor? Az a Thor? Az egyik  bosszuálló?
      - Komolyan Lokinak hívják a kutyád? - tette fel az első kérdését, figyelmen kívül hagyva az enyéimet.
       - Igen. Szeretem az skandináv mitológiát, és csípem Loki kerge stílusát. Még ha a végén mindig meg is szívja. Bár elég fura, hogy van három gyereke, amiből kettő állat, és az egyiket ő szülte. Azt hiszem talán a nyolc lábú lovat, de ebben nem vagyok biztos - gondolkodtam el, csevegőre véve a figurát. Thornak kikerekedtek a szemei.
      - Ez nem igaz. Ő az öcsém, és igen, vannak hülyeségei, de abban biztos vagyok, hogy nincsenek gyerekei, amik állatok. Arról se tudok, hogy volt-e egyáltalán nője. De ez most mindegy. Őt keresem. Nem láttad véletlenül?
      - Hát így, hogy fogalmam sincs, hogy néz ki, elég nehéz megállapítanom - mondtam. Bár volt egy sejtésem, nem akartam elkiabálni.
      - Vállig érő, fekete haj, sápadt bőr, fekete bőrfelszerelés. Esetleg egy-két tőr - írta körül. Bakker... Egy istent rejtegetek a szekrényemben. Egy istent! A szekrényemben! Jó, nem az enyémben, hanem húgoméban, de bakker!
       - Nem, nem láttam hozzá még csak hasonló fazont se - hazudtam szemrebbenés nélkül.
      - Pedig Heimdall úgy látta, itt van.
      - Aki őrzi a Bifrost-öt? - tudakoltam.
      - Pontosan. Meglepően sokat tudsz, midgarni létedre.
       - Ezt most bóknak szántad? - sandítottam rá.
       - Igen, olyasmi. Azért.. Ha nem bánnád, körbenézhetnék bent? - kérdezte vonakodva.
      - Nem bízol bennem? Ez sértő - jegyeztem meg. - De legyen. Gyere - vezettem be a házba. Körbenézett mindenhol, kivéve húgomnál.
       - Ki ez a kislány? - kérdezte suttogva az ajtaja előtt, látva, hogy "alszik". - A lányod?
       - Neeem. Ő Molly. A kishúgom. Szerintem hagyjuk aludni. Nézz be, de mint láthatod, nincs itt  se senki - suttogtam vissza.
       - Látom. Köszönöm, hogy beengedtél - indult le az emeletről.
       - Kérsz esetleg valami innivalót? Vagy nasit az útra? - kérdeztem, mert hát azért mégis. Értitek.
       - Nem, köszönöm, de aranyos vagy - azzal megindult a hátsó udvarba, ahonnét bejöttünk.
      - Hallod... Kiégetted a gyepet - néztem a kisült füvet az udvar közepén. - Ezt hogy magyarázom el majd anyáéknak?
      - Bocsánat - nézett rám sajnálkotva.
      - Semmi gond - mosolyogtam rá. - Megesik, ha valami földöntúli dologgal utazol.
      - És azért is elnézést, hogy így rátok rontottam. Lehet Heimdall látott valamit rosszul. Vagy épp a kutyádat látta.
      - Na az viszont előfordulhat - vontam vállat. - Nos, nagyon örülök, hogy találkozhattam veled, Thor, Odin fia - ráztam vele kezet. - És bosszuálló. Remélem még találkozunk.
      - Én is. Tessa - intett, majd lépett hátra a kiégetett kör közepére. - Heimdall! A kaput! - kiáltotta, és egy hatalmas fénycsóva kíséretében eltűnt.
      - Ejha! - bólogattam elismerően, majd visszamentem Lokiért Narniába.

Loki

      Ahogy az ajtóban beszélgetett a bátyámmal, egy kicsit elfogott a pánik. Nem akartam, hogy visszavigyen Asgardba, hogy Odin elé vessenek, és ismét cellába zárjanak.
      Mikor hallottam elhalkuló hangjukat, és lépteiket, fellélegeztem. Rövid időn belül Tessa nyitotta ki a szekrényajtót.
       - Elment. Kijöhetsz - mosolygott kedvesen a kezét nyújtva.
       - Kösz. - nyögtem ki, miközben felálltam. A mozgás nem tett jót a sebeknek.
       - Minden rendben? - érdeklődött a kislány.
       - Ja - válaszoltam kurtán.
       - Molly vagyok - jött oda elém hatalmas mosollyal az arcán, és nyújtotta a kezét.
       - Loki - mutatkoztam be én is. - Miért védtetek meg? - tértem a tárgyra.
       - Mert jófej, kansasi lányok vagyunk, és szeretjük Lokit - ekkor odalépett mellénk a kutya. - Ugye, Loki? - nézett rá, mire csak boldogan elkezdte csóválni a farkát.
       - Hát... Kösz.
       - Nincs mit - lépett Tessa Molly-hoz. - Na jól van nagylány, irány vissza az ágyba. Ha nem alszod ki magad, hamar ráncos leszel, és csúnya, mint a szomszéd Cassy néni. Ugye nem akarsz úgy kinézni? - a kislány csak bólogatott. - Amúgy én Tessa vagyok - nézett rám, miután kiléptünk a szobából.
       - Gondolom nekem már nem kell bemutatkoznom - sandítottam rá.
      - Nos, nemigen. Csínytevések istene - könyökölt a kezemnek gyengén, vigyorogva. - Nem vagy éhes? Kérsz valamit? - álltunk meg a lépcsőnél.
      - De, elfogadnék valamit - mondtam, mert akkor éreztem meg, hogy mennyire éhes vagyok.
      Lementünk a földszintre, ahol egy nagyobb szobába léptünk. Középen volt egy aztal, a fal mellett szekrénysor, meg számomra ismeretlen tárgyak. Kinyitott egy nagy fehér ládát, majd felém fordult.
      - Oké, van tej, tudok szolgálni müzlivel, esetleg süthetek tojást, vagy rendelhetünk a közeli éjjel-nappali pizzafalóból pizzát - nézett rám a válla fölött.
      - Egyedül a tojás szót értettem. Szóval maradjunk annál - ültem le az egyik székre.
      - Rendben, rántottát, vagy szemeset? - tette fel a következő idétlen kérdést.
      - Rántotta - mivel egyiket se tudtam, micsoda (nálunk Asgardban csak főtt tojást szokás enni), így a kevésbé furcsának hangzót választottam.
      - Háromból elég lesz?
      - Persze.
      Valamit ténykedett, de nem láttam, mert háttal állt nekem. Végül tíz percen belül elém is került az étel. Kaptam mellé egy szelet kenyeret, egy pohár színes levet, és zöldségeket.
      - Jó étvágyat, felség! - hajolt meg vigyorogva. Bólintottam felé, majd elkezdtem enni.
      - Ez micsoda? - nézegettem a pohár tartalmát. Illatra emlékeztetett a barackra.
      - Őszilé. Barack - válaszolt. - Ne vágj már ilyen fancsali fejet, inkább kóstold meg! - noszogatott. Végül beleittam.
      - Ez nem is rossz - mondtam elismerően. - Asgardban nem iszunk ilyesmit. Meg ilyen furcsa ételt se szolgáltak még fel eddigi életem során.
      - A nagy Asgardban nincs őszilé, és rántotta? - vonta fel a szemöldökét, miközben leült velem szembe, szintén olyan sárga micsodával a tányérján, amit én is eszek.
      - Nincs. De be kell vallanom, le vagyok nyűgözve. Finom. Midgardihoz képest.
      - Köszönöm - jött zavarba Tessa, miután ezt kimondtam. - Hát, sose becsülj le minket.
      Ezután csendben elfogyasztottuk, ami előttünk volt, Tessa a végén elmosta a tányérokat, és az evőeszközöket, végül felkísért a szobájába.
      - A fürdő ott van Molly ajtaja mellett, most velünk szemben. Látod? - mutatott abba az irányba. - Ott találod meg a mosdót, ha rád jön a szükség - ásított egyet. - Én lent leszek anyáék szobájában. Ha kellek - lépett a szobájában a szekrényhez, majd a kezembe nyomott egy... Egy izét. -, ezen keresztül szólj. Ezt a gombot itt lenyomod - mutatta be azon, ami nála volt. - és beleszólsz.
      A frász jött rám, amikor megszólalt a kezemben az a vacak, és ugyanazt mondta egy időben, amit Tessa.
       Szerintem így egyszerűbb lenne - küldtem felé a gondolatomat, mire ijedt arcot vágott.
      - Te most... Most tényleg..? - dadogott, mire felkuncogtam.
      - Igen. Nekem nincs szükségem ilyen... Valamikre - adtam neki vissza a tárgyat.
      - Úgy hívják ezeket, hogy walkie-talkie, és nekünk, mugliknak igenis hasznos - húzta ki magát sértetten.
      - Nem midgardit szerettél volna mondani?
      - Akkor az. Mindegy. Mi nem tudunk telepátiát alkalmazni.
      De ha szeretnél maradni, nyugodtan aludhatsz itt is.
      - Milyen kedves vagy, hogy megengeded, hogy aludjak a szobámban. Hűha! - mondta gúnyosan, csípőre tett kézzel. Elmosolyodtam. - De, nem, köszi. Csak addig maradtam itt, ha netán adódna valami gondod, itt legyek, mikor felkelsz.
      - Értem - feleltem. - Akkor ha nem haragszol meg... - ültem le az ágyra.
      - Jó éjt, Loki - csukta be maga után a szobaajtót, egyedül hagyva engem.