A bujdosó (Loki ff.)✔️ ~2018~

39.

Tessa

       Másnap reggel Loki hűvös testének érintésére ébredtem. A hátán feküdt, én a fejemet pedig csupasz vállán pihentettem. Egy picit mocorogtam, és amennyire tudtam, hozzábújtam, szabad kezemmel simogatva a mellkasától egész a hasa aljáig. Erre ő is picit fészkelődött, majd azzal a kezével, amelyikkel átkarolt, szorosabban magához húzott.
        Egy jó darabig feküdtünk így, végül én törtem meg a meghitt pillanatot azzal, hogy nyöszörögve nyújtózkodni kezdtem.
       - Jó reggelt, Loki- adtam puszit az arcára, mire ő az államnál fogva ajkaihoz irányította az ajkaimat. Miután elváltunk egymástól, viszonozta a köszönésemet.
       - Jó reggelt neked is- mondta, majd ő is nyújtózkodott egy sort, végül felkelt, és kiment a szobából, egyedül hagyva engem. Az este történtekre visszagondolva testemet elöntötte a melegség, és a boldogság. Szárnyalni tudtam volna.
       Miután mindketten kicsit összeszedtük magunkat, lemetnünk, üdvözöltük a családtagokat, és leültünk reggelizni. Ezt követte az első tanórám, ami Asgardba vezetett, a könyvtárba. Míg én ott olvastam a régebbinél régebbi kéziratokat a népemről, Loki visszaadta Odinnak a Tesseractot, és váltott pár szót Thorral, végül egy tálca süteménnyel a kezében tért vissza, és folytatta az okításomat.
      Szép fokozatosan kezdtük. Először a történelmem, majd sorra a mágikus képességek, könnyebbtől, a nehezebb felé. Gyógyítás, álmodás, alakváltás. És a hét egyik napján mindig visszatértünk Asgardba, hogy Thor és barátai a fegyveres küzdelemre is megtanítsanak.
        Ezek mellett sikerült lediplomáznom, és hivatásosan is orvos lettem. Átvettem a háziorvosunk praxisát, és lett egy csomó betegem. Mindenki nagyon örült, hogy én vettem át a doktor úr helyét, és sokan csodatévőnek tartottak, amikor a kisebb panaszaikat egy-egy vizsgálat után a képességemmel meggyógyítottam, vagy épp a súlyos betegségek gyógyítását összehangoltam a gyógyszerek hatásával, és teljesen egészségessé tettem például egy epilepsziás férfit.
        Eközben Loki mindig mellettem volt, igaz, Odinnak is köszönhetően, mert bár Asgardba a taníttatásom miatt visszajárt, tulajdonképpen száműzve lett. Néha még Thor is meglátogatott az edzéseken kívül, és olyankor mindig tartottunk egy kisebb házibulit, Jensent és Jaredet is áthívva.
       A két srác nagyon jól megtalálta az istenségekkel az összhangot, és végül Jensen is megbékélt a helyzettel. Mikor ő is belátta, hogy Loki nem jelent rám veszélyt, sőt, nagyon is jó hatással volt rám, végül beadta a derekát, és családtagként kezelte. De Thorral valahogy jobban kijött.
      Három év telt el így. Thor közben rendszeresen hozta az infókat, miután nem jártam át se Asgardba se Alfheim-ba a munkám miatt, hogy Odin egyre rosszabb állapotban van, és hogy betegeskedik. Mivel az ottani gyógyítókkal egyenló volt az én képességem, így semmi érdemlegeset nem tudtam tenni a gyógyulása érdekében.
        Egy nap, mikor munkából épp hazaértem, Loki bocsánatkérő ábrázattal lépett elém.
       - Valami baj van? Mit csináltál? Rossz fát tettél a tűzre? - léptem hozzá mosolyogva, egy hajtincsével játszva.
       - Én semmit. Viszont az a helyzet, hogy el kell mennem.
       - Miért? - lohadt le a mosoly az arcomról.
       - Odin nagyon rosszul van, és szeretné ha mindkét fia mellette lenne. Nem tudom mennyi ideig kell ott lennem, mindenesetre igyekszem a lehető leghamarabb visszatérni.
       - Értem- mondtam szomorúan- És ha veled mennék? - vetettem fel picit derűlátóbban, de Loki azonnal ki is ábrándított.
       - Rád itt van szükség- simította meg az arcomat- Neked kell megvédened a családodat. Így, hogy itt éltem nálatok, lehet a későbbiekben, hogy elmegyek, veszélynek lesztek kitéve. Te viszont vagy már olyan erős, hogy megvédhess mindenkit. Értesz?
        - Igen, értelek- sütöttem le a szemeim.
        - Ne legyél szomorú. Világokon keresztül is működik a kettőnk közti kapcsolat. Bármikor tudunk beszélni. Nem kell telefon, se semmi.
        - Rendben van. Mikor indulsz?
        - Holnap szeretnék. Minél hamarabb.
       - Jól van- mondtam, majd szorosan átöleltem, magamba szívva kellemes illatát. Megpróbáltam elraktározni a jövőre. Nem akartam elfelejteni.
       Az utolsó éjszakánkat kihasználva, szinte nem is aludtunk. Beszélgettünk, Mollyval együtt Monopoly-t játszottunk, filmet néztünk, és hát amit egy férfi és egy nő csinálni szokott.
       Másnap Lokitól mindenki elbúcsúzott. Még Jensenékhez is átmentünk, hogy tőlük is elköszönhessen. Molly velem együtt sírt, nem akarta, hogy itthagyjon minket. De nem volt választási lehetőségünk. Lokit hívta a kötelesség.
      - Nagyon vigyázz magadra Tessa- ölelt át szorosan- De legfőképpen egymásra.