A bujdosó (Loki ff.)✔️ ~2018~

6.

Tessa

Reggel mikor felkeltem, első utam a mosdó után Dörgőhöz vezetett. Loki a kanapén aludt a nappaliban (mármint a kutya), és amikor észrevette, hogy fent vagyok, követett.
A ló karámjában levő fedett résznek az etetőjét megpakoltam szénával, kicseréltem a vizet, majd az istállóba léptem.
- Szevasz, nagyfiú! - simogattam meg fekete csődöröm nyakát. - Hogy vagy ma? - vettem csevegőre a figurát, miközben kivezettem őt a karámba. - Képzeld, tegnap kiderült, hogy akit találtunk, egy isten. És este jött utána még egy isten, aki a bátyja. Thor. És kiégette az udvaron a gyepet. Most ott díszeleg egy asgardi óriásmandala a füvön. Hogy magyarázom ezt el apáéknak? - kértem tanácsot, de ő csak prüszkölt. - Köszi, ki vagyok segítve veled. Viszont ma szerintem el kell halasszuk a Csillagdombos kirándulást - húztam el a szám szomorúan. - Na majd legközelebb. Mindenképp kimegyünk oda - öleltem át a nyakát, és engedtem útjára.
Belépve a házba elkezdtem magamnak reggelit csinálni. Pár perc múlva Molly jelent meg a lépcső alján.
- Hali, hugi! - üdvözöltem. - Helyzet? Hogy aludtál?
- Egész jól - ült le az asztalhoz a szdmét törölgetve. - Csinálsz nekem is reggelit? Együnk tojást! Anyuféle rántottát! Az az egyik kedvencem!
- Nos, rendben van - adtam be a derekam. - De ugye tudod, hogy én nem tudom olyan finomra megcsinálni?
- Tudom. Te jobban csinálod - mondta.
- Te kis piszok! - csikiztem meg a nyakát, mire vidáman összerándult. - Inkább moss zöldséget, meg teríts asztalt, amíg én sütök. Tedd hasznossá magad.
- Lokinak is?
- Igen, neki is - mondtam, közben a terjengő illatokra a kutya is bejött a lakásba egy finom falat reményében.
- Loki. Ha felébreszted Lokit, kapsz egy kis jutifalit - néztem a szemébe. - Menj fel! Ébreszd fel! - mondtam, mire ő elrohant.
Hugi huncutul kinyújtotta rám a nyelvét, de utána megcsinálta, amit kértem. Három személyre terített, vágott fel zöldséget, előszedte a kenyeret.
- A hülye korcsod nem hagyott pihenni - hallottam meg egy morcos hangot mögülem. A kutya odajött mellém, és leült a kőre, várva a finomságot.
- Tessék, Loki, ügyes voltál - adtam a szájába egy szelet szalonnát. - Jó reggelt neked is! - mosolyogtam a férfira, ahogy megfordultam. Semmi nem volt rajta, egy alsónadrágon, na meg persze a fáslin kívül. - Öhm.. Ne haragudj, de nem vennél fel valami ruhaféleséget? Gyerek is van itt.
- Azta! - nézett rá Molly. - Pont olyan alakja van, és mellizomzata, mint Jensennek! - csillogott a szeme. - Tuti a hasa is olyan kockás lehet.
- Köszönöm, kedves - csókolt kezet Loki Molly-nak, aki bele is pirult. - Ki az a Jensen?
- Na csak ne nyalizz - vetettem oda a húgomnak. - Amúgy meg egy srác.
- Eszemben sincs nyalizni. És Jensen a fogadott bátyánk - mondta Molly, közben Loki egy zöld fény kíséregében már egy fekete, laza térdnadrágban, és egy egyszerű zöld pólóban volt.
- Ülj le, kész a reggeli. Azt csináltam, amit hajnalban, csak kicsit máshogy - mondtam neki.
- Lehet máshogy? - értetlenkedett Loki, miközben leült a húgom mellé.
- Természetesen! - kezdett magyarázni Molly. - Lehet apafélén, anyafélén, és Tessafélén, sőt Jensenfélén is. De ahány ház, annyiféle szokás. Tessa általában natúr rántottát szokott sütni, anya tesz bele tejet és sajtot, apa pedig jó sok szalonnát szokott bele rakni, hagymával. Jensen virslitsen és hagymásan szokta csinálni egy kis ételízesítővel. Bár hogy őszinte legyek, Tessa sokkal finomabbra csinálja az anyaféle verziót, mint anya. De ezt el ne mondjad neki!
- Lakat a számon.
- Köszi hugi, cuki vagy - tettem ki a rántottákat a tányérokra. - Na jó étvágyakat! - ültem le én is, és elkezdtünk enni.
- Eh fihomabb, miht a hajnahi - mondta Loki teli szájjal.
- Na de istenséged! Nem tanították meg önt a jó modorra ott Asgardban? Teli szájjal nem beszélünk - sandítottam rá huncut vigyorral. - Amúgy köszönöm. Ebbe raktam sajtot, és tejet. Az anyaféle verziót csináltam.
- Van esetleg még olyan.. Őszilé, vagy minek hívtad? - nézett rám csillogó szemekkel Loki.
- Persze - álltam fel, és adtam neki innivalót.

* * *

- Tele vagyok - nyúlt el Molly a nappaliban a fotelban.
- Azt hiszem én is - mondta Loki, aki a kanapét bitorolta el. Az egészet. - Figyelj, Molly.
- Figyelek, Loki.
- Mások előtt ne hívj így. Titok, hogy ki vagyok. A nevem Tom Laufeyson, és Minesotaból jöttem. Rendben?
- Rendben, Tom - vigyorgott.
Én kimentem, és a kutyának adtam enni, majd felmentem a szobámba. A hifi még mindig szólt, így leállítottam. Az éjjeli szekrényemre pillantva a Lenyűgöző teremtményeket láttam meg, benne egy papírzsepivel.
Nocsak, nocsak. Csak nem érdeklik istenségünket a midgardi regények?
Elmosolyodtam. Újra kéne olvasnom, mert már nem emlékszem a történetre.

Loki

Soha nem ettem még ennyire egyszerű, de mégis ennyire finom ételt. Lehet hogy a midgardiak ostobák, de a magukhoz (és ezek szerint a főzéshez) való eszük megvan.
A kislány elterpeszkedve ült a fotelben.
- Miért ment fel a nővéred? - kérdeztem.
- Nem tudom. Ha érdekel, menj utána - javasolta. - De ne csinálj vele semmi rosszat! - nézett rám komolyan.
- Mire célzol? - vontam fel a szemöldököm.
- Hát... Mondjuk ne erőltesd sakkozásra.
- Sakkozásra? - értetlenkedtem tovább, amikor kinyílt a bejárati ajtó, és egy, a negyvenes évei közepét taposó hölgy lépett be. Molly boldogan szaladt hozzá, és ölelte át, mire a hölgy a karjaiba kapta, és arcon csókolta. Mikor meglátott engem, letette a kislányt, és meleg mosollyal üdvözölt.
- Jó napot! - köszöntem illedelmesen, és felálltam.
- Üdv! - lépett hozzám a kezét nyújtva. - Temperance vagyok. A két lány édesanyja.
- Tom Laufeyson - csókoltam kezet. - Örvendek.
- Látom, sokkal jobban van. Tessa ezek szerint jó munkát végzett.
- A legjobbat. De kérem, tegezzen - mondtam.
- Jól van, Tom. Tegeződjünk. Hívj csak Tempnek.
- Rendben.
- Molly, kicserélnéd Lokinak a vizét? - fordult a kislányhoz.
- Persze - szaladt ki Molly az udvarra.
- És szabad megkérdeznem, Tom, hogy mi történt veled? - érdeklődött Temp tapintatosan.
- Hát ez egy elég bonyolult történet - kezdtem bele. - Éppen utaztam Floridába, amikor egy.. - ó, te jó ég, mi is volt az a szó? - egy benzinkúton pár fura fazon belém kötött. Én persze ellenálltam, de volt náluk fegyver, így kaptam az oldalamba pár szúrást. Utána se kép, se hang, csak hogy egy fa tövében fekszem, és a lánya vizsgál engem.
- Florida? Az jó messze van innen. És honnan jött?
- Minesota - reméltem, jól mondtam. - De járom a világot. Voltam már Európában, New York-ban.. Sajnos eléggé balszerencsés vagyok, és mindenhol okoztam egy kis felfordulást - kuncogtam.
- Van nálad telefon? Nem lopták azt el? A családod biztosan aggódik érted, nem szeretnéd őket felhívni? - kérdezte.
- Nincs családom - vontam vállat egyszerűen. - Egyedül vagyok.
- Se közeli barát, se ismerős? - pillantott rám Temp aggódó szemekkel. Csak a fejemet ráztam.
Egy apró kéz fogta meg az enyémet. Mikor lenéztem, Molly állt mellettem kedvesen mosolyogva.
- Most már nem vagy egyedül. Itt vagyunk neked mi - ölelt át. Zavartan mosolyogtam, megveregetve a kislány vállát. Végül gyengén eltoltam magamtól.
- Köszönöm - borzoltam össze a haját.
- Addig maradsz, ameddig szeretnél - mondta Temp. - Viszont én ledőlök kicsit, eléggé elfáradtam a munkában. Majd délután találkozunk. Érezd magad itthon, Tom! - simogatta meg a vállamat, majd elment a szobája felé.
Kedves az anyukád Tessa- küldtem felé a gondolatomat.
Már megint a fejemben vagy? Írásba nyújtsak neked egy kérvényt, hogy ne csináld ezt?
Most csak egy szimpla kedves mondatot küldtem feléd, ami nagyon ritka eset. Ne háborogj már, inkább érezd magad megtisztelve.
Jó, na. Bocsánat. Inkább gyere fel, hadd nézzelek meg.
Miért? Még nem láttál?
Szeretném megnézni a sebeidet, és kicserélni a kötést. Ha a kence meg hatott, a varratokat is kiszedni.
Nem szóltam semmit, fogtam magam, és felmentem a szobájába.