A bujdosó (Loki ff.)✔️ ~2018~

22.

Extra hosszú fejezet a hosszú kihagyásért. 😘♥️4020 szóra sikerült, szóval... Kedves egészségetekre, fogyasszátok jó étvággyal.😄😄😘♥️

Loki

       A kórházból kilépve sötétség fogadott minket. Ennyire elszállt volna az idő?
      A testvérpártól elköszönve az autóhoz mentünk. A szülők előre, mi Molly-val hátra ültünk. Út közben ők bementek egy üzletbe vásárolni pár dolgot, majd mikor visszatértek, folytattuk utunkat hozzájuk.
       Az autóból kiszállván elfogott a nosztalgikus érzés. Nem is volt olyan régen, mikor elhagytam ezt a házat, mégis olyan távolinak tűnt az emléke.
        - Mit nézel, Tom? Gyere- hívott Johnatan tartva nekem az ajtót.
       - Máris- indultam meg felé, mire meg is torpantam, és hátra is estem, ugyanis nem más, mint Loki üdvözölt egy nyálas "csókkal"- Igen, Loki, én is nagyon örülök neked, leszállhatnál rólam- próbáltam eltolni az arcomtól, hogy ne tudjon tovább összenyalni, több-kevesebb sikerrel.
       - Úgy látom örül neked- kuncogott a háttérben az apa- Na, elég lesz, gyere ide, Loki! - szólt rá erélyesen a kutyára, aki azonnal engedelmeskedett neki. Én felálltam, leporoltam magam, és beléptem a házba.
        A hely semmit nem változott, mióta elmentem. Bár egy hónap alatt mi változhatott volna?
       - Nem vagy éhes, Tom? - jött a kérdés a konyhából Temptől- Van egy kis rizses hús...
       - Probléma lenne, ha rántottát kérnék? - mosolyogtam kedvesen, ami ennyi idő eltelte után egy kicsit nehezemre esett.
       - Dehogy, egyáltalán nem. Hogyan szeretnéd?
       - Ahogy te szoktad csinálni.
       - Nem tudom, Tom, mekkora a te méreted, de elnézve, egy kicsit szikárabb vagy, mint én- jött ki a szülők hálószobájából Johnatan néhány ruhadarabbal- Lehet kicsit nagyok lesznek a pólók, meg a nadrág is kicsit bő lesz, de van benne madzag, szóval szorosabbra is tudod húzni- nyújtott felém két felsőt, és egy (az emberek által nevezett) macinacit.
        - Köszönöm szépen, már így is többet tesztek értem, mint kellene- szerénykedtem.
        - Ne butáskodj. Inkább menj, és öltözz át- küldött el mosolygva.
        Én utasításának eleget téve, felmentem, és kicsit bizonytalanul léptem be Tessa szobájába. Felkapcsoltam a lámpát.
        Ugyanaz a környezet fogadott, amit egy hónapja itthagytam, kivéve, hogy további két kép került a Molly falra. Az egyik egy közös kép vele, és a fiúkkal, a másik pedig egy gyerekrajz. Egy felirat is volt rajta, bár azon látszott, hogy felnőtt kézírás: A legszuperebb nővérnek a viágon! Elmosolyodtam.
         Az asztalhoz lépve vettem észre, hogy egy negyedik bekeretezett kép is került rá. Először nem nagyon érdekelt a dolog, de ahogy az ágyra ültem, pont rálátásom nyílt, és láttam, hogy azon a képen én is rajta vagyok. Azonnal felpattantam, mintha szögekre ültem volna, és ismét az asztalhoz mentem.
      A keretbe foglalt képet felemeltem, és tanulmányozni kezdtem. Tessa fején volt a nyitott tetejű sisakom, az én fejemen pedig nem volt semmi, csak egy szimpla mosoly. Az első őszinte mosolyom, hosszú idő után.
       A képpel a kezemben ültem vissza az ágyra, és azt nézegettem, mikor Molly nyitott be hozzám.
        - Majd ittaludhatok veled? - kérdezte szomorkásan.
       - Hogyha szeretnél- vontam vállat.
       - Tessa nagyon sokat nézegette ezt a képet- ült mellém a kislány- Volt, hogy sírt is. Akkor nagyon haragudtam rád. De amikor megláttalak a kórházban, az jutott eszembe, hogy talán mégsem úgy vannak a dolgok, ahogy hittem.
         - Néha nagyon komoly megszólalásaid, és gondolataid vannak, egy kislányhoz képest.
        - Ezt is Tessának köszönhetem. Tudod, én nem ilyen gyerekmeséket nézek, mint mondjuk a Dóra a felfedező, vagy a Mickey egér játszótere, amik konkrétan idétlenek, csak hogy nővéremet idézzem. Én olyan meséket nézek, amiken ő nőtt fel. Amiknek van mondanivalója. És ezeket mind úgy, hogy beleépítve a mesébe, a történetbe. Nem pedig a szádba rágja. Az túl egyszerű.
       Döbbenten hallgattam a kislány szavait.
       - És milyen meséken nőtt fel a nővéred? - érdeklődtem, amikor Temp kopogott be.
        - Kész a vacsora, gyertek.
       Molly-val egymásra néztünk, majd a szobából kiindulva folytatta a mesélést.
       - Nézett Kacsameséket, Lilo és Stitch-et, Timon és Pumbát. Ezek olyanok, mint mondjuk a Mackótestvér- magyarázta- És szerintem sokkal jobbak, mint mondjuk egy bugyuta Dóra.
        - Hát, ha te mondod, én elhiszem- feleltem, mellé ülve az asztalnál.
         - Jó étvágyat gyerekek- került elénk a tányér étel, amit megköszöntünk, és enni kezdtünk.
        Ismét mennyeire sikerült. Bár Tessáé tényleg finomabb.
        A vacsorát követően mindenki visszavonult a saját kis kuckójába. A szülők közösen a szobájukba, Molly a szomszédba, én pedig Tessához.
        A szekrényhez léptem, és kinyitottam. Egy üresebb polcra raktam a Tesseracht-ot, és befedtem néhány felsővel, hogy ne világítson.
        - Honnan is szedte elő Tessa a törölközőt? - gondolkodtam hangosan, miközben kutakodtam- Bocsánat, de szükségem van egyre- motyogtam, amikor is megakadt a szemem egy zöld-arany színű, fellógatott ruhán. Amit tőlem kapott a tóparton.
       Vajon a kis virágok a hajából, megvannak?
        Mivel nem akartam tovább kutakodni a ruhái között (a melltartókra mondjuk így is ráakadtam, bár nem szerettem volna), amint előtúrtam a rózsaszín pónimintás anyagot, már vissza is csuktam a szekrényajtót, és a fürdőbe vettem az irányt, hogy letusoljak.
       Miután ezt megejtettem, átöltöztem a Johntól kapott ruhákba, és bevackoltam magam az ágyba. A könyv, amit akkor olvastam, ugyanott volt ahol hagytam, benne a zsebkendővel. Felültem, és folytatni kezdtem ott, ahol abbahagytam.
       Egy fél óra elteltével Molly is csatlakozott a társaságomhoz.
       - Szia, Loki- intett fáradtam, majd bebújt a takaró alá- Jó éjt.
        - Neked is Molly- mondtam, majd úgy döntöttem, hagyom rendesen aludni, így becsuktam a könyvet, és lekapcsoltam a lámpát. Egy darabig még gondolkodtam a sötétben, hogy hogyan tudnám, Tessát meggyógyítani anélkül, hogy elvigyem Asgardba, de aztán feladtam, végül pedig elaludtam.