A bujdosó (Loki ff.)✔️ ~2018~

35.

Tessa

Az összekészített cuccainkat (ennivaló, innivaló) leellenőrizve, Loki kaput nyitott Norvégiába. Azt mondta, ha enni akarunk, majd ő hazajön érte, a Tér kövével nem tesz semmit a dolog, de ne kelljen ennyit cipekedni, mikor van ez a megoldás is. Nem vitatkoztam vele. Egy üveg innivalót azért magammal vittem egy kis táskában, de mást nem tettem el. Nagyon izgatott voltam, vajon az országnak melyik részéhez vihet.
Mikor kiléptünk a túloldalon, egy hatalmas fenyőerdőben találtam magunkat. A fák magasan az égbe nyúltak, szinte csöpp hangyának éreztem magam alattuk. Szétnézve nem láttam sehol egy túraútvonalat, de még egy ember alkotta csapást sem, ami vezetett volna valahova.
- Loki, mégis hol vagyunk Norvégián belül?
- A déli részen egy erdőben. Ha északnak megyünk, ahogy Heimdall látta, egy magaslatra fogunk érni, ahonnét szép kilátás nyílik a vidékre.
- Szuper, akkor menjünk- lelkesedtem, és indultam meg északnak, a kaptatón. Talpam alatt cuppogott a nedves talaj, és a tűlevelek által alkotott avar, de ez nem szegte kedvemet. Fel akartam érni, hogy láthassam azt a csodaszép kilátást, amiről beszélt.
Loki a hátam mögött jött utánam, bár ahogy hallottam, kezdett fáradni. Hangosan kapkodta a levegőt, és néha nyögött egy nagyot az erőfeszítéstől.
Mi a fene! Isten és még ennyit sem bír? - mosolyogtam magamban.
- Nem vicces- morgott mögülem, mire megálltam, és bevártam.
- Asgard palotájának lépcsőit probléma nélkül másztátok meg nap mint nap, és egy kis kaptatón való felmászástól fáradsz ki?
- Elszoktam tőle- mondta egy nagy szusszal.
- Részvét- vontam vállat, majd folytattam az utat felfelé. Utolsó pillanatban kapaszkodtam meg egy vékonyabb fa törzsében, ugyanis észre se vettem, hogy egy mély vízmosáshoz értünk. Szétnézve felülről, bal oldalon, a földből egy furcsa forma állt ki. Mikor Loki is felért, megkérdeztem- Loki, szerinted az ott mi? - mutattam irányába.
- Nem tudom- válaszolt kifulladva- De ha szeretnéd, megnézhetjük.
- Akkor szeretném. Pihenjünk egy kicsit? - léptem az istenség mellé.
- Nem, hagyd csak, bírom- legyintett.
- Fújd ki magad inkább, és majd utána lemegyünk. Nehogy itt nekem még megfulladj.
- Rendben. Köszi - nyökögte hálás tekintettel. Én addig felmértem a terepet, hogyan juthatnánk oda. A legegyszerűbben a Tesseracttal jutottunk volna a leggyorsabban, és legkönnyebben le, de úgy voltam vele, tesztelem Eir gyógymódját, és megpróbálom a lehető legnagyobb terhelésnek kitenni a testemet. Az eddigi kaptatás meg se kottyant neki, sőt, sokkal fittebbnek érzem magam, mint korábban. A tüdőm sokkalta erősebbé vált, mint ezelőtt volt, úgy éreztem magam, mintha már évek óta járnék egy konditerembe edzeni.
- Mit szólnál, ha itt oldalt elmennénk egész addig a valamiig, és lecsúsznánk? A ruhánk amúgy is víz-, meg mindenálló, egy kis nedves föld nem fog kárt tenni benne, ha meg hazaértünk, csak bevágjuk a mosógépbe, és kész. Arra viszont vigyázzunk, hogy ne akadjon ág oda, ahová nem süt be a nap- vázoltam fel a tervemet. Loki beleegyezően bólintott, majd folytattuk az utunkat.
A furcsaság mellé érve, leesett az állam.
- Basszus, Loki, ez egy istenverte viking hajó! Mit keres itt viking hajó? Nézzük már meg közelebbről!
Azonnal kipattantam a fa mögül, amibe kapaszkodtam, és óvatosan lecsúsztam, kikerülve a kimosott gyökereket, és letört faágakat.
Valahogy fel kellene jutnom oda, már ha nincs nagyon elkorhadva, és szakad be alattam.
- Loki, tudnál nekem segíteni kicsit? - fordultam felé, miután mögém ért. Ő bólintott, majd bakot tartva nekem, felsegített a hajóra. Szerencsére elég erős fából készült, nem szakadt be a deszka a súlyom alatt- Segítsek felmászni? - hajoltam ki hozzá, de addigra már a Tesseracttal mögém került a hajóra- Vagy ez is egy megoldás- bólintottam.
- Gyere, nézzünk körül- indult meg a hajó hátsó felébe. Nagyon sáros volt, gondolom hosszú ideje mossa már ki az eső, és ez biztosan föld alatt lehetett sokáig. Elől, semmi nem volt, de ahogy mentünk hátrébb, a következő pillanatban a sárban megpillantottam valamit. Közelebb hajoltam, és láttam, hogy két üres szemgödör néz vissza rám.
- Jézusom, Loki, ez itt egy csontváz! - hátráltam meg, és karoltam belé- Egy sírban sétálgatunk? Felfedeztem egy síremléket! - hüledeztem egyszerre szörnyülködve, és elámulva- Biztosan nem ő az egyetlen, aki itt fekszik- gondolkodtam hangosan- Ez a hajó hatalmas, biztosan többen is vannak, mint ő. Csak belljebb. Loki, én nem merek tovább menni, félek, hogy rálépek valamelyikükre.
- Akkor nem megyünk tovább, hanem itt maradunk - nyugtatott meg- Csinálj róla néhány képet, és tovább mehetünk.
- De ezt jelentenünk kellene, hogy találtunk egy ilyet, nem? - értetlenkedtem.
- Nem tudom. De hagyjuk őket, hadd nyugodjanak békében tovább. Ne legyen belőlük múzeumi látnivaló. Olyan... Dicstelen- válaszolt. Az indokát megértettem, és hasonló véleményen voltam én is, így nem firtattam. Csináltam pár fotót emlékbe az új telómmal, majd továbbálltunk.
Minél magasabbra értünk, a táj annál inkább megmutatkozott. A fák összetétele itt megváltozott, a sziklaszirthez közeledve a fenyveseket felváltották a kisebb bokrok, és cserjék, míg már csak a csupasz kövek maradtak. Mikor kiértünk, pár pillanatig csak álltam egy helyben, és a kilátásban gyönyörködtem. Előttem terült el a hatalmas fjord. A tenger egy darabja ott kéklett, körülötte a magas hegyek, alul zöldelltek, felül a szürke sziklák egészítették ki, néhány helyen pedig úsztak a felhők.
- Ez gyönyörű.