A bujdosó (Loki ff.)✔️ ~2018~

40.

Tessa

      Amikor anyáék hazaértek, engem magamba fordulva, God of War-ozva találtak meg a szobámban. Nem mentem le köszönni nekik, mikor megjöttek. Úgy nyitottak be hozzám hosszú idő elteltével.
       Később már a hírekben is hallani lehetett az eseményeket. Épp vacsoráztunk. New York-ot megtámadták az idegenek, Tony Stark eltűnt. Micsoda felfordulás.
       - És Thor felől van valami hír? - kérdezte anya aggódó tekintettel.
       - Semmi- feleltem érzelemmentesen, fapofával a tányérra meredve. Hozzá se nyúltam a vacsorához, ahogy egyikünk sem- Némaság a túloldalon csak. Megpróbáltam valami álmon keresztül bejutni, de még az se sikerült. Teljes üresség van a fejében, mintha halott lenne. A gond csak az, hogy érzem, hogy ő életben van.
        - Akkor biztosan hamarosan jelt ad magáról- tartotta életben bennem apa a reményt.
        A gyászomat Thanos embereinek elpusztításában vezettem volna le. De nem tudtam. New York Kansastől nagyon messze volt. Még ha motorral repesztenék is, két napba telne. A légi közlekedést pedig lezárták. Szárnyakkal pedig még több idő lenne, és fáradág. Mire odaérnék, teljesen kimerülnék.
       - Megőrülök ettől a tehetetlenségtől! - csaptam az asztalra ököllel, az evőeszközök, és az edények megcsörrentek rajta- Ott kellene lennem! Harcolnom! De képtelen vagyok utazni! Nincs Tesseractom, Heimdall halott, a Bifröst nem létezik, a többi módszerrel pedig napokba telne odajutnom.
       THOR!!! A ROHADT ÉLETBE MÁR!
       Tessa...?
       Thor? Hála az égnek, hát élsz! Nem csalt az érzékem. Mi történt? Hol vagy?
        Valami fura majom és a csapata fogta a vészjelzésünket, és idejöttek. Van velük egy beszélű nyuszi. Most pedig elmegyünk Nidavelir-be, és csinálok magamnak egy új fegyvert.
        Nagyon vigyázz magadra, Thor.
        Te is, húgom.
        - Thor él- mondtam megkönnyebbülve, mire anyáék is felsóhajtottak- Megmentette őt valami fura fazon, és most új fegyvert kovácsol magának.

       Egy nap telt el a New York-i incidens óta. Thor elkészítette a Vihartörőt, majd azonnal idejött. Olyan nagy energiahullámmal csapódott a bolygóba, hogy azonnal megéreztem.
        Thor, hol vagy? Vigyél magadhoz, hadd segítsek!
        Nem, otthon maradsz. Ez veszélyes.
        Ez őrültség! Tőletek kaptam kiképzést! Emellett huszonnyolc éves vagyok, tudok vigyázni magamra. És ott lesznek a bajtársaid is. Segítjük egymást.
       Nem fogom kockára tenni a te életedet is. Amint ennek vége, rögvest hozzád megyek.
        - A francba! - vágtam az öklömet az asztalhoz tehetetlenségemben.
        Egy óra sem telt el, valami furcsát éreztem. Egy alig észrevehető lökéshullámot, ami az egész bolygóra kihatott, de még azon is túlra. Anya a konyhában épp a vacsora elkészítését fejezte be, és vette elő a szekrényből a tányérokat, amikor hirtelen megbotlott, és az edények csörömpölve értek földet. Gyorsan odarohantam, de anya nem volt ott, csak egy kupac hamu. Molly is leszaladt a zaj hallatára, és apa is kijöttt a szobából.
      - Mi tört... - kérdezte volna Molly, de nem érkezett befejezni. Hamuvá lett.
       - Tessa, mi folyik itt? - gyűltek könnyek mind apa, mind az én szemembe.
       - Megtette.... Csettintett.... Thanos csettintett- motyogtam.
       Megpróbáltam elérni Jensenéket, de az anyjuk vette fel. A férje hamuvá vált, a két fiúról semmit nem tudott, de egyiket sem érte el telefonon. Motorra szálltam, és elmemtem a fiúk albérletébe, de senkit nem találtam ott, csak a kanapén és a konyhában elszóródott hamvakat.
       Hát ők is...
       Visszahívtam az anyjukat, hogy közöljem vele a borzalmas hírt. A fiai halottak. A bátyáim halottak. Az anyám halott. Loki halott. A lányom halott.
        Hazamentem, hogy Dörgő hátán kicsit kiszellőztessem a fejem, de őt sem találtam a karámban, se Fyerdist.
        Még ők is...
        - Loki! - kezdtem kiabálni- Loki! Gyere ide, kiskutyám! - ő megnyugvásomra kirohant a lakásból, és nyüszítve bújt hozzám. Én megtörve, elkezdtem sírni, a kutya nyakát ölelve.
        Napok teltek el. Apa depresszióba esett. Alig evett, alig ivott, és csak nézett ki a fejéből. Ha beszélgetni próbáltam vele, pár szóval válaszolt, majd behúzódott a szobájába, és halkan sírt. Egyedül én próbáltam tartani magam.
        Egy hét múlva beállított Thor. Össze volt törve. Az arca beesett, a szemei karikásak, bőre sápadt volt. Ahogy nekünk, neki is hatalmas veszteségei voltak.
       Mikor megéreztem a Bifröst erejét, kirohantam az udvarra. Thort megpillantva gondolkodás nélkül odarohantam hozzá, és a nyakába ugrottam. Olyan szorosan tartottam, mintha az életem múlott volna rajta.
       - Hála az égnek, hogy nem esett bajod- vettem két kezembe az arcát- Nagyon aggódtam érted. Úgy örülök, hogy látlak- öleltem magamhoz ismét könnyes szemekkel, a haját simogatva. Ő viszonozta az ölelésemet, és ő is erősen tartott.
       - Fejre kellett volna céloznom...
       - Nem a te hibád. Te mindent megtettél, amit tudtál. Ne ostorozd magad.
       - Hol vannak a többiek?
       - Apát és a kutyát leszámítva mind hamu. Anyát és Molly-t... Össze kellett söpörnöm... Tudod milyen érzés volt őket... Lapátra tenni...? Majd egy soha nem használt vázába borítani...? - patakokban folyt a könnyem, zokogtam a vállán. Ő erre még szorosabban magához húzott, és próbált nyugtatgatni. Végül mikor kicsit lehiggadtam, beinvitáltam, és felmentünk a szobámba.
        - Foglalj csak helyet. Itt is alszol? - kérdeztem.
        - Igen. Majd visszamegyek a maradék bosszúállóhoz, és segítek Thanost megkeresni.
        - Veled megyek- szögeztem le ellentmondást nem tűrő hangon.
       - Tessa, ez veszélyes...
       - Köpök a veszélyre! - fakadtam ki- A te szemeden keresztül láttam, ahogy Lokinak Thanos kitöri a nyakát! Egész végig tétlenül ültem itthon, és néztem a hírekben, hogy mi történt New York-ban! Majd rá egy napra a szemem láttára vált porrá az anyám és a lányom! Azok, akikért az életemet is feláldoznám. Apám bár él, elvesztettem őt is. Rám se bagózik, depressziós, elöntötte az eszét a gyász, nem is tud gondolkodni. Egy kiköpött zombi. Én is meg akarom bosszulni azt, amit Thanos tett. Nem csak te szenvedtél óriási veszteséget.
       Ő csak hallgatott, és némán bólintott, hogy vele mehetek.
       Néhány nap múlva apa a konyhában ült, és reggelizett. Odaköszöntem neki, mire meglepetésemre visszaköszönt.
       - Tudod mit mondott Churchill? - kérdezte.
       - "Ne felejtse el, hogy én az alkohollal sokkal jobb vásárt csináltam, mint ő velem."?
       - Nem. A legsötétebb órában mondta.