A bujdosó (Loki ff.)✔️ ~2018~

36.

Tessa

      Mikor kiléptünk a kapu túlsó felén, egy teremtett lélek nem volt a lagúnában. Csak néhány lámpa adott fényt az éjszakában, ha azok nem lettek volna, teljes sötétség uralkodott volna mindenhol.
      A hely maga gyönyörű volt. A természetes képződménybe csak annyi mesterségest vittek bele, hogy legyen min a vízhez és a vízbe sétálni. A víz aljára nem láttam le, így nem tudtam, kövekre, homokra, vagy csempére számítsak. Ámulatomból egy hideg légáramlat zökkentett ki, mire összerezzentem, és tiszta libabőr lettem.
      - Hideg, hideg, hideg- kezdem vacogni- Gyorsan menjünk a vízbe, mielőtt elkékülsz itt nekem.
       Az istenség nem szólt semmit, csak kacarászott. A cuccainkat letettem egy kis padra, ledobtam lábamról a papucsot, felkontyoltam a hajamat, és azonnal a forró vízbe szaladtam. Mikor már a mellkasomig ért a víz, könnyebbültem meg. Ekkor vettem észre az oszlopokra felszerelt kamerákat.
       - Loki, lehet ez nem volt jó ötlet. Senki nincs itt, a létesítmény biztosan zárva, és ott egy kamera is. Le fogunk bukni- kezdtem kétségbe esni, de ő megnyugtatott.
       - Nem lesz semmi baj. Álcázó bűbájt bocsátottam magunkra, így a kamerák, sőt, az emberek számára is érzékelhetetlenek vagyunk. Még a magunkkal hozott holmikat sem látják. Gond nélkül kiélvezhetjük az ittlétünk minden percét.
      Vállat vonva beljjebb úsztam. Lábam alatt a puha homok, és apró kavicsok voltak, de néhány helyen ki voltak alakítva a vízben kis padok, hogy az ember oda is le tudjon ülni beszélgetni. Loki csendben követett egész odáig. Én a pad víz alatti támlájának döntöttem a hátamat, lehunytam a szemeim, és csak élveztem a testemet körülölelő forró víz simogatását, közben hallgattam, ahogy Loki ide-oda evickél. Mély sóhajtással egybekötve fújtam ki a bent tartott levegőt.
       Olyan nyugodt volt minden. Teljesen megfeletkeztem Mollyról, és a kettőnk problémájáról, a halhatatlanságomról, az erőimről... Pár pillanatra ismét a régi önmagamnak éreztem magam. De csak pár pillanatra. Aztán hirtelen minden egyszerre zúdult rám. Ez meg is látszódhatott rajtam, mert éreztem, hogy Loki közelebb evickélt hozzám, és megállt közvetlenül előttem. Mikor ezt érzékeltem, kinyitottam a szemem.
       - Baj van? - érdeklődött lágyan.
       - Csak az elmúlt események terhe alatt roggyant meg kicsit a vállam, ahogy ismét az eszembe jutottak- mondtam ki őszintén, ami a fejemben járt- Nem merek Molly szemébe nézni. Szégyellem magam azért, amit tettem, és nem tudom, hogyan kellene tisztáznom magam előtte. Ha úgy vesszük, nyomós okom volt rá, hogy így cselekedtem, de... Ez őt nem fogja megenyhíteni. Hisz fel se fogja, mi történt velem, mi okozta ezt az egészet.
       - Nagyon érett gondolkodoású a korához képest- fűzte hozzá az istenség.
       - Az egy dolog, de akkor is csak hat éves. Hogyan magyarázzam meg neki azt hogy az apja megerőszakolt? És mi van ha látni akarja az apját? Hogyan mondjam el neki, hogy halott?
       - Felejtd el Mollyt- kereste meg a kezeimet a víz alatt, és fogta meg- Nem azért vagyunk itt, hogy ezeket rágódj. Higgy nekem, ha ott leszel, tudni fogod, mit kell mondanod. Csak egy kis iső kell mindkettőtöknek. Ezért hoztalak ide, ezért vagyunk itt. Hogy eltereljem a gondolataid. De ahogy látom, nem vagyok elég jó ehhez.
       - Jaj, Loki, ilyenre kérlek, ne is gondolj! - szorítottam meg a kezeit- Nem is tudod, mennyire hálás vagyok neked mindazért, amit tettél, és teszel értem- elrugaszkodtam a kis padtól, elengedtem az istenség kezét, és a nyakát átkarolva öleltem szorosan magamhoz- Köszönök neked mindent- mondtam, és komolyan is gondoltam.
       - Semmiség az egész- jött a válasz, majd gyengéden elkezdte simogatni a hátamat. Kis idő elteltével mély sóhaj hagyta el a száját.
        - Baj van? - kérdeztem most én, kibontakozva az ölelésből.
        - Semmi, csak... Nem fontos- rázta le magáról a kérdésemet. Azokban a kékeszöld szemekben elveszve elfelejtettem a válaszára kinyilvánírani a nemtetszésemet. Először pillantásával, majd finoman ívelt ajkaival szemeztem. Azon gondolkodtam, milyen ízük lehet, és hogy milyen jó lenne őket megkóstolni, de azt is tudtam, hogy még nem állok erre készen, időre van szükségem. Csak álltunk egymással szemben, és néztünk némán. Loki tekintete pár perc után lejjebb vándorolt, majd megállt egy ponton. Néhány pillanatig azt hittem, ő is az ajkaimat nézi, ahogy én az övét, de amikor már szinte kocsányon lógtak, leesett a tantusz.
      - Hé! Ne bámuld a dekoltázsomat, ahhoz neked nincs hozzáférési jogod- takartam el a melleimet, közben hevesen el is fordultam.
       Na ez a reakcióm visszarántotta őt a valóságba, mert tekintete kitisztult, és azonnal utánam kapott.