A bujdosó (Loki ff.)✔️ ~2018~

32.

Tessa

A trónterembe lépve megpillantottam Odint, Thort, és meglepetésemre Mollyt-t.
- Thor, nem ezt beszéltük meg- dorgáltam- Mondtam, hogy Lokival jövök, és hogy Eirtől. És azt is megmondtam, hogy Molly-t nem hozom. Eszednél vagy?
- Hogy merészelsz a jelenlétemben ilyen hangnemet megütni, halandó? - ripakodott rám a király.
- Már nem vagyok többé halandó, uram- mondtam, és határozottságomon még én magam is meglepődtem. Mikor ráeszméltem, mit is tettem, meghajoltam- Mindenek Atyja, kérem, bocsásson meg.
- Merész lépés volt ez tőled, kis dalos pacsirta. Igaz, felszólalásod jogos volt- bólogatott- Mit érdemelsz azért, amit tettél? - szegezte nekem a kérdést.
- Mire gondol, uram? - vontam fel egyik szemöldököm. Nem tudtam eldönteni, hogy az előbb történteket emlegeti, vagy mostoha fiának rejtegetését.
- Loki fiam bújtatását, mi mást? - tárta szét karjait. A mellettem álló istenség ökölbe szorította a kezét, és az orra alá mormogta a szokott szövegét: Nem vagyok a fiad.
- Te Loki- vettem csevegőre a figurát- Erről már korábban is akartam veled beszélni, csak mindig elfelejtettem. Vagy lehet, hogy már beszéltünk róla, nem emlékszem. De... Tulajdonképpen miért is fújsz ennyire Odinra? Aláírom, eltitkolta előled az igazságot a kilétedről. Ez nem volt szép. Elnézést, uram- néztem felé- De belegondoltál abba, hogy lényegében mennyi mindent tett érted? - fordultam vissza Lokihoz- Elsősorban felnevelt, és nem hagyott téged ott Jötunheim-ben meghalni. Gondoskodott rólad, befogadott, taníttatott, fiaként szeretett, és szeret most is, érzem. Lehet, hogy te nem érzed ezt, de én igen. És tudom azt, hogy emiatt a szeretete miatt nem akar megöletni, ahogy normál esetben kellene, hanem csak börtönbe záratni.
- Hogyan lehetséges ez? - csodálkozott a király.
- Eir azt mondta, álmodó vagyok. Ezek mellett pedig sok más képességem is van még. Alakváltás, gyógyítás, telepátia. Ezekről tudok. Lokit jelölte ki mesteremnek- feleltem.
- Mi tagadás, valóban te vagy messze a legjobb tudású a varázslatok terén. Anyád tanított- ennél a mondatnál Odin szeme elsötétült, és mindhárom férfin éreztem a gyász sötét mélységét. Mind szerették őt.
Kiváló feleség, tökéletes királynő, és szerető édesanya volt. Ezek mellett pedig még bátor harcos is. Feláldozta az életét egy halandóért, aki aztán eldobta magától a fiamat.
Egy pillanatra meglepődtem, ahogy hallottam Odin gondolatait.
- De ez most mindegy- keményedett meg ismét- Loki. Tetteidért örökre száműzlek Asgardból. Lány, te meg osztozol vele ebben- szólt hozzám. Ezt a mondatát ismételten nem értettem, de nem vitatkoztam. Nem vagyok asgardi, soha nem is szeretnék az lenni, szóval tiszteletben tartom a száműzését.Bár azt kicsit sajnálom, hogy ezek szerint most voltam itt először, és utoljára.
- Hogyan? Ezt nem teheted! - kiáltott az uralkodóra.
- Örülj inkább, hogy nem záratlak tömlöcbe, vagy öletlek meg! Még a száműzetést sem érdemelnéd meg oda, ahová teszem!
- Miért mégis hova száműzetnél?
- Midgardra! Oda, amit le akartál igázni! Élj együtt velük, már elég otthonosan mozogsz ott! - rivallt Lokira Odin. Ő meglepődött arccal pillantott rá, majd rám.
- Úgy érted... - nem talált szavakat, ahogyan én sem.
- Igen, úgy értem- bólintott- Vidd magaddal, amit akarsz, ami szükséges a taníttatáshoz, ha pedig utazni akarsz a világok között, üzenj Thornak vagy nekem egy hollóval. A Tesseractot pedig most szépen ideadod- azzal a kezét nyújtotta fogadott fia felé.
Hát akkor továbbra sem jutok el Norvégiába és Svédországba a fjordokhoz.
- Atyám, ha lehet egy kérésem- szólt Loki mellettem. Rá sandítottam, mégis honnét van ezután a nagy kegyelem után kéréssel fordulni hozzá.
- Mi volna az? - sóhajtott, majd odébb sétált az egyik őrhöz, hogy mondjon neki valamit.
- Még utoljára használhatnám a Tesseractot? Szeretném Tessát elvinni valahová, ahová már régóta vágyik.
- Hová?
- Norvégiába.
- Te meg mégis honnét...? - nyökögtem csodálkozva, de aztán rájöttem a turpisságra.
Muszáj volt megint a fejemben kotorásznod? Igazán leszokhatnál már róla. Én se vájkálok a te gondolataid között.
Én csak szeretnék neked örömet szerezni. Talán gondot okoz?
Egyáltalán nem... De akkor is, inkább kérdezd meg.
Mikor kérdeztem, nem adtál konkrét választ, csak annyit, hogy szívesen körbeutaznád a Földet egyedül. De a Föld egy kissé tág fogalom, elég sok helyszín van, ahová el lehet menni. Gondoltam kicsit pontosítom a dolgokat.
Borzalmas vagy! De azért köszönöm, ez kedves...
Odinra pillantottam. Rajta állt minden. Ha nemet mond, elfogadom. Majd csak egyszer eljutok oda! De nagyon boldog lennék, ha beleegyezne, hogy elmehessünk. Egy álmom válna valóra.
- Legyen. Mennyi időre mennétek? - bólintott rá végül az uralkodó.
- Csak egyetlenegy napról lenne szó, felség- vettem át a szót- Reggel mennénk, este jönnénk.
- Rendben. Heimdall majd rajtatok tartja a szemét. Eszedbe nem jusson elrejteni magatokat, Loki.
- Igen, uram- bólintott, majd rám mosolyogott- Nagyon köszönjük.
- Ti most menjetek. Négyszemközt akarok beszélni a lánnyal- intézte most szavait Thorhoz és Lokihoz.
A két istenség meglepődött Odin akaratán, de egyikük sem ellenkezett. Közrefogták Molly-t, és kézen fogva sétáltak ki a trónteremből. Mintha két nagybácsit láttam volna magam előtt. Ekkor Loki elengedte Molly kezét, Thor megragadta, és a nyakába ültette őt.
- Idióták- motyogtam az orrom alá.
- Nekem mondod? És Thor a halandó lány előtt rosszabb volt. Akkor kellett volna látnod! Mint egy felfújt hólyag, olyan nagyra volt magával. Hiába neveltem tisztességre, az egója túlnőtte azt.
- De a lényeg az, hogy azóta ismét megtanulta az alázatot- fűztem hozzá- Rendes férfi, csak tudni kell bánni vele. Úgy, mint Lokival is.
- Nem tudom, mit műveltél a fiammal, de köszönöm neked. Rengeteget változott, és jó irányba. Nagyon rég volt már, hogy ilyennek láttam.
- Hát, pedig én semmit nem tettem, csak befoltoztam, amikor a halálán volt- vontam vállat.
- Gyere, kövess! - invitált magával- Mutatok neked egy kellemes helyet, ahol nyugodtabban tudunk beszélgetni, és nem fog senki megzavarni.
Némán bólintva követtem.