A bujdosó (Loki ff.)✔️ ~2018~

23.

Loki

    - Loki, ébresztő- rázogatta a kislány a vállamat.
    - Mennyi az idő? - dörzsöltem meg a szemem.
    - Fél tíz.
    - Így elaludtam?
    - Igen. Sőt, este arra ébredtem meg, hogy álmodban Tessa nevét motyogod.
     - Ó... Valóban?
     - Hazudnék én neked?
     - Nem- bólintottam, majd nagyot nyújtózva az ágyon, pár perc után felkeltem.
      A reggeli rutinomat elvégezve átöltöztem a kapott ruhákba, és leballagtam a földszintre, ahol Temp a konyhában serénykedett. Mikor észrevett, egy meleg mosollyal jutalmazott meg.
      - Jó reggelt, Tom. Az időt elnézve, látom jól aludtál. Gyere, kész a reggeli- invitált a pulthoz- Bundás kenyeret csináltam. Még nincs kihűlve, gyorsan edd meg- mondta, majd rám kacsintott.
      Zavart mosollyal bólintottam, majd a pulthoz ültem, és enni kezdtem. Temp egy bögre gőzölgő folyadékot tett elém, az illatából ítélve teát.
        - Köszönöm szépen a reggelit. Nagyon finom volt- álltam fel, miután ettem.
       - Drágám, tudnál nekem segíteni kicsit? - jött be a hátsó ajtón John.
       - Én most főzök, szívem, de Tom biztosan segít- mondta.
       - Számíthatok rád egy kicsit?
       - Persze, miről lenne szó? - mondtam egy kis hezitálás után.
        - Gyere, adok cipőt- hívott maga után, majd kimentem utána a házból.

       Arról nem volt szó, hogy lovat kell ganéznom! Még csak nem is az enyém! Egy isten vagyok! Trónörökös! Hogy merészelnek velem ilyen alantas, undorító, büdös és... Hadd ne soroljam még, milyen munkát végeztetni. Ha nem bújkálnék, most nem érdekelne, kik is ők, csúnyán megbüntetném őket ezért. Nevetség tárgyává tettek. Engem, egy istent!
      - Kész vagyok! - kiáltottam ki Johnnak, aki addig enni adott Dörgőnek, és friss vizet tett neki- Mit csináljak ezzel a talicska szarral?
      - Hagyd ott, mindjárt megyek- szólt vissza. Rövid időn belül bejött, kitolta a ganéval teli talicskát, és elindult kifele- Köszi a segítséget, menj, fürödj le nyugodtan- szólt még át a válla fölött, mielőtt eltűnt.
       Nekem több se kellett, azonnal rohantam a zuhany alá, megszabadítani magamat ettől a förtelmes bűztől.
      Zuhanyzás közben azon agyaltam, hogyan tudnám Tessát felébreszteni a kómából. Valami gyógyító főzetre lesz szüksége, ami rendbe teszi a testén a károsodásokat, és felébred. De ilyen a földön nincs, csak Asgardban.
      - Francba, vissza kell szöknöm oda- motyogtam magamnak- De észreveszik, ha eltűnök pár órára...
      A fürdőből kilépve, immár tisztán és frissen, Temppel futottam össze.
      - Pár óra múlva bemegyünk Tessához. Jössz te is?
       Tökéletes!
       - A városba igen, viszont van pár sürgősen elintézendő dolgom, amit látogatás előtt szeretnék megejteni. Lehetséges?
      - Persze. Semmi akadálya- simította meg a vállam gondoskodóan, majd ment volna tovább, de én megállítottam- Temp, várj.
       - Mondjad.
       - Tudom, hülye kérdés, de... De ti tényleg szerettek?
       - Kedvesem, miért ne szeretnénk? - rázta meg a fejét az anyuka értetlenül.
       - Hát mert... Nem is tudom. Szóval szerettek?
       - Hát persze, hogy szeretünk.
       - Akkor is szeretnétek, ha kiderülne rólam sok rossz dolog is? Akkor is ugyanígy szeretnétek?
        - Tom. Figyelj rám. Nekem a lányom boldogságán kívül semmi nem fontosabb. Mikor elmentél, nagyon magába zuhant. Akkor nagyon haragudtam rád, hogy csak úgy faképnél hagytad. De aztán elkezdett megváltozni. Megbízni másokban. Aminek kimondhatatlanul örültem. És ha te nem vagy, ez lehet be sem következett volna, ezért nagyon hálás voltam, és vagyok neked. Na meg az, amikor megláttunk téged a kórházban... - ködösült el a tekintete- Azzal igazán megleptél, szerintem mindannyiunkat. Mikor megtudtam, hogy Tessát jöttél meglátogatni, nagyon megörültem neked. Bár nem hittem volna, hogy ilyen körülmények közt találkozunk ismét.
       - Hát igen... - sóhajtottam- De ugye tudod, hogy ezzel most nem válaszoltál a kérdésemre?
       - Tudom- fogta nevetve a fejét- De most fogok. Ha boldoggá teszed a lányomat, márpedig tudom, hogy fogod, tehetsz bármi szörnyűséget, ha őérte teszed, felőlem akár New Yorkot is lebombázhatod, ugyanúgy foglak szeretni. Most is szeretlek téged. Miért ne szeretnélek? - tárta szét a karjait- De tulajdonképpen miért is kérdezted ezt? Van valami vaj a füled mögött? - tette csípőre a kezeit.
       - Majd ha eljön az ideje, mindent elmondok. Csak szerettem volna megbizonyosodni ezekről a dolgokról.
       - Tom, nálunk mindig nyitva az ajtó, ha bármiben szükséged lenne segítségre, mi itt leszünk. Ahogy tudunk, támogatunk.
       - Miért?
       - Mert csodát tettél Tessával. Mert neked sikerült az, ami se az orvosoknak, se a barátainak nem sikerült. Ez a legkisebb, amit tehetünk, hogy ezt törlesszük.
       - Köszönöm, Temperence- bólintottam, majd bementem Tessa szobájába kicsit gondolkodni.
      - Körülbelül két óra múlva indulunk- szólt még utánam.
       - Rendben van.
       Az ajtót becsukva magam mögött, ledőltem az ágyra, és kicsit kinyújtóztam. Kezemet a fejem alá téve feküdtem a hátamon, és agyalni kezdtem.
       Jó döntés lenne elmondani Tempéknek azt, ki vagyok? Az anya szavai megnyugtatóak, na de Johnnak mi lenne a véleménye? Nem érdekel. Előttük nem titkolózom tovább. Ennyit megérdemelnek, hogy tudjanak.
       Továbbá vissza kéne szöknöm Asgardba néhány gyógyfőzetért, amik Tessát hamarabbi gyógyulását elősegítik. Csak nem tudom, hogy az ő halandó teste bírná-e az ilyesfajta dolgokat? Egy gyógyítót is magammal kéne akkor vinnem, hogy megvizsgálhassa. De az a palotában feltűnő lenne, gyanút fognának.
       - Fenébe! - túrtam a hajamba- Várjunk csak! A források! - jutott eszembe hirtelen - Hvergelmir Niflheim-ban. A forrásvízből készítik a gyógyfőzeteket.
       Felpattantam az ágyról, magamhoz vettem a Tesseractot, majd gyorsan átöltöztem. Bár ettől függetlenül hamarabb nem fogunk indulni. Na mindegy, ha beszólnak, akkor én egyből tudok is menni. Valamivel el kellene ütnöm az időt.
       A Tesseractot varázslattal befolyásolva eltettem az egyik zsebembe, és lementem a fölsszintre. Ott a zongora elé ültem, és megpróbáltam visszaidézni azt, amit Tessa tanított. Eleinte kicsit ügyetlen voltam, de többszöri újrapróbálkozás után zökkenőmentesen ment.
       - Csak nem a Westworld? - jött a kérdés mögülem.
        - De igen- bólintottam, nem is értve azt, hogy Johnatan mégis miről beszél.
       - Az Tessa egyik kedvenc sorozata a sok közül. Nem is tudtam, hogy ilyet is tudsz.
       - Sok mindent nem tudsz még rólam- mondtam sejtelmesen.
       - Viszont szeretnék tudni. Szóval majd egy este pár sör társaságában szépen beszélgetni fogunk. Mit szólsz?
       - Rendben- egyeztem bele. Johnatan megveregette a vállam, majd elment.
       Kis idő után Molly jelent meg, aki leült mellém a székre, és elkezdett valamit játszani.
       - Mit játszol? - érdeklődtem.
       - A keresztapát- mondta komolyan- Az egy film. Még nem láttam, nem gyerekeknek való, de a zenéje nagyon megtetszett, és megkértem Tessát, hogy tanítsa meg.
      - Mindent értek. Nekem pedig megtanítod te?
      - Persze- vidult fel, és pontosan ugyanúgy oktatott, mint Tessa. Bár amikor hibáztam, egy kicsit jobban felhúzta magát, mint a nővére. A végére már nagyon jól ment a játék, Molly meg is dicsért, hogy milyen gyorsan tanulok.
      - Ne vicceljünk, egy isten vagyok- mondtam fölényesen.
       - Ne vágj fel. Tudom, hogy ilyen vagy, de iszonyat irritáló- nézett rám őszintén.
       - Gyertek, indulunk- szólt oda nekünk Temp. Mi azonnal felálltunk, és követtük őket ki a kocsihoz.
        Az út ugyanúgy zajlott, mint tegnap, csak most nem mentünk be semmilyen üzletbe. A parkolóban kiszálltunk, én elköszömtem tőlük, és elindultam egy véletlenszerű irányba, végül egy kis szűk utcában átvettem asgardi öltözetemet, és egy kaput megnyitva egyenesen Niflheim-ba mentem.

Sziasztok! Bocsánat, hogy ilyen kis rövidke résszel jövök, de ez most csak Loki szemszöge. Viszont spoiler: a kövi rész kizárólag Tessa álma lesz. Amolyan bónuszfejezetet, mint az Odaátban a Scoobynatural.😄 Ami hamarosan szintén érkezik, remélem minél hamarabb sikerül publikálnom. 😄 Mármint nem a Scoobynatural, hanem a Tessás-álmos fejezet😄