A bujdosó (Loki ff.)✔️ ~2018~

21.

Loki

        Henry kijött velem a váróba. Ő is ideges volt.
        Fogalmam sincs, mennyi idő telt el, de arra eszméltem fel, hogy valaki a nevemet kiáltotta, és szorosan átölelt. Illata ismerős volt. Akárcsak a nővéréé.
         - Molly- viszonoztam a gesztusát hasonlóképp, majd felálltam, és üdvözöltem a család többi tagját is.
         - Istenem, Tom... - karolta át a nyakam Temp könnyes szemekkel- Hogy van? Tudsz róla valamit? Bármit? - nézett a szemeimbe, miután elvált tőlem. Nemlegesen bólogattam.
         - John- fogtam vele kezet. Ő is feszült volt, akárcsak Temp. Nem is próbálta leplezni.
         - Te lennél Molly? - hajolt a kislányhoz Henry- Tessa már sokat mesélt rólad- eröltetett mosolyt az arcára.
         - Te pedig Henry? Tessa pasija? - pillantott rá. A férfi kuncogott.
         - Nem vagyok a pasija.
         - Hát pedig mikor rólad mesélt, majd elolvadt.
         Félrevonultam. Nem akartam ezt hallani. Elfogott a féltékenység.
         Hiába vagyok isten. A gyógyítónak a  nyomába sem érhetek. Minden megvan benne, amire Tessának szüksége van, hogy boldog legyen. Jóképű, jó testű, kedves, tanult fiatalember. Én meg...? Egy gyilkos. Hataloméhes, ezeréves isten, ráadásul szörnyeteg is. Tessának nincs szüksége rám.
          - Örültem, hogy találkoztunk- léptem vissza a többiek kis csoportjához, hogy elköszönjek.
          - Hová mész? - emelte rám könnyes szemeit Molly- Nem mehetsz el! - ugrott nekem, és ölelt át szorosan- Ne hagyj itt minket...
         - Molly...- térdeltem elé, hogy a szemébe tudjak nézni.
         - Nem mehetsz el! - kiáltott rám, szemeiből patakzott a könny. Két kezembe fogtam az arcát, letöröltem róla a sós nedvet, és homlokomat az övéhez érintettem.
         - Na jó, maradok. De csak a kedvedért- mosolyogtam rá, mire szipogva hozzám bújt. Megnyugtatóan simogattam a hátát, és szerencsére a sírása alább hagyott, így elengedtem, és felálltam.

Eközben a műtőben

        - Uram, esik a pulzusa- mondta az egyik asszisztens, aki felügyelte a műszereket a műtét során.
        - Rendben, akkor a hármas számú ampullából adjon be neki- utasította őt.
         Mike mindent megtett a koleganőjéért, az összes sebészi tudását igyekezett alkalmazni. A műtét további része rizikómentes volt, semmilyen probléma nem okozott fennakadást, de sajnos hiába minden próbálkozás, a károsodások miatt a lánynak szüksége volt a gépekre az életben maradáshoz.
        A három órás műtét után Tessát áttolták az intenzívre, ahol elrendeztek mindent, és egy nővér állandó felügyeletére bízták.

Tessa

       Először csak sötétséget láttam, de aztán egyre jobban tisztult a kép. A két hónapja meghalt nagyapám sírja mellett voltam a temetőben, ott ültem mellette a földön. A kilátás pazar volt innen, a temetővel szemben a hegyek voltak.

        Feltápászkodtam, mire észrevettem magam mellett tatát. Az a fekete öltöny volt rajta, amiben eltemettük.
        - Álmodnék? - vontam fel a szemöldökömet, felé fordulva.
        - Igen- bólintott- Szervusz, Sunshine- szólított a becenevemen, amin mindig is hívott. Nem értettem. Nem értettem, hogyan álmodhatok, amikor az utolsó emlékem az, hogy hazafele tartottam a munkából.
        - Mi történt? - érdeklődtem.
        - Gondoltam beszámolok róla, milyen odaát- vont vállat mosolyogva- Gyere, ülj le, Sunshine- mutatott a sírja melletti másikra, amire ő is letelepedett. Én mellette foglaltam helyet, és néztem az ő hantjait.
        - És milyen? - néztem kék szemeibe.
        - Ott van Louis is, akinek megünnepeltük múlt héten a születésnapját- kezdte mesélni.
        - Igen, most lett volna harmincnégy éves- bólogattam- Jól mulattatok?
        - De mennyire, hogy jól! - kacagott, feljebb tolva arcán vastag, fekete keretes szemüvegét- Az unokatestvéred nagyon jól szórakozott. Hiányoztál neki.
        - Ő is hiányzik nekem- töröltem le egy könnycseppet- Hogy el akart menni Norvégiába- sóhajtottam- Helyette szobatársam, Lola ment ki.
       - Gyere, sétáljunk egyet- állt fel hirtelen, mire én követtem őt. A temetőből hamar kiértünk egy erdős részre, ahova mindig is mentünk túrázni. Sok közös emlékünk van ebből az erdőből. Itt van egy kis tó, a hegyek és fák között, ott fürödtünk sokszor, de nagyon sokat jártunk ide ki gombászni, vagy áfonyázni.