A bujdosó (Loki ff.)✔️ ~2018~

25.

Loki

      Niflheim nagyon hasonlított  a téli tundrára. Zord, havas táj, fenyvesekkel, és hegyvidékekkel.
        Rövid séta után megérkeztem a forráshoz. Figyelnem kellett Nidhoggra, a sárkányra, aki itt él. Veszélyes teremtmény.
       A fal, amiből a forrás fakadt, egy hatalmas agancs állt ki. Eikthynrir agancsa. Ebből fakad a negyvenkét folyó.
        A forrásvíz csak úgy zubogott, mint valami vízesés. Egy olyan helyet kerestem, ahol nem leszek nyakig vizes, és a víz is csak csobog.
         A kezembe varázsoltam egy üvegcsét, amit meg akartam tölteni, de amikor a vízben azt meg akartam meríteni, valaki megszólított.
       - Loki Laufeyson. Laufey és Farbauti fia. A hazugság, és a csínytevések istene.
       Kezem megállt a mozdulatban, de nem néztem hátra.
       - Ki vagy te? - kérdeztem.
       - Fordulj meg, és meglátod - utasított nyugodt, de határozott hangnemben. Kérésének eleget téve, megfordultam, és egy gyönyörű istennővel találtam magam szembe. Haja aranybarna volt, szemei zölden világítottak, bőre makulátlanul tiszta volt, alkata tökéletes.
       - Ki vagy te? - ismételtem magamat.
       - Eir vagyok. Egy olyan istennő, akit nem kifejezetten ismernek el úgy, mint téged. Itt élek Niflheim-ban, és ügyelek a forrásra.
        - Értem- mondtam- Mint láthatod, én nem akarok neki ártani, úgyhogy ha megbocsátasz... - fordultam vissza a forráshoz, de ismét megakadályoztak abban, hogy végezzem a dolgom.
        - Megállj! Én őrzöm Hvergelmir forrását. Így áruld el nekem, mi célból van szükséged a vizére?
        - Az legyen az én dolgom- vetettem oda.
        - Fontos a számodra, igaz? Áruld el. Addig nem engedem, hogy végy a forrásvízből.
        - Igen, fontos személy- sóhajtottam- Egy lány.
        - Egy lány? Nocsak. Lehet szerelmes egy magadfajta isten? - vonta fel szemöldökét.
        - Igen, képzeld el- válaszoltam kicsit idegesen.
       - Moderáld magad, Loki. Tudd, kivel beszélsz.
        - Magasabb rangú isten vagyok nálad, neked kéne tudnod azt, te kivel beszélsz- léptem elé. Ő a falhoz lökött az erejével, és szorosan nekipréselt. Alig kaptam levegőt.
       - Loki Laufeyson. Mint mondtam, olyan istennő vagyok, akit nem ismernek el úgy, mint a többieket. Ne hidd, hogy nincs hatalmam. Nagyobb van, mint neked, mint Thornak, mint Odinnak. Én a kezdet kezdete óta itt vagyok, és gyógyítok, mert gyógyító vagyok. De ettől függetlenül a harchoz is minden képességem, és erőm megvan. Szóval azt tanácsolom, válogasd meg a szavaid, és tetteid, ha velem beszélsz- fejezte be a monológot, majd engedett el.
        - Elnézést- dörzsölgettem kicsit a mellkasomat, ahol korábban szorított.
       - Szóval?
       - Van egy lány. Egy emberlány. Súlyosan megsérült, és a midgardi gyógyítók már mindent megtettek, amit tudtak, de ő továbbra sem tért magához, kómában van. Gondoltam ha a forrásvízből viszek neki, akkor elérhetem, hogy magához térjen. Ez a gyógyfőzeteink alapja, csak kell használjon valamit.
       - Igen, de mivel emberről van szó, nem szabad tisztán adni neki, mert megölheti az ereje. Szereted a lányt?
       - Ez miféle kérdés?
       - Szereted? - ismételte meg.
       - Igen. Őszintén. Nem akarom elveszíteni, úgy, mint az anyámat. Szerinted miért próbálom megmenteni az életét?
       - Mert ő is megmentette a tiéd- válaszolt- Szivességből is megteheted. De látom, nem ezért teszed. Csak hallani akartam a te szádból. Meríthetsz a forrásvízből, majd add át, hogy emberi szervezethez igazítsam- megtettem, amit kért, majd átadtam neki- Pontosan mi történt a lánnyal? - nézett a szemembe.
       - Baleset. Ahogy láttam eltört a karja, és az egyik lába. Talán bordatörései is lehetnek. Valami gépek tartják életben, azok látják el az életfunkciókat.
        - Köszönöm az információkat- bólintott, majd eltűnt. Kis idő eltelte után visszatért egy fiolával, benne opálos, arany színű folyadékkal- Tessék- nyújtotta át nekem- Ez az esszencia olyan összetevőket tartalmaz, és olyan erővel rendelkezik, ami pár órán belül hatni kezd, és a barátnőd fel fog ébredni, és szép lassan helyreteszi a csontjait is. Két hét alatt kutya baja sem lesz- mosolygott rám melegen.
       - Hálásan köszönöm - vettem át tőle a fiolát.
       - Vigyázz a lányra. Ha ő képes volt arra, hogy megváltoztasson téged, felér egy istenséggel. De minimum egy alfheim-i elfével.
       - Mindenki elfhez hasonlítja? Én is ahhoz hasonlítottam, mikor tüzetesebben megszemléltem, anyám is, amikor álmunkban találkoztunk vele...
       - Ha felépült, hozd el hozzám. Szeretném őt majd megvizsgálni. Rendben?
        - Rendben van. Még egyszer köszönöm - vettem kezét kezembe, és leheltem rá egy csókot.
       - Még találkozunk- intett, majd tűnt el.
       Én az átjárót megnyitva visszatértem Midgardra, ugyanabba a kis kihalt utcába, ahonnét eltűntem, majd gyors léptekkel a kórház felé indultam.
       Odabent egyenesen Tessa kórtermébe mentem, ahol ott volt vele a családja, és beszéltek hozzá. Tessa mellkasa egyenletesen emelkedett-süllyedt. Azon gondolkodtam, a fiola tartalmát hova öntsem, végül a belőle kilógó csövek egyikén állapodott meg a tekintetem. A fellógatott tasakban átlátszó folyadék volt, belőle csöpögött egy csőbe szép lassan, és jutott Tessa szervezetébe.
        - Szervusz Tom- üdvözölt Temp egy meleg öleléssel- Sikerült mindent elintézned?
       - Igen, sikerült- mosolyogtam rá, miközben elváltunk egymástól.
        - Gyere, Molly, hagyjuk magukra őket- mondta John a kislánynak, és az anyával együtt kiléptek a teremből.
        Miután megbizonyosodtam arról, hogy senki nem lát, ahhoz a fellógatott tasakhoz léptem, és varázslat segítségével az esszenciát bele juttatam. Remélem estére hatni fog.
       - Szia Tessa- köszöntem neki- Itt vagyok- fogtam meg a kezét- Tudom, hogy most nem hallasz. De el kell mondjam, sikerült megoldanom azt, hogy felébredj. Holnap már nem csak álmunkban tudok a kék szemeidben elveszni- simítottam meg, most porcelánra hasonlító arcát- És ha felépülsz, nem nekem kell majd szart lapátolnom- jegyeztem meg csípősen- Képzeld, nekem kellett kiganéznom a lovad alól. Egy királyi méltóság alantas munkát végzett. Most gondold el- kuncogtam- Biztos jót nevettél volna rajtam, ha láttál volna- lágyult el a tekintetem- Álmunkban találkozunk- csókoltam homlokon, majd szép csendben elhagytam a szobát.
       Este még Mollyval megnéztünk egy mesefilmet, ezúttal A legelő hőseit, majd mindketten álomra hajtottuk a fejünket.