A bujdosó (Loki ff.)✔️ ~2018~

41.

Tessa

        Miután Thor elviharzott, visszavettem az igazi alakomat. Tony mellém lépve a vállamra tette a kezét.
        - Hát... Nem épp így terveztem a dolgokat.
        - Szerintem senki sem így tervezte.
        Thort Marvel kapitány követte. Együttérző pillantásokat kaptunk tőle, majd kilőtt az égbe, és eltűnt. Mi is beszálltunk az űrsiklónkba, Mordály és Nebula hazavitt minket, és velünk maradtak.
        Tony útközben hazafelé tett nekem egy javaslatot. Látva az erőmet, és a képességemet, eszébe jutott valami doki, akinek van New Yorkban egy szentélye. Az ok okozati összefüggést nem értettem, hogyha doki, miért van szentélye, de ráhagytam. Megadta a címet, és kaptam egy nevet. Wong.
        Tőlük elköszönve hazamentem, és elmeséltem apának, hogy mi történt. Mind szomorúak voltunk, de elfogadtuk ami történt, és megpróbáltunk ezzel együtt élni. Jensenék anyukája hozzánk költözött, hogy ne legyen magányos abban a nagy házban, de azt nem adta el, hátha valami csoda folytán a dolgok visszaváltoznak.
       Néhány hónap regenerálódás után feltámadt bennem a tenni akarás, így motorra pattantam, és útnak indultam New Yorkba, hogy megkeressem Wongot.
        Jó volt ennyi idő után ismét a gépsárkányon ülni. Ismét csak az út volt a szabadság, és én. Néha úgy éreztem, ez még a repülésnél is jobb.
        Mikor a címre értem, a motort kitámasztottam, és az ajtó elé léptem. Nem volt szokványos, kicsit hajazott a keleti kultúrára. Bár, ha Wong az én emberem, a neve alapján ő is valami keleti fazon lehetett. Bekopogtam, de válasz nem jött, így megismételtem. A harmadik kopogásra végre kinyílt az ajtó.
        - Mit akar, kisasszony? - nézett ki egy alacsonyabb, pufók arcú férfi.
        - Jó napot, Wongot keresem- feleltem.
        - És milyen ügyben?
        - Tony Stark küldött, hogy keressem meg a képességeim miatt. Állítása szerint, ő taníthatna nekem egy', s mást.
        - Jöjjön be- lépett el az ajtó mellől, és invitált beljebb- Nos, miben állhatok a szolgálatára?
        - Már mondtam, Wongot keresem.
        - Én volnék- mosolygott kedvesen- Mit szeretne tudni?
        - Tulajdonképpen fogalmam sincs - nevettem fel kínomban- Mr. Stark azt mondta, valami doki itt a főnök, de ő nincs, viszont ön van, és megtaníthat arra, amit a doki is tud.
       - Á, Doctor Strange - bólintott, majd kicsit elszomorodott- Ő a Titkos Tanok Mestere. Vagyis volt, amíg a Csettintés el nem vitte őt is. Megtudhatnám, milyen képességeket említettél?
        - Persze- bólintottam, majd egy asztalhoz invitált, elénk varázsolt két teáscsészét, és mesélni kezdtem. Ő csendben végighallgatott, egy szót sem szólt, amíg én beszéltem. Mikor kiszáradt a torkom, ittam egy keveset, majd folytattam a történetmesélést. Semmit nem hagytam ki. Se Lokit, se Thort, ami eszembe jutott, mondtam. Mikor befejeztem, vettem egy mély lélegzetet, majd kifújtam.
       - Hát ennyi lenne- kortyoltam a teámba, ami meglepetésemre még mindig kellemesen meleg volt.
       - Rendben van- bólintott kedvesen, majd felállt- Kövess, megmutatom a szobádat. Ruhát, és minden mást tudok neked biztosítani. Holnap reggel kezdjük a tanulást.
         Magamban örülve követtem, majd egy szerény szobába vezetett, ahol már várt rám egy uwagi-szerű öltözet. Miután átöltöztem, körbevezetett az egész épületen. Megmutatta az étkezőt, az ő szállását, ha szükségem van valamire, akkor nyugodtan keressem meg, és a végére hagyta a könyvtárat. Mikor beléptünk, leesett az állam.
         - Úristen... - szaladtam az egyik polchoz- Ez gyönyörű- mondtam, miközben a kezembe vettem egy csodás, régi könyv illatú öreg, bőrkötéses könyvet.
        - Vigyázz vele, már vagy négyszáz éves.
        - Te jó ég- döbbentem meg, majd tettem vissza. Wong kuncogott kicsit, majd visszakísért a szobámhoz. Onnét felhívtam apát, hogy maradok itt egy darabig, amíg el nem sajátítom a Titkos Tanok egy részét, utána hazalátogatok. Nem volt ellene kifogása.